[Folklista] Szentségtörés vagy sem? (Folkmagazin cikk)

2014. Feb. 2., V, 21:02:16 CET

Kedves Lista Tagok!

Egy hosszadalmas vita-, vagy reagáláspárbaj csak megritkítaná a listát.
Csak néhány dologra reagálnék.

2014-01-29 19:05 keltezéssel, Németh György írta:
> 2.  "A népzene ... változik - nem úgy mint rég, de ma is folyamatosan"
> A csatolt 2 videó jó példa arról a lejtőről, amiről írtam.  Szerintem itt nem a népzene változik (annak fejlődése már lezárult), hanem annak interpretálása. A ma már az egymásra utalt falusi közösségtől független, táncházas zenekaroknak mintául szolgáló helyi zenekar saját ízlése, divatok, példaképek (tudjuk, hogy kávéházi cigányzenekarok) alapján létrejött tánczenéje. Bartók 1931-ben írt a "városi kultúrától nem befolyásolt" népzenéről, akkor mit írna most az 1965-1970 óta az egymás utáni erdélyi zenekaroknál bekövetkezett tudatos változtatásokról (vesd össze Agócs Gergely megfogalmazásával a nem tudatos változtatásokról)
Ez igaz!
Bennem ez azt a kérdést veti fel, hogy most akkor mit kezdünk azokkal, 
akik az AUTENTIKUS muzsikusaink leszármazottaiként a saját jogukon 
játsszák apáik-nagyapáik zenéjét?

> 3. "némi indulattal. Kár."
> Nem hiszem, hogy indulatos voltam. Ha azt kaptam volna a fejemhez, hogy "szigorú", azt elfogadtam volna. Az indulat az túlfűtött érzelem.  Mindig a racionalitás vezérel, logikai levezetésekkel, irodalmi idézetekkel próbálom alátámasztani az állításaimat. Egyébként az érzelem (ha nem szélsőséges) teljesen természetes része az emberiségnek, itt a vitában többen - ellentétben velem - érzelmeiket vetették be álláspontjuk igazolására, és tudomásul kell vennünk azt is.
> Nem mondtam, hogy a Csík zenekar egyetlen felvételeiből sem lehet megismerni a népzenét. Azt mondtam, hogy azoknak a rétegeknek - amelyeket sajátos működésével saját magának megnyert - éppen a más zenei rendszerbe történő transzformálás révén nincs is már lehetősége a megismerésre.
A Csík zenekar popzenei feldolgozásain keresztül nem vezetnek utak a 
népzenéhez?
A Csík zenekart lehet szeretni vagy sem, de azt figyelmen kívül hagyni, 
hogy egy ország ismeri a Most múlik pontosant [és a népek fele azt 
gondolja, hogy Kis Tibiék is feldolgozták ezt a Csík-számot (!) :-) ] - 
hiba lenne. Ezen keresztül sokan kerültek közelebb egy olyan 
hangzásvilághoz, ami már közel van a népzene nevezetű forgószél tölcséréhez.
Arról is lehet vitatkozni, hogy a sikernek az ára az igénytelenebb, 
gyengébb muzsika, de ezt azért illenék konkrét zene-kritikai 
észrevételekkel alátámasztani (természetesen a feldolgozásokat és a 
autentikus darabokat a nekik megfelelő mércével mérve).

> (de a közönséget ez nem is izgatja). A speciális helyzetű Muzsikás Együttes szintén nagy közönség táborral rendelkezik, de ez teljesen más összetételű. Ez a közönség tényleg a népzenére kiváncsi, és a Muzsikás azt is nyújtja nekik. Árulkodó, hogy a legkiválóbb autentikus zenekarok mindig is szűk rétegérdeklődést elégített ki.
A Muzsikásnak is nagyon érdekes a helyzete a magyar népzenei placcon. De 
ugyanígy említhetném az MÁNE zenekarát, Szalonnáélkat, a Dűvőt, stb. 
Mindegyikőjük egy sajátos stílust teremtett, azáltal, hogy az örökölt és 
tanult hagyományokat a maga képére, ízlésére formálta.
Arra gondoltam, hogy a népzene folytonosságának záloga az a bizonyos 
faluközösség volt, és e kettő ugyanúgy hatott egymásra, mint ma bármely 
zene és közönsége.
Innen nézve számon kérhetnénk másokon is, hogy "eltorzította" a népzenét.
És az is érdekes, hogy az elmúlt évekből jó néhány olyan bandát tudnék 
mondani, akik igazán autentikus szándékkal és alapossággal keltettek 
életre egy-egy anyagot, és a néptáncos-népzenész körök kevéssé vettek 
tudomást róla. Az is természetes, hogy ezekben a körökben is több 
izgalmas fel- és átdolgozás mozog, mint amennyi autentikus muzsika vagy 
ezek autentikus igényű megszólaltatása.

További megjegyzésekkel nagyjából egyetértek, ezeket nem fűzném tovább.

> 6. "A társadalmi változások miatt nem tudott letisztulni, de ez nem jelent esztétikai minőséget."
> Az esztétikai minőség független a használati értéktől. Bartók írja a városi kultúrától nem befolyásolt parasztzenéről: " példái annak, miként lehet legkisebb formában, legszerényebb eszközökkel valamilyen zenei gondolatot legtökéletesebben kifejezni."  Kodály szerint a népies műdal és a kor egyszerűsítő ízlése kiirtotta az újabb népdalból a melizmát, "ez több szempontból is szegényedést jelent...az egyszerűsítő ízlés ellene fordult a bonyolult éneknek, és ezzel az énektudást is primitívebb fokra szállította le. A mai szótagoló énekléshez kevesebb énektudás is elegendő. Vesztett az előadás érzelmi tartalma, lírai hőfoka ..." Tehát jóformán eltűnt az ornamentika, uralkodóvá vált a szótagoló éneklés. Ha figyelembe vesszük, hogy Kodály szerint a népies műdal "az ernyedő középosztály, a pusztuló gentry (dzsentri) lelkét tükrözi, elég nagy átváltozáson kellett keresztülmennie, hogy a nép gondolko
> dását, életviszonyait kifejező új stílusú népdal legyen belőle. És ezek csak töredékei a bekövetkezett változásoknak. Vargyas Lajos tudna erről többet mondani.
Vargyas Lajost "meg fogom kérdezni".
Az új stílus idő hiányában nem tudott kiforrni, azonban a magyarság 
egyik legfontosabb értékét a befogadást, asszimilációt így is jelzi. Az 
ornamentika kopása nem szükségszerű, azonban az új szerkezetek, 
fordulatok, hangkészletek és egyéb eszközök nyilván további 
lehetőségeket jelentenek. Ez is "bomlástermék", nem örökölhettük 
egészében, teljességében. Szerintem - amellet, hogy minden múltbéli 
kulturális jelenség mesél valamiről, és önmagában valamint 
összefüggéseiben értelmezendő, önmagában is érték - sok olyan fontos 
értéket tartalmaz, amiben rejlenek még lehetőségeink, kár lenne 
lemondani róluk.

Dedesz

-- 
Deáky Péter - Dedesz
7300 Komló, Akácfa u. 1/2.
30/501-1821
dedesz at freemail.hu