[Folklista] UNESCO listán a táncház módszer

2011. Dec. 9., P, 12:10:17 CET

Kedves Dedesz! Idézek a leveledből: "A tudatlanság sok kárt tud tenni, de akkor itt atudás átadásában valami nagyon nagy baj van!" Egyetértünk. Az újabb és újabb generációk nem kapták meg azt a tudást,ami rendszerezve elvileg a táncházasok rendelkezésére állt, de ők maguk seigényelték.Martin György halála után a néptánckutatók is visszavonultak azelefántcsont-tornyukba, pedig a legerősebb motorját az egésztáncházmozgalomnak  az ő aktív közreműködésük jelentette. Ezek a generációk tudás helyett maximum azt kapták, hogy menjetek el ahelyszínre és tanulmányozzátok, csak elfelejtették hozzátenni, hogy a mégtetten érhető hagyomány 150 éve egy lejtőn egyre nagyobb sebességgelszáguld lefelé, és ezt számításba kell venni. A jelenlegi válság és káoszegyik okozója szerintem ennek a ténynek a figyelmen kívül hagyása volt. (csak megjegyzem még több oka is van a válságnak,pl.1. a társadalmunkbantomboló értékválság, 2. az a jelenség, amit T.Parsons amerikaitársadalomtudós úgy jellemez, hogy az új generációk, mint megannyi barbárhorda tör rá a társadalomra, és a globális korban a társadalom ezt aligtudja kezelni, 3. a „digitális bennszülöttek” bizonyos agyterületeilemaradnak, vagy jóformán nem is fejlődnek, stb.) A szakmai fórum most is hamar csak két ember morfondírozására szűkült,pedig párbeszéd és közmegegyezés nélkül nem tudunk a válságból kilábalni.Persze sokan azt is tagadják, hogy a mozgalom válságban van. Sajnos már aválság felismeréséhez is tudásra van szükség. A tudást nem késő sohamegszerezni, anélkül eszköztelenek vagyunk.Csepeli György szociálpszichológus: „A buta tudat prizmáján keresztül szemlélve ajelen, a múlt és a jövő is egyneműsödik”.Amíg így lesz, igazi párbeszédre nagyon kicsi az esély. Németh György -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------dedesz <dedesz at freemail.hu> írta:
>Kedves György!
>
>
>
>2011-12-07 00:02 keltezéssel, Németh György írta:
>> Végre nem elbeszélünk egymás mellett, hanem párbeszédet folytatunk.
>Igyekszem nem túl beszélni a dolgot. Úgy gondolom tenni ugyan olyan 
>fontos, mint kigondolni mit teszünk.
>
>> /"néphagyományunk legfontosabb jellemzője az 
>> integráló-képessége. Nagy veszteség lenne ennek a maradékait kalitkába 
>> zárni vagy "egy kézbe" adni."  - /írod .
>> De ha megszűnt az önellátó falusi közösség, amely annak idején 
>> integrálta a legkülönbözőbb hatásokat, akkor már integrálás sincs. 
>> Ettől kezdve a népzene- és néptánctörténetből csak különböző  korokból 
>> származó, különböző korokban készült pillanatfelvételeink vannak, 
>> ezeket tudjuk osztályozni, összehasonlítani, válogatni, kielemezni. 
>> Egyeseket előtérbe helyezni, másokat kissé hátrább. A hagyományok már 
>> sajnos nem élnek tovább, mi, ha úgy döntünk, akkor használjuk, de 
>> úgyis dönthetünk, hogy  eldobjuk, s akkor minden eltűnik, mint sok 
>> érték eddig a történelem folyamán. Ennek a pillanatfelvételekkel teli 
>> albumnak az első időkben alig egy tucat ember volt csak a gazdája, 
>> őrizgették, adogatták kézről kézre, és közben vigyáztak rá. Ahogy 
>> terebélyesedett a mozgalom túl sok lett a gazda, az album lapjai 
>> elhomályosodtak, elrongyolódtak. Valakihez el se jutott, de egyre 
>> többen nem is érdeklődtek utána. Sokan meg nem is vártak arra, hogy 
>> egyszer az album közelébe kerüljenek , inkább az eredeti felvételek 
>> helyszínére utaztak, hogy ott egy félreértéstől megtévesztve újra 
>> elkészítsék a régi pillanatfelvételeket. A régi helyszíneken viszont 
>> már minden megváltozott, a városi tömegkultúra, a kávéházi cigányzenei 
>> kultúra közben, mint kés a vajba, úgy hatolt be a maradék hagyományos 
>> kultúrába. A felnövekvő újabb generációk életmódja már egy óriási 
>> kanyart vett. De az ott tolongó városi táncházasok, zenészek, akik nem 
>> érdeklődtek túlzottan az eredeti album iránt, ezt többnyire észre se 
>> vették. Ugyanabba a tévhitbe estek, mint Kolumbusz: azt hitték Indiába 
>> értek, pedig csak a kevésbé Kubába.
>Értem, hogy mire gondolsz.
>Sajnos én azok közé tartozom, akikhez gyakran el sem jutott "az album", 
>ha viszont sikerült hozzá jutnom, én igyekszem hiteles és hűséges lenni.
>(Zárójelben írom, hogy letűnő félben lévő, és nagyon káros dolognak 
>tartom általában is, és konkrétan is, ha a szellemi javakat valaki saját 
>tulajdonaként kezeli!)
>A tudatlanság sok kárt tud tenni, de akkor itt a tudás átadásában valami 
>nagyon nagy baj van!
