[Folklista] UNESCO listán a táncház módszer

[dedesz]

Kedves György!



2011-12-07 00:02 keltezéssel, Németh György írta:
> Végre nem elbeszélünk egymás mellett, hanem párbeszédet folytatunk.
Igyekszem nem túl beszélni a dolgot. Úgy gondolom tenni ugyan olyan 
fontos, mint kigondolni mit teszünk.

> /"néphagyományunk legfontosabb jellemzője az 
> integráló-képessége. Nagy veszteség lenne ennek a maradékait kalitkába 
> zárni vagy "egy kézbe" adni."  - /írod .
> De ha megszűnt az önellátó falusi közösség, amely annak idején 
> integrálta a legkülönbözőbb hatásokat, akkor már integrálás sincs. 
> Ettől kezdve a népzene- és néptánctörténetből csak különböző  korokból 
> származó, különböző korokban készült pillanatfelvételeink vannak, 
> ezeket tudjuk osztályozni, összehasonlítani, válogatni, kielemezni. 
> Egyeseket előtérbe helyezni, másokat kissé hátrább. A hagyományok már 
> sajnos nem élnek tovább, mi, ha úgy döntünk, akkor használjuk, de 
> úgyis dönthetünk, hogy  eldobjuk, s akkor minden eltűnik, mint sok 
> érték eddig a történelem folyamán. Ennek a pillanatfelvételekkel teli 
> albumnak az első időkben alig egy tucat ember volt csak a gazdája, 
> őrizgették, adogatták kézről kézre, és közben vigyáztak rá. Ahogy 
> terebélyesedett a mozgalom túl sok lett a gazda, az album lapjai 
> elhomályosodtak, elrongyolódtak. Valakihez el se jutott, de egyre 
> többen nem is érdeklődtek utána. Sokan meg nem is vártak arra, hogy 
> egyszer az album közelébe kerüljenek , inkább az eredeti felvételek 
> helyszínére utaztak, hogy ott egy félreértéstől megtévesztve újra 
> elkészítsék a régi pillanatfelvételeket. A régi helyszíneken viszont 
> már minden megváltozott, a városi tömegkultúra, a kávéházi cigányzenei 
> kultúra közben, mint kés a vajba, úgy hatolt be a maradék hagyományos 
> kultúrába. A felnövekvő újabb generációk életmódja már egy óriási 
> kanyart vett. De az ott tolongó városi táncházasok, zenészek, akik nem 
> érdeklődtek túlzottan az eredeti album iránt, ezt többnyire észre se 
> vették. Ugyanabba a tévhitbe estek, mint Kolumbusz: azt hitték Indiába 
> értek, pedig csak a kevésbé Kubába.
Értem, hogy mire gondolsz.
Sajnos én azok közé tartozom, akikhez gyakran el sem jutott "az album", 
ha viszont sikerült hozzá jutnom, én igyekszem hiteles és hűséges lenni.
(Zárójelben írom, hogy letűnő félben lévő, és nagyon káros dolognak 
tartom általában is, és konkrétan is, ha a szellemi javakat valaki saját 
tulajdonaként kezeli!)
A tudatlanság sok kárt tud tenni, de akkor itt a tudás átadásában valami 
nagyon nagy baj van!

