[Folklista] Szentségtörés vagy sem? (Folkmagazin cikk)

2014. Feb. 6., Cs, 19:33:08 CET

Örülök, hogy azért pár IGAZI népzenész is hozzászólt a témához...

A bajom az, hogy sokan csak elméletben húdehozzáértők...
Sőt!!
Sajnos az évek során a felszínre kerültek, és igen magas pozícióból
"osztják" az észt nekünk.
Azoknak akik az életüket ennek a kultúrának a tanulására, személyes
művelésére, továbbadására áldozták.
Sokukat megaláznak, elfelejtkeznek a mozgalom "öregjeiről", félrerakják
őket, kioktatják őket, lehetetlen helyzetekbe hozzák őket.
Százas nagyságrendről beszélek!

Ezek a muzsikusok a mai napig a maguk módján haladnak a rájuk szabott úton,
szép csendben teszik a dolgukat, emlékeznek az öreg zenészekre, életben
tartják a magyar népzenét-néptáncot a háttérben.
20-30-40 éve!!!

Hányan kaptak közülük lehetőséget az elmúlt negyven év tanulságainak
elmesélésére, hányan játszhattak közülük például a Táncháztalálkozón,
hányan kaptak arra a "hűdenagy" találmányra, - a táncház, mint módszer (ez
is vicc) - legalább szép szavakat??
Féleértés ne essék, nem az én állítólagos sértettségemről van szó!! Engem
kárpótol a többezer növendék, akik a mai napig szép emlékeket hordoznak
rólam. Remélem az kollégáimat, a jó "öreg" harcostársaimat is...

Ehhez képest itt oldalszámra a feldolgozásokkal foglalkozik a csapat...
Évek óta elméleti vitákat olvasok itt, az igazi "hősökről" nemigen esik szó.
Maga a Folkrádió nem erről szól, hál'Istennek.
Remélem ez így is fog maradni.

Őszinte tisztelet a kivételnek!!

Salamon Beáta
az egyik...
a népművészet örökifjú mesterei közül

Salamon Beáta
www.fiddler.hu
i <http://www.youtube.com/metabeja>nfo at fiddler.hu
0630 2724283

2014. február 6. 17:13 kecerakonca . írta, <kecerakonca at gmail.com>:

