[Folklista] UNESCO listán a táncház módszer

[Szász József Árpád]

Kedves Listatagok!  (Németh Györgynek: nagyon tetszettek gondolataid, egyetértek velük, köszönöm)



            Nehéz időket élünk. Nehéz, mert a külső hatás erősebb, az egyén védekezőképessége pedig gyengébb, mint valaha lehetett. Önzőbbnél önzőbb érdekcsoportok zsigerelik ki az egyre jobban legyengült áldozataikat. És úgy tűnik, nincs menekvés.

            Fizikai értelemben nincs is. Hisz a pusztítást úgy a ragadozók, a tudatlan megbízottjai, mint az áldozatok saját maguk végzik el, saját elhatározásból, önként dalolva, mit sem sejtve a végeredményről.

            Lelki értelemben maradt még valami genetikai örökség, de ha nem vigyázunk, az is áldozatul esik a teszetosza magatartásnak. Pedig a lelki (tudat alatti) világunk a fizikai (tudatos) világunkkal harmóniába kerülve vihet át minket a túlsó partra, ahová életünk végére érnünk kellene, ahol át kellene adni a következő generációnak a staféta botot (amelyre természetesen már életünk folyamán beróttuk az elvégzett feladatokat)...

            Mielőtt az összeesküvés elmélet rabjának nem tekintetek, ugorjunk gyorsan át e borús bevezetőn, és kezdjük el inkább a kivezető utat kikövezni. Igaz ezt már elődeink sokan megtették, de ugyebár arról épp letérőben a teljes népesség. Sőt már a táncház mozgalom alapköveit is némelyek bontani kezdenék. Csak az a helyzet Uraim, hogy azokat nem lehet. Nem, mert minden, ami nem azokra épül, az nem része és nem is lehet része a jövőben sem a mozgalomnak. És az Unesco listán sem azt védték le...

            Az emberi érzelmek kifejezésére a mai világ is számos eszközzel kecsegtet, amelyekből Bartók szavaival "...a legkisebb formában, a legszerényebb eszközökkel...legtökéletesebben kifejezésre.." juttatására az örökölt dallam-, tánc-, mese-, szokás-, motívum- készlet és az ezeket létrehozó előadásmód, hozzáállás (rövidebben: hagyományos népi kultúra) állhat rendelkezésünkre. Igaz az a helyzet, hogy ez is hiába, mert nem tudunk élni vele. Mert nem is akarunk. Mert különcködünk. Mert bekaptuk a legyet. Az úgynevezett "nyugati civilizáció" által csalinak bedobott legyet.

            Úgyhogy ébresztő Uraim! Az áldóját néki! Mit hirdetik itt a listán is, meg a nagy Budapesten is azokat a kis vakarék hangokat, a nyeszledt kulturálatlanságot?! Nyomják a lelkiszegény egolábnyomokat egyenesen az arcunkba?!...

            És ébresztő fogyasztóvá vált Emberek, Emberpalánták is! Még hogy "...elavult vonós táncházak..", "...uncsi, túllépett rajta az idő"! Ez a tudatlanság ne továbbja! De ezen nem megsértődni Uraim! Hanem ébresztő! Tessék abbahagyni az íztelen műtáp csámcsogását és hozzá kezdeni az emberhez méltó élethez. És igen cselekedni. Keresni, kutatni belsőjüket, kötődésüket elődeinkhez, lapozgatni az Ég és Föld összekapcsolásának tudományát.

            Vagy csá! Irány a "folkocsma", vagy a többi hasonló. De ne csodálkozzanak, hogy senki nem érti meg egymást, hogy mindenki elbeszél egymás mellett. Ahol a mindennapi görcsből való kizökkentés reményében a füst, a pia, a kábítás csalóka ígéretébe kapaszkodva prédálják el a megkeresett forintjaikat fenntartva az emberre érzéketlen, rideg oldalt (műlöttytermelők és  árusaik, műtulajdonosok, stb..). És mit kapnak cserébe: a magányosságot, vagy esetleg önletaposó baleseteket (lásd Miskolc)...

            Folytathatnánk napestig e sorokat, de vegyünk inkább górcső alá egy ezelőtti, úgynevezett uncsi muzsikát, például az egyik híres prímás játékából egy kis ízelítőt.

            Nonika Miklós egyik cmol legényese.: felkapja a hegedűt az álla alá, és elegáns tartásban, laza, de kiegyensúlyozott vonófogással határozott, kontrasztos kis finom előkével elindítja a húron a meghosszabbított kezét. Mintha a lelkéből jönne az ki, úgy hatol át a húrokon keresztül a hegedű belsejébe és csalja ki belőle az Égi winchesterről letöltött dallamot. És milyen szép. Egyszerű kis szerkezetű dallam: AA BB és az impro CC pontokkal, amelyek pontjai is szépen továbbbonthatók ABAC hang csoportocskákra, ahol A=bevezető alapgondolat , B=fokozó szer, aztán visszatér az A megerősítésként, majd lezárás a C=záróhanghalmazzal, és jöhet a végtelen variációjú impro. Már maga a dallamszerkezet is a rendezettségről szól, szimetriaközeli, de mégis játékos, Isteni fraktálhalmaz. Aztán erre az egyszerű, de nagyszerű gyönyörű dallamszerkezetre teszi rá Hittler (bajusza miatt így hívták), mértékletesen a díszítések kavalkádját. Először is megpontozza a vonózásokat, de nem minden hangot egyformán, hanem kis, önálló csoportokra osztva vagy egy hosszabb ütemű hanggal, vagy egy szép sima vonókötéssel. Ez a vonózási rendszer is a dallamszerkezetre simul rá, azt felerősítve. Harmóniában van vele. Egyszerűen csodálatos. Aztán a vonózáson túl szintén a kihangsúlyozásért a gyönyörködtetésért egy két fő hangot, és amely hangnak van arra ideje körülír esetleg megdíszít vibrátószerű mozgással, ún. parasztrillával. Minden kifejlesztett technikát felhasznál alázattal, a gyönyörködtetésért. Mert az Égi kapcsolatát éli meg és át kívánja adni. Nem tudatosan, egyszerűen, mert el van varázsolva. Az Isten mozgatja kezét. Ő, csak figyelmével, alázattal fogadja, és megossza. Hogy táplálékul szolgáljon saját maga, és hallgatósága számára....

            No kedves barátaim, van mit el lesni, még ha csak filmekről is... És hol gyakorolhatnád mindezeket, ha nem társaságban, ahol az egész rendszert gyakorolhatja minden résztvevő. Mert ez egy rendszer. Ez nem működik otthon, egyedül. Ide nem ihletre, "otthoni múzsára" van szükség, hanem egymás szeretetére, figyelmére. És ez a táncház. Ez lehet az. És oda nem ítélkezni kell menni, díjazni az elsőket, otthagyni az utolsókat. Hanem részt venni, cselekedni, bele tenni magatokat. És kinyitni a lélek kapuját, beengedi az égi áldást. Ez az Anyatej. Amitől felnőhetsz, megemberesedhetsz. Férfi lehetsz, meg nő. A táncban, a zenei áldott ritmusra...

            Kedves Németh György! Ennyit tudtam ezúttal hozzátenni, a magam részéről.

Szeretettel,

Szász József Árpád