[Folklista] néptáncos minősülés

2009. Jan. 15., Cs, 16:35:12 CET

átkopiroztam a csatolmány írását (lásd levelem végén)´mert nem megy át 
másképp.
üdv.
zoka
----- Original Message ----- 
From: "Zolyomi Kati" <zolyomikati at fibertel.com.ar>
To: <lista at list.folkradio.hu>
Sent: Thursday, January 15, 2009 12:13 PM
Subject: Re: [Folklista] néptáncos minősülés

> Kedves listatagok!
>
> hát napok óta gondolkozom írjak-e vagy nem? hiába olvasom át és 
> fontolgatom
> a felvetett érzelmeket, annak dacára hogy egész életem a néptánc világában
> telt el (s tovább), valahogy mégsem érzem rokonnak egyes szavaitokat.
> Persze, nem Magyarországon születtem, nem is ott élek, nem is ott vigyázok
> szenvedéllyel s meggyözödéssel a magyar nép táncörokségére, hanem ide
> messze, az argentín pampák szélén, Buenos Airesben...
> Ez természetesen rég megszabta a rám illö szabályokat, megadta a
> lehetöségeket is. Attol is-ettöl is nem egyszer eltértem, s keresésem
> eredménye valóban nagyszerü. Mert kifogástalanul nagyszerü az a tény hogy 
> a
> szétszórt magyar közösségek fiataljaiba sikerült elültetni a magot. 
> Sikerült
> többeket is a "szenvedély", az "öntudat" és a "szép értékek" útjára
> csábítani.
> Csodálatos az is hogy mennyi, hány különbözö oldalu megvilágítása lehet ez
> egyetlen ténynek: a hagyományörzés, a zsürik véleménye által "minösített"
> együttes munka, a hivatásos alkotás, az "égo-k" versenyzése és nem utolsó
> sorban az emigrációban született kedves, de nagyon sok esetben igazán
> színvonalas együttesek, mégtöbb esetben az 50 évet meghaladó szüntelen
> foglalkozása, a javulás és a hiteles, legvalóbb forrásokból merített 
> ihletre
> alapozott produkcióik...
> Gondolkozom tovább: nálunk-nekünk csak "szívünk" van, magyarság iránti
> szeretetünk, a magyar nép iránti tiszteletböl indulunk ki minden egyes
> színpadi feldolgozás vagy egyszerü koreográfia felé. Mindenkortól,  vagy
> legalább is nagyon sok évtizede igen óvatosan válogatjuk azt amit 
> magunkévá
> teszünk s adunk tovább. Sokszor tévedtünk de helyrehoztuk. Figyelünk,
> meghatódunk, tanulunk, amennyiben az anyagiak megengedik néha-néha 
> átutazunk
> hozzátok, leginkább vidékre, mert, és ez ismét csodálatos, minket az 
> kapott
> el ami egyszerü, ami való, ami él, ami igazán magyar... az erdök illata, a
> patakok ereje, a szokások világa, az "eredeti NÉPVISELETEK" érintése (soha
> az életben nem neveztük "jelmeznek" még a színpadi viseletet sem). Nem
> versenyzünk senkivel, csupán imádunk "megmaradni", a varázsos kiválasztott
> magyar úton. És a Kárpát-medencében nagyon kevesen tudnak rólunk...
> A néptánc minálunk magyarságot jelent, életet, barátságot, lelki s testi
> egészséget. Boldogságot. Vajon hányan közületek tudjátok ezeket rólunk?
> tudtok rólunk? néha gondoltok-e ránk? valamelyikötök sírt-e már velünk a 
> már
> 24 éve szüntelen megtartott Dél-Amerikai magyar néptánctalálkozón? ámde a 
> mi
> meghatódásunk az együttlét örömét visszhangozza. A fejlödésünket tapsolja
> meg a legszebb könnyekkel.
> Nem is vagyok egészen biztos leírtam e mindazt amit érzek. Legalább egy
> részét.
> Csatolva a z argentín néptáncmozgalom (néhány, sajnos kevés hazai mester
> kivételével, teljesen egyedül visszük elöre) rövid története. Az olvassa 
> el
> akit érdekli az hogy a hivatásos néptáncvilág, a versenyek és pályázatok
> légkörén kívül, sok száz magyar néptáncos járja ugyanazt az utat. Talán
> kedveseben, nyugodtabban, lassabban, de amilyen jól csak tudja (mondhatom
> néha gyönyörüen), de azt a magyar utat amelyben a magyarság jövöje
> valószínüleg menedéket és az értékek megmentését találhatja majd meg.
> öszinte szeretettel
> Zólyomi Kati
> néptáncos-koreográfus
> Olivos, Buenos Aires
> Argentína

