[Folklista] Fölszállott a páva 2013

[András Nagymarosy]

Kedves Levelezőlista!

Bár nem az én dolgom, hogy összefoglaljam a Felszállott a páva-vita eddigi
"eredményeit", de megpróbálom összesűríteni néhány tucat mondatban azt a
képet, ami bennem a vita nyomán kialakult:

1. Egységes volt a vélemény, hogy tehetséges, jól felkészült fiatalok
színvonalas produkcióit láthattuk. Ez mindenképpen nagy pozitívum. Azt
tehát semmiképen nem vonhatjuk kétségbe, hogy a FP - a TV képernyőjén való
megjelenésével -  hasznos volt a magyar folklór népszerűsítése céljából.

2. Kb. 50-50 %-ban oszlanak meg a vélemények arról, hogy  a TV-stáb
teljesítményének szempontjából milyen volt a műsor minősége. Vannak, akik
igen kritikusan, gyenge teljesítményként értékelik a szerkesztői és az
operatőri-rendezői munkát, másoknak viszont tetszett. (Erről írta zilahi
levelezőpartnerünk: "De gustibus non est disputandum!") - De ha abszolút
mérce nem is létezik ilyen esetben, ajánlom a hejehujázók figyelmébe, hogy
ismételten tanulmányozzák át Németh Gyuri január 8-i levelét. Gyuri nagyon
értelmesen és szakszerűen elmagyarázza benne, hogy milyen ordító
marhaságok, öncélú és hibás rendezői "önmegvalósítások" zajlottak a
képernyőn (ezek az én kifejezéseim, nem Gyurié, mert ő sokkal
tisztelettudóbban fogalmazott). Ha ennek fényében gondoltok vissza az
adásokra, akkor rádöbbentek, hogy a műsort nemcsak nézni kellett volna,
hanem látni is!
Úgy tűnik, a műsor csak nagyon kevés új rajongót szerzett a műfajnak, míg a
népzene-néptánc kedvelők egy kisebb csoportja elhatárolódott a műsor
követésétől.

3. Rossz szájízzel értelmezem azt a többek által sugallt hozzáállást, hogy
nekünk valamiféle hálával kellene tartoznunk azért, hogy a Fényes Tekintetű
TV leereszkedett a mi trágyaszagú műfajunkhoz. - Én, mint adófizető azt
mondom, hogy kötelessége volt, sőt már korábban kötelessége lett volna ezt
megtennie, Bartók és Kodály országában ne kelljen kunyerálnunk azt, ami a
miénk!

4. Többek tollából le lett írva a "savanyú a szőlő" kifejezés. - Akár
lehetne is benne valami, hiszen 10-15 éve azt látom, hogy a mai
kora-huszonéves fiatalok hihetetlenül jó színvonalon, gyakran magas
stílusismerettel muzsikálnak-énekelnek. Mi - ugyanilyen korunkban - csak
szerettünk volna így zenélni! De én napjainkra már kielégítettem
egészséges(?) exhibicionizmusomat, nincs bennem irigység, sőt inkább
örömmel tölt el az utódok jó teljesítménye! Remélem,  nem gondoljátok, hogy
40 éves népzenészi múlttal ezen a versenyen lett volna a helyem? Vagy
"leirigykedném" a színpadról a fiatalokat?
Már emlegetett zilahi levelezőnk azt is írta: "Az örökösen kritizálók pedig
jövőre rendezzenek jobbat! Ha tudnak! " - Kiváló ötlet: megbeszéltem
feleségemmel, minden hónapban félreteszünk egy kicsit a kosztpénzből, hátha
kb. 50 év múlva nekiláthatunk egy új FP megszervezésének!