> Miért történhetett mindez? Az előbb felvázolt hasonlatnál maradva, 
> mert az album hozzáférhetősége, és az állagmegőrzése nem lett 
> megoldva. A mozgalom bővülésével ugyan létrejött az Egyesület, de nem 
> akart, vagy nem hagyták éppen a tagok, hogy igazi szervezeti 
> szerepkört ellásson.
>
> Nincs értelme rugalmatlanságtól félni, hisz maga a hagyomány, mivel 
> már nem fejlődik, nem változik, egy rugalmatlan „modell”. A táncház 
> módszernek a lényege, hogy itt van a kezünkben egy csomó érték, amit 
> korábbi korok közösségei gyémánttá csiszoltak, kezdjünk vele valamit. 
> Miért kellene hagyni, hogy bárki összekarcolja? Miért kéne elvenni 
> belőle, vagy hozzátenni? Ha valaki még a legszakavatottabb kézzel is 
> nyúl hozzá, hogy átalakítsa, egyáltalán milyen jogon teszi?
>
Ez nem jog, muszáj: a hagyomány kihalt, vagy kihaló félben van, a 
hagyományos továbbhagyományozódás és azok természetes kontrolljai 
megszűntek; maradt a "hagyományőrzés". Ezt viszont mindenki a maga 
szemüvegén keresztül teszi, behatárolja az a rendszer amiben 
él-gondolkodik, amit gondol magáról, a világról, az albumról. Akkor is 
ezt teszi, ha próbálja nem ezt tenni: adottak a sajátos kiindulópontjai, 
az információi, stb. Ha akarja sem tudja kihagyni a személyiségét 
(ráadásul a népművészet a legszemélyesebb közösségi műfaj, ami egy 
közösségi nyelven alapul, aminek léte csak fiktív, mert konkrét 
megvalósulásai mindig is a legszemélyesebbek, legegyedibbek; ha 
kivesszük belőle a személyiséget-személyességet, megint egy lényegi 
elemétől fosztjuk meg). Az csak részben elhatározás kérdése, hogy ki 
mennyire tudatosan adja magát hozzá, és mennyire próbál meg a 
hagyományhoz hű maradni - a feltételek megváltozásával ez teljességében 
lehetetlen, csak megközelíteni lehet, különböző irányokból.

> Amit nem értettél a korábbi hozzászólásomból, (nem jól, és nem elég 
> részletesen fejtettem ki), az pont az előbbiekből következik.
>
> Nem eltérő egyéni célok mentén jött létre, és marad fönn a mozgalom, 
> hanem egy nagyon is komoly, közös cél érdekében: a készen kapott, már 
> nem változó hagyomány, táncház módszer szerinti használatára. Hiába 
> változik a környezet, az emberek, maga az örökölt hagyomány 
> változatlan.  Tíz év múlva is ugyan ezek a célok.  A célok 
> megfogalmazásához, működtetéséhez,  a közös ügyek  viteléhez 
> szervetere van szükség. A múzeumban is van őr, aki vigyázz az 
> értékekre. A felhalmozott értékekre, a táncház módszerre vigyázni 
> kell, az új generációkat be kell tanítani, a környezetet hozzá a 
> változó világban meg kell teremteni. Ezeket nemigen végezte el senki, 
> azért tartunk itt ahol vagyunk. Mert mindenki idegenkedett a 
> szervezettségtől, eközben viszont széthordták a családi ezüstöt. Tehát 
> már rég rendet kellett volna rakni a házunk táján, de az UNESCO döntés 
> most egy jó apropó erre.
>
Ha arra gondolsz, hogy az album hozzáférhető, és közkincs legyen, akkor 
ezzel egyet tudnék érteni - de azt hiszem az ember nem ilyen, 
motivációra, belső igényre van szüksége, hogy valamit igazán éltetni tudjon.

Még egy problémát érzek: a gyűjtések pillanatképek. Ezek még 
tudományosan jól leírva, alaposan elemezve is csak egy vékony szelete 
ennek a gazdag kultúrának, ami évszázadokig tartó munkát biztosít(ana) 
még több generációnyi etnográfusnak. Ezek a pillanatfelvételek különböző 
időpontokban, a falusi hagyományok korát, bomlását tekintve is eltérő 
időszakokban készültek - ezek sem adhatnak igazán egységes képet, de 
ezek vannak és ezeknek kell örülnünk. Nem szabadna egy részét sem veszni 
hagynunk.

Én azt látom, hogy a népi kultúra "újra él": új közegben keresi a 
továbbélés lehetőségét, és ez lehet jó: lesznek olyan értékek, amik száz 
év múlva is visszaköszönnek. Ezek száz év múlva is gyökeret, kapaszkodót 
biztosíthatnak az itt élőknek. Az "embereknek" is szükségük van rá, mert 
éltetik. Nehéz ezt irányítani.
Persze - szó se róla - tenni lehet érte, hogy minél több érték maradjon 
fenn, minél több érték kerüljön az "emberek" kezébe, szeme elé, de a 
csomagolás mindig változik, és nem tudhatjuk előre, hogy melyik "megy 
át", csak arról nyilatkozhatunk, hogy mi tetszik.

Dedesz

-- 
Deáky Péter - Dedesz
7300 Komló, Akácfa u. 1/2.
30/501-1821
dedesz at freemail.hu