BUENOS AIRES-I MAGYAR

NÉPTÁNCMOZGALOM

Ötvenkét évvel ezelőtt, az emigrációs magyar közösség fájó-meleg öléből 
született meg a külföldre szorított hazaszeretet megmaradásának talán 
legszilárdabb végvára. Akkoriban csupán a magyar lélek, az élni akarás és a 
fantáziából összeállított gondolatok kerültek fel a színpadra, mint az 
Argentínába menekült magyarság egyik büszke jelképe. A nosztalgiás, 
háborúvert kezek által varrt kis magyaros ruhácskák jelképesen tündököltek, 
nem tudván hogy e kedves stilizáció lesz az alapköve a jövendő évtizedek 
alapos szakmai munkájának, hiszen az 1958-ban már hivatalosan megalakított 
magyar cserkész csapatok Regös tánccsoportja azóta és mindig a példaképes 
fejlődés szereplőjévé vált.

Első ízben az együttes a cserkészfoglalkozás keretein belül működött, 
viszont nem sok idő kellett elteljen ahhoz, hogy a néptánc által 
felébresztett szenvedély vaskos gyökereket eresszen a már Argentínában, de 
magyar szülőktől született fiatalokban. A felszívódást beharangozó savanyú 
jóslatok ellenére, ezek a táncos fiatalok kimondhatatlan magyar érzésű 
lelkülettel sajátították el a szakmát, a nagy távolságok és a sok-sok év 
politikai elszigeteltség izzó pereme dacára. Az esztendők múlása csakis a 
hites forráshoz és a legszebbhez, eredetihez csatolta őket, s szerte a 
világon magasra emelték az együttes hírnevét. Ugyanis itt, Buenos Airesben 
fogamzott meg és kezdődött el a Dél-amerikai magyar néptánc találkozók 
hagyománya, amely manapság százával gyűjti össze, két évente, a 
"szenvedélyes" magyar együtteseket- néptáncosokat.

Azonban a folyamat nem volt könnyű, számos nehézséggel küzdött az együttes 
míg így kinőtte magát. Kezdetben legfőbbképp a szakanyaghiány, majd a 
pénzhiány, később a hazai támogatáshiány lassították le a tervek 
megvalósulását, de lankadásról szó sem eshetett. Annál inkább kitartott. Már 
a nyolcvanas évek elején hatalmas létszámú s pazar repertoárral rendelkező 
művészcsoport dolgozott, és ugyancsak akkoriban kezdtek el "lejönni" a nagy 
"mesterek" is. Alig ez előtt járt először Magyarországon e sorok fogalmazója 
is.

Bizony megtanultuk a leckét!:a  száműzetésben életben kell tartani mindent!

Itt minden "hangosabb", "színesebb" mint az Anyaországban, ahol még a 
legfantasztikusabb is legfeljebb természetesnek tűnik, s talán ezért van az, 
hogy alkalmattával még veszít is erejéből. Ezekkel a fogalmakkal táplálja 
önmagát a szétszórt magyarság, s így válik, ilyen értelemben,  sokkal 
erősebbé mint a hazai kortárs hagyományápolás. Azonban mégis teljesen 
egyoldalú irányban erősödik e mozgalom az egész világon, azzal a 
meggyőződéssel, hogy bizonyisten manapság életmentő eszköz!