> Szerintem a tisztánlátást nagyban elősegíti, ha különválasztjuk egymástól a
> MŰVÉSZET és a SZÓRAKOZTATÓIPAR (khm, akarom mondani SHOW-BUSINESS)
> kategóriáit.
> A kettőnek más-más céljai, eszközei és mércéi vannak.
> Ezt a különbözőséget a listán korábban így jellemeztem:
>
> "A művésziség megítélésében egy francia művészettörténész, René Berger
> megállapítását tartom mérvadónak, miszerint "A művészet nem arra való, hogy
> kápráztasson, hanem arra, hogy eszméltessen..." (ez ott részletesebben van
> kifejtve, de most a lényeg elég, lásd: R.B. A festészet felfedezése - A
> látás művészete, 16. o.). Úgy vélem, ez a mozzanat a leglényegesebb ismérve
> a művészetnek, és legfontosabb vezéreszméje kell, hogy legyen
> a művésznek. Eszerint a művész azért él az önkifejezés művészi eszközeivel,
> mert el akar valami olyat mondani, amire a köznapi nyelvi eszközök nem
> elegendőek. Hozzáteszem, az önkifejezés igénye, ez a különleges, izgalmas
> késztetés, általában olyan személyiségben fejlődik ki, akinek eleve van
> valamilyen mondanivalója."
>
> (...)
>
> "Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a művészt a kultúripari szakmunkástól az
> különbözteti meg, hogy a művész ténykedésével formálja, alakítja közönsége
> szépérzékét, és  kifejezésmódjában egy kódolt, de előbb-utóbb kitapintható
> szellemiséget is közvetít. Ennek a másodlagos, mondhatni emelt
> szintű közlésmódnak a kódrendszere határozza meg a stílust. A kultúripari
> munkaerő ezzel szemben mindenkor megpróbálja minél jobban eltalálni a
> társadalmi ízlésátlagot, azaz azt a legkisebb közös többszöröst, amely
> biztosítja szolgáltatása számára a lehető legnagyobb keresletet. Itt
> nincsen szükség semmiféle üzenetek kódolására, hiszen a cél nem az
> eszméltetés, hanem a kápráztatás, azaz az idő kellemes, de valójában
> céltalan elütése, illetve az élettér tetszetős, de semmiféle üzeneteket nem
> hordozó díszítőelemekkel való felruházása. A művész ugyanakkor a saját
> katarzisélményét is megleli az önkifejezésben, függetlenül attól, hogy a
> közönség milyen számú, vagy milyen szinten "fogja az adást". Ezért van az,
> hogy a jó költők nem törekednek minden áron minden versüket kiadni
> (Pilinszky pl. halála előtt minden kéziratát elégette), vagy hogy a jó
> zenészek nem csak a gyakorlás, azaz a produkcióra való felkészülés
> okán szoktak otthon muzsikálni, hanem passzióból is, kvázi saját maguk
> örömére (szerintem ez az egyik oka pl. annak, hogy több brácsás kolléga
> otthon hegedűt ragad)."
>
>
> Most, évek elteltével csak annyit fűznék hozzá, hogy mindezek szellemében a
> szórakoztatóipar egyetlen mércéje a piaci siker. Ezen a terepen az egyes
> szereplőket a lemezeik eladása, illetve a koncertmeghívások gyakorisága
> legitimálja, és velük (pontosabban az e téren megvalósuló tevékenységükkel)
> szemben bármilyen más esztétikai és egyéb erkölcsi vonzatokkal bíró
> (küldetés, üzenet, társadalmi "szerepvállalás", stb.) követelmény
> megfogalmazása enyhén szólva megmosolyogtató. Azok az okfejtések, melyek
> szerint a népzene elemeit használó, azokat más kontextusba helyező
> kísérletek magát a népzenét "népszerűsítenék" (micsoda abszurd
> szókapcsolat!) - szerintem is vakvágányon haladnak. A tömegkultúra egyik
> velejárója a felhígulás, a korábban oly gazdag, sokszínű kulturális tér
> színeinek elegyítése, összemosása. Sajnos, a legtöbb fuzionális kísérletet
> (tisztelet a ritka kivételeknek) nem a művészi önkifejezés útjait kereső,
> hanem kifejezetten a szórakoztatóipar igényeinek kiszolgálása mentén
> alakuló, vegytisztán piaci megfontolások keltik életre.
>
>
> A helyzet természetesen itt sem fekete-fehér képletet mutat, hiszen egy
> előadó, vagy zenekar életében akár sikeresen megférhet mind a két felvázolt