>
>> Miért történhetett mindez? Az előbb felvázolt hasonlatnál maradva, 
>> mert az album hozzáférhetősége, és az állagmegőrzése nem lett 
>> megoldva. A mozgalom bővülésével ugyan létrejött az Egyesület, de nem 
>> akart, vagy nem hagyták éppen a tagok, hogy igazi szervezeti 
>> szerepkört ellásson.
>>
>> Nincs értelme rugalmatlanságtól félni, hisz maga a hagyomány, mivel 
>> már nem fejlődik, nem változik, egy rugalmatlan „modell”. A táncház 
>> módszernek a lényege, hogy itt van a kezünkben egy csomó érték, amit 
>> korábbi korok közösségei gyémánttá csiszoltak, kezdjünk vele valamit. 
>> Miért kellene hagyni, hogy bárki összekarcolja? Miért kéne elvenni 
>> belőle, vagy hozzátenni? Ha valaki még a legszakavatottabb kézzel is 
>> nyúl hozzá, hogy átalakítsa, egyáltalán milyen jogon teszi?
>>
>Ez nem jog, muszáj: a hagyomány kihalt, vagy kihaló félben van, a 
>hagyományos továbbhagyományozódás és azok természetes kontrolljai 
>megszűntek; maradt a "hagyományőrzés". Ezt viszont mindenki a maga 
>szemüvegén keresztül teszi, behatárolja az a rendszer amiben 
>él-gondolkodik, amit gondol magáról, a világról, az albumról. Akkor is 
>ezt teszi, ha próbálja nem ezt tenni: adottak a sajátos kiindulópontjai, 
>az információi, stb. Ha akarja sem tudja kihagyni a személyiségét 
>(ráadásul a népművészet a legszemélyesebb közösségi műfaj, ami egy 
>közösségi nyelven alapul, aminek léte csak fiktív, mert konkrét 
>megvalósulásai mindig is a legszemélyesebbek, legegyedibbek; ha 
>kivesszük belőle a személyiséget-személyességet, megint egy lényegi 
>elemétől fosztjuk meg). Az csak részben elhatározás kérdése, hogy ki 
>mennyire tudatosan adja magát hozzá, és mennyire próbál meg a 
>hagyományhoz hű maradni - a feltételek megváltozásával ez teljességében 
>lehetetlen, csak megközelíteni lehet, különböző irányokból.
>
>> Amit nem értettél a korábbi hozzászólásomból, (nem jól, és nem elég 
>> részletesen fejtettem ki), az pont az előbbiekből következik.
>>
>> Nem eltérő egyéni célok mentén jött létre, és marad fönn a mozgalom, 
>> hanem egy nagyon is komoly, közös cél érdekében: a készen kapott, már 
>> nem változó hagyomány, táncház módszer szerinti használatára. Hiába 
>> változik a környezet, az emberek, maga az örökölt hagyomány 
>> változatlan.  Tíz év múlva is ugyan ezek a célok.  A célok 
>> megfogalmazásához, működtetéséhez,  a közös ügyek  viteléhez 
>> szervetere van szükség. A múzeumban is van őr, aki vigyázz az 
>> értékekre. A felhalmozott értékekre, a táncház módszerre vigyázni 
>> kell, az új generációkat be kell tanítani, a környezetet hozzá a 
>> változó világban meg kell teremteni. Ezeket nemigen végezte el senki, 
>> azért tartunk itt ahol vagyunk. Mert mindenki idegenkedett a 
>> szervezettségtől, eközben viszont széthordták a családi ezüstöt. Tehát 
>> már rég rendet kellett volna rakni a házunk táján, de az UNESCO döntés 
>> most egy jó apropó erre.
>>
>Ha arra gondolsz, hogy az album hozzáférhető, és közkincs legyen, akkor 
>ezzel egyet tudnék érteni - de azt hiszem az ember nem ilyen, 
>motivációra, belső igényre van szüksége, hogy valamit igazán éltetni tudjon.
>
>Még egy problémát érzek: a gyűjtések pillanatképek. Ezek még 
>tudományosan jól leírva, alaposan elemezve is csak egy vékony szelete 
>ennek a gazdag kultúrának, ami évszázadokig tartó munkát biztosít(ana) 
>még több generációnyi etnográfusnak. Ezek a pillanatfelvételek különböző 
>időpontokban, a falusi hagyományok korát, bomlását tekintve is eltérő 
>időszakokban készültek - ezek sem adhatnak igazán egységes képet, de 
>ezek vannak és ezeknek kell örülnünk. Nem szabadna egy részét sem veszni 
>hagynunk.
>
>Én azt látom, hogy a népi kultúra "újra él": új közegben keresi a 
>továbbélés lehetőségét, és ez lehet jó: lesznek olyan értékek, amik száz 
>év múlva is visszaköszönnek. Ezek száz év múlva is gyökeret, kapaszkodót 
>biztosíthatnak az itt élőknek. Az "embereknek" is szükségük van rá, mert 
>éltetik. Nehéz ezt irányítani.
>Persze - szó se róla - tenni lehet érte, hogy minél több érték maradjon 
>fenn, minél több érték kerüljön az "emberek" kezébe, szeme elé, de a 
>csomagolás mindig változik, és nem tudhatjuk előre, hogy melyik "megy 
>át", csak arról nyilatkozhatunk, hogy mi tetszik.
>
>Dedesz
>
>-- 
>Deáky Péter - Dedesz
>7300 Komló, Akácfa u. 1/2.
>30/501-1821
>dedesz at freemail.hu
>
>___________________________
>
>Minden nap frissül a Folkrádió honlapja: www.folkradio.hu
>
>Folkrádió a Facebook-on: http://www.facebook.com/folkradio
>
>