[Folklista] Vá: Re: Szentségtörés vagy sem? (Folkmagazin cikk)

2014. Feb. 3., H, 20:29:47 CET

Kedves Listatagok!

Erről az én véleményem:

1. A magyar népzene, népi kultúra megismertetése nem a Csík zenekar
feladata Kodály országában.
  Az oktatás és a média felelőssége, hogy ott tart, ahol tart.
2. Egy revival zenekart nem vagyok hajlandó mértékadónak elfogadni,
legyen az bárki.
   Van rengeteg gyűjtés, kották, még élő idős mesterek - Csiszár
Aladár, Jámbor István
3. A táncházmozgalom célja a hagyomány ápolása, őrzése és nem pedig
módosítása a kávéházi vagy a popzene irányába.

Megjegyzem a Csík zenekar annyit elért, hogy már táncházban is
rendelnék a Most múlik pontosan című slágerüket.

Üdvözlettel
Boldizsár József (Boldi)

>>> dedesz <dedesz at freemail.hu> 2014.02.02. 21:02 >>>
Kedves Lista Tagok!

Egy hosszadalmas vita-, vagy reagáláspárbaj csak megritkítaná a
listát.
Csak néhány dologra reagálnék.

2014-01-29 19:05 keltezéssel, Németh György írta:
> 2.  "A népzene ... változik - nem úgy mint rég, de ma is
folyamatosan"
> A csatolt 2 videó jó példa arról a lejtőről, amiről írtam.  Szerintem
itt nem a népzene változik (annak fejlődése már lezárult), hanem annak
interpretálása. A ma már az egymásra utalt falusi közösségtől független,
táncházas zenekaroknak mintául szolgáló helyi zenekar saját ízlése,
divatok, példaképek (tudjuk, hogy kávéházi cigányzenekarok) alapján
létrejött tánczenéje. Bartók 1931-ben írt a "városi kultúrától nem
befolyásolt" népzenéről, akkor mit írna most az 1965-1970 óta az egymás
utáni erdélyi zenekaroknál bekövetkezett tudatos változtatásokról (vesd
össze Agócs Gergely megfogalmazásával a nem tudatos
változtatásokról)
Ez igaz!
Bennem ez azt a kérdést veti fel, hogy most akkor mit kezdünk azokkal,

akik az AUTENTIKUS muzsikusaink leszármazottaiként a saját jogukon 
játsszák apáik-nagyapáik zenéjét?

> 3. "némi indulattal. Kár."
> Nem hiszem, hogy indulatos voltam. Ha azt kaptam volna a fejemhez,
hogy "szigorú", azt elfogadtam volna. Az indulat az túlfűtött érzelem. 
Mindig a racionalitás vezérel, logikai levezetésekkel, irodalmi
idézetekkel próbálom alátámasztani az állításaimat. Egyébként az
érzelem (ha nem szélsőséges) teljesen természetes része az
emberiségnek, itt a vitában többen - ellentétben velem - érzelmeiket
vetették be álláspontjuk igazolására, és tudomásul kell vennünk azt is.
> Nem mondtam, hogy a Csík zenekar egyetlen felvételeiből sem lehet
megismerni a népzenét. Azt mondtam, hogy azoknak a rétegeknek -
amelyeket sajátos működésével saját magának megnyert - éppen a más zenei
rendszerbe történő transzformálás révén nincs is már lehetősége a
megismerésre.
A Csík zenekar popzenei feldolgozásain keresztül nem vezetnek utak a 
népzenéhez?
A Csík zenekart lehet szeretni vagy sem, de azt figyelmen kívül hagyni,

hogy egy ország ismeri a Most múlik pontosant [és a népek fele azt 
gondolja, hogy Kis Tibiék is feldolgozták ezt a Csík-számot (!) :-) ] -

hiba lenne. Ezen keresztül sokan kerültek közelebb egy olyan 
hangzásvilághoz, ami már közel van a népzene nevezetű forgószél
tölcséréhez.
Arról is lehet vitatkozni, hogy a sikernek az ára az igénytelenebb, 
gyengébb muzsika, de ezt azért illenék konkrét zene-kritikai 
észrevételekkel alátámasztani (természetesen a feldolgozásokat és a 
autentikus darabokat a nekik megfelelő mércével mérve).