> magatartás. Mint ahogyan a (jó) színész is játszhat egyik este egy
> kabaréban, a másik este pedig egy magas esztétikai értékeket hordozó
> melodrámában, adott esetben ugyanaz a (jó) zenész, aki az egyik lemezén
> ragaszkodik az eredeti stílusjegyek hagyományhű megszólaltatásához, a
> másikon megengedheti magának, hogy könnyed, szórakoztató örömzenét
> szolgáltasson. Hogy zenei példát is említsek Mozart írta a Cosi fan tutte
> és a Requiem zenéjét is. Előbbivel valószínűleg maga Mozart sem a
> zeneművészet mélységei és magaslatai feltárását akarta megcélozni, míg az
> utóbbival egy komoly kísérletet tett ebbe az irányba.
>
>
> A népzene esete persze kivételes, hiszen itt a NÉP az esztétikai értéknek
> nem  "előállítója", hanem az esztétikai érték formálóerejének hordozója.
> Ehhez a társadalmi kerethez ráadásul sokunkat fűzik érzelmi szálak, hiszen
> a származás, egy etnikai közösséghez való tartozás önazonosságunk fontos
> alapját képezi. Ezért érthető, hogy a népzene bármilyen feldolgozásának
> kérdése sokkal érzékenyebb téma, mint mondjuk, hogy Carl Orff 1937-ben
> milyen középkori diák-melodiáriumok mely témáit hogyan hangszerelte meg.
>
>
> Bizalommal
>
>
> Agócs Gergely
>
>
>
> 2014. február 6. 1:08 Németh György írta, <nemgy at freemail.hu>:
>
> > Kedves listatagok!
> >  Szóljatok hozzá, mindenki elmondhatja a véleményét.*
> > Egy kis adalék a vitához: nézni és hallgatni való: 1. Hej Dunáról fúj a
> > széllel kezdték - Nox
> > http://www.youtube.com/watch?v=uSCupRunCM4 2.  Csángó boogie, meg Ethno
> > Funk -Kerekeshttps://www.youtube.com/watch?v=AN2dx18Z9pA
> > 3. Cimbalibandhttps://www.youtube.com/watch?v=q_Jy_KX8cgo
> > 4. Besh o Dromhttp://www.youtube.com/watch?v=DrCO3XhT61k
> > 5. 70-es évek slágerei - Csík zenekarhttp://
> > www.youtube.com/watch?v=nfHhQZw3BNw
> > http://www.youtube.com/watch?v=mKBK-6h_4kE
> > *
> > Előbb-utóbb ha belekezdett, mindenki ide jut. Az üzleti alapú
> > tömegkultúra, ha akarják, ha nem, mindenkit beszippant. Sokszor akarják
> is.
> > Végül is nem maradhat szűz, aki beszáll a kuplerájba. A megvalósult
> > gyakorlat azért a legtöbb esetben árulkodik az eredeti - leplezett -
> > célokról is.
> >
> > Mentegethetjük őket egy darabig, hogy  missziót teljesítenek, és a
> > folklórt közel viszik olyan közönséghez, mely magától nem érdeklődik a
> > népzene iránt. Nincs bizonyíték, hogy ilyen esetben tömeges pálfordulat
> > állna be. Arra viszont igen, hogy eredeti népzenei dallamokat, népies
> > motivumokat, és a népzenei pódiumokat - jobb híján - ugródeszkának
> > használják a piacra való betöréskor, hisz a kitűnni vágyás, valamilyen
> > eredetiség felmutatása nélkül nem lehet a piaci területen sikereket
> elérni.
> > És arra is van bizonyíték, hogy az eddig népzene iránt érdeklődők ízlése,
> > értékorientációja elbizonytalanodik, a belépő újabb és újabb generációk
> meg
> > egyre kevésbé vallják már azt a bartóki elvet, ami annakidején a
> > táncházmozgalom létrehozóinak célkitűzése volt: "csak tiszta forrásból."
> > Németh György
> >
> >
> > ______________________________________
> >
> > Köszönjük a Folkrádió 2014-es működtetésére nyújtott adományokat. Már
> csak
> > az év utolsó 37 napjára való pénz hiányzik. Ha segítenél, itt találod a
> > tudnivalókat: http://www.folkradio.hu/alapitvany/adakozas
> > Folkrádió Közhasznú Alapítvány
> > Számlaszám: 11713005-20391074
> > Adószám: 18565449-1-09
> >
> ______________________________________
>
> Köszönjük a Folkrádió 2014-es működtetésére nyújtott adományokat. Már csak
> az év utolsó 37 napjára való pénz hiányzik. Ha segítenél, itt találod a
> tudnivalókat: http://www.folkradio.hu/alapitvany/adakozas
> Folkrádió Közhasznú Alapítvány
> Számlaszám: 11713005-20391074
> Adószám: 18565449-1-09
>