5. Több igen jó ötletet olvashattunk arról, hogy mit lehetne, kellene egy
esetleges új FP-ba beépíteni. Én személy szerint igen melegen üdvözölném a
közös éneklést, (akár a "műsoridő drága perceinek" rovására, noha tudjuk,
hogy ilyenkor  hirdetésektől és reklámoktól vesszük el az értékes időt); ez
esetben a közönség (és a képernyő előtt ülő közönség) mindig új dallal
"mehetne haza" ; támogatnám a végén a  rövid közös táncolást; - ezeknek
mind jó hangulati értéke, közösségteremtő hatása lenne. - A konferálásban a
kikiáltó stílust mellőzni kéne, mivel hiteltelen, gusztustalan. Mindig az
az érzésem támad, hogy egy porszívóügynök el akar adni valamit nekem valami
bóvlit, saját akaratom ellenére. - Míg Herczku Ági fel tudott nőni a
feladathoz, addig a másik ügyeletes jópofát le kéne valami emberibb arcra
cserélni (talán még Korda Gyuri bácsi is jobb lenne...vagy nem?...).
És nagyon meg kéne fogadni a Németh György jan. 10-i levelében írtakat!

6. Itt van tehát ez az előbb idézett, bölcsen megfogalmazott levél: a benne
leírt alapos elemzés nyomán kiderül, hogy bizony itt nem a népművészet
oltárán való áldozatról van szó, hanem üzletről: eladhatóságról, a
közbevágott reklámokról és a telefontársaságokról. (TV-s kolléganőm
mesélte, hogy a Megasztár-X-faktoros emelt díjas telefonforgalom a műsor
igazi bevétele, mivel azon a TV és a telefontársaság osztozkodik, A
műsorköltség fele visszajön ebből  és a reklámból).
Szóval a levél ajánlásai megfontolandók, azokat betartva el lehetne kerülni
egy sor rosszízű, üzletszerű elemet a műsorban.

7. És akkor hirtelen felvetődik a kérdés: Vajon érdekli-e az érintetteket a
mi véleményünk?
Furcsa, hogy az adás készítői és a Hagyományok Háza (szervezőbizottság,
zsűri) nem nagyon akar ebben a rovatban megszólalni, de az írott sajtó
hasábjain sem nagyon. (Ha összeszámolom, ebben a rovatban eddig Agócs Gergő
válaszolt egyszer, amiből kiderült, hogy műsor-szerkesztésileg  ők is
nyomás alatt álltak, egyszer egy szerkesztő szabadkozott - még ősszel -
igen semmitmondó módon és *egy* zsűritag próbálta "megmagyarázni a
bizonyítványát".)

El tudom képzelni, hogy menet közben a HaHa és a TV között számos szakmai
harc zajlott. Ennek olyan negatív hatásai is lettek, mint pl.

- egyes versenyzőknek kötelezően kellett váltogatni a tájegységeket,
másoknak, pl. a gyimesieknek elnézték, ha mindig ugyanonnan hozták az új
számot, megint másoknak, pl. a délvidékieknek, megtiltották, hogy mást
játsszanak, mint tamburazenét, pedig másban talán még jobbak lettek volna
- profi-művészeket is beengedtek az amatőrök közé
- a népművészet ifjú mesterei estek ki az elődöntőben, míg a kezdő
továbbjutott. (Ezek szerint az NM címmel van baj?)
- az erdélyi hegemónia erőltetése
és még jó néhány más dolog.

8. Ezek azonban mind orvosolható hibák! Ha a készítőkben is megvan a
jóindulat a pozitív változtatásokra, a fellépők tudásával kombinálva ez
mindenképpen biztosíték lenne a kiváló produkcióra. Bízzunk abban is, hogy
a készítők közül valaki el is olvassa ezt a levélfolyamot és okul belőle, -
mert ha nem, akkor csak mi cseréltünk egymással eszmét, akiknek nincsen
beleszólásunk a műsorkészítés folyamatába -.

És kívánok Nektek, magunknak egy  jobb Pávát egy sokkal jobb Újévben!

Üdvözlettel

Ánti