> (de a közönséget ez nem is izgatja). A speciális helyzetű Muzsikás
Együttes szintén nagy közönség táborral rendelkezik, de ez teljesen más
összetételű. Ez a közönség tényleg a népzenére kiváncsi, és a
Muzsikás azt is nyújtja nekik. Árulkodó, hogy a legkiválóbb
autentikus zenekarok mindig is szűk rétegérdeklődést elégített ki.
A Muzsikásnak is nagyon érdekes a helyzete a magyar népzenei placcon.
De 
ugyanígy említhetném az MÁNE zenekarát, Szalonnáélkat, a Dűvőt, stb. 
Mindegyikőjük egy sajátos stílust teremtett, azáltal, hogy az örökölt
és 
tanult hagyományokat a maga képére, ízlésére formálta.
Arra gondoltam, hogy a népzene folytonosságának záloga az a bizonyos 
faluközösség volt, és e kettő ugyanúgy hatott egymásra, mint ma bármely

zene és közönsége.
Innen nézve számon kérhetnénk másokon is, hogy "eltorzította" a
népzenét.
És az is érdekes, hogy az elmúlt évekből jó néhány olyan bandát tudnék

mondani, akik igazán autentikus szándékkal és alapossággal keltettek 
életre egy-egy anyagot, és a néptáncos-népzenész körök kevéssé vettek 
tudomást róla. Az is természetes, hogy ezekben a körökben is több 
izgalmas fel- és átdolgozás mozog, mint amennyi autentikus muzsika vagy

ezek autentikus igényű megszólaltatása.

További megjegyzésekkel nagyjából egyetértek, ezeket nem fűzném
tovább.

> 6. "A társadalmi változások miatt nem tudott letisztulni, de ez nem
jelent esztétikai minőséget."
> Az esztétikai minőség független a használati értéktől. Bartók írja a
városi kultúrától nem befolyásolt parasztzenéről: " példái annak, miként
lehet legkisebb formában, legszerényebb eszközökkel valamilyen zenei
gondolatot legtökéletesebben kifejezni."  Kodály szerint a népies műdal
és a kor egyszerűsítő ízlése kiirtotta az újabb népdalból a melizmát,
"ez több szempontból is szegényedést jelent...az egyszerűsítő ízlés
ellene fordult a bonyolult éneknek, és ezzel az énektudást is
primitívebb fokra szállította le. A mai szótagoló énekléshez kevesebb
énektudás is elegendő. Vesztett az előadás érzelmi tartalma, lírai
hőfoka ..." Tehát jóformán eltűnt az ornamentika, uralkodóvá vált a
szótagoló éneklés. Ha figyelembe vesszük, hogy Kodály szerint a népies
műdal "az ernyedő középosztály, a pusztuló gentry (dzsentri) lelkét
tükrözi, elég nagy átváltozáson kellett keresztülmennie, hogy a nép
gondolko
> dását, életviszonyait kifejező új stílusú népdal legyen belőle. És
ezek csak töredékei a bekövetkezett változásoknak. Vargyas Lajos tudna
erről többet mondani.
Vargyas Lajost "meg fogom kérdezni".
Az új stílus idő hiányában nem tudott kiforrni, azonban a magyarság 
egyik legfontosabb értékét a befogadást, asszimilációt így is jelzi. Az

ornamentika kopása nem szükségszerű, azonban az új szerkezetek, 
fordulatok, hangkészletek és egyéb eszközök nyilván további 
lehetőségeket jelentenek. Ez is "bomlástermék", nem örökölhettük 
egészében, teljességében. Szerintem - amellet, hogy minden múltbéli 
kulturális jelenség mesél valamiről, és önmagában valamint 
összefüggéseiben értelmezendő, önmagában is érték - sok olyan fontos 
értéket tartalmaz, amiben rejlenek még lehetőségeink, kár lenne 
lemondani róluk.

Dedesz

-- 
Deáky Péter - Dedesz
7300 Komló, Akácfa u. 1/2.
30/501-1821
dedesz at freemail.hu

______________________________________

Köszönjük a Folkrádió 2014-es működtetésére nyújtott adományokat. Már
csak az év utolsó 37 napjára való pénz hiányzik. Ha segítenél, itt
találod a tudnivalókat: http://www.folkradio.hu/alapitvany/adakozas
Folkrádió Közhasznú Alapítvány
Számlaszám: 11713005-20391074
Adószám: 18565449-1-09