Merészen hozzáfűzöm azt a tényt is, hogy a néptáncolás nem is mehet más 
nyelven mint magyarul. Próbálja csak valaki más nyelvre átfordítani e 
szavakat: csárdás, mártogatós, szapora, csűrdöngölő, szöktetős, csúpos 
párta, dullandlé, bagázia, vállfős, oláhos, figurázás, lüktetős, karikázó, 
vizitke, hajnali, cifraszűr, bujka.de oly módon, hogy még mindig egy szó 
maradjon és ugyanazt fejezze ki! Dehogy! Nem lehet, és íme ez az alkalom 
hogy felfoghatóvá váljon minden érdekelt részére: a néptánc oktatást nem 
kihasználni a magyar nyelv tanítására égszerűen vétek és butaság! És akkora 
szókincstár táródik ki előttünk ha elsajátítjuk a zamatos, tartalmas és a 
véglegekig képletes és kifejező néprajzi szavakat! Ti. ezeket ha nem 
szakemberek és néptáncosok, nem használják már sehol, még kevésbé 
nagyvárosban. Hát akkor elvésznek? Nem engedhetjük meg!

Az idén 50 éves a kezdetben "Buenos Aires-i cserkészcsapatok Regös magyar 
néptánccsoportja". Manapság, és már több évtizede, nem kizárólagosan 
cserkészeket, magyarokat, hanem szeretettel és öntudattal fogadja be 
soraiba az összes komolyan érdeklődőket, azzal az egyetlen feltétellel, hogy 
ha nem magyarok, tiszteljék és terjesszék a magyar népi kultúrát és a 
néptánchoz fűződő magyar kifejezéseket megtanulják s kezeljék.

Ötven év szüntelen működés nem kis dolog. Az sem, hogy az együttes 
megállhatja helyét jó hazai együttes mellett is. Hogy az új millénium első 
évtizedének majdnem vége, viszont a néptánc, a legtisztábban magyar, ahol az 
ösztön az ösztön dacára nem tér el a legjobb útról, még mindig elkap, 
csodásan magához vonzza a fiatalt és nem ereszti el a tapasztalt felnőttet, 
nyilvánvalóan csoda!

Gondolom a sok magyar együttes a hihetetlenül szétszórt magyarság városaiban 
hasonlóképpen érez. azonosságot fedez fel velünk és könnyen elképzelheti azt 
is magában, hogy ha a sors akaratából összefuthatnánk valahol, valamikor, 
bizonyára egy anyából született testvéreknek bizonyíthatjuk magunkat!

Igazi szeretettel

Zólyomi Kati cst.

> ----- Original Message ----- 
> From: "Farkas Sára" <farkas.sara at neptanckellek.hu>
> To: <lista at list.folkradio.hu>
> Sent: Tuesday, January 13, 2009 5:02 PM
> Subject: [Folklista] néptáncos minősülés
>
>
>> Gondolatok és "költői kérdések" a 2008. évi budapesti minősülés kapcsán
>>
>> Igaz, hogy a Budapesten 2008. november 29-30-án megrendezett Néptáncosok
>> Országos Bemutató Színpadának, vagyis a "minősülésnek" csak a szombati
>> zsűrizésén és eredményhirdetésén vettem részt, de az ott elhangzottak és
>> tapasztaltak mély benyomást tettek rám, azóta is számos kérdés és 
>> gondolat
>> cikázik a fejemben.
>>
>> A verseny kiírása, vagyis a Martin György Néptáncszövetség felhívása
>> alapján
>> az együtteseknek 25-30 perces szerkesztett (non-stop) műsort kell
>> bemutatniuk, amelyben önálló zenekari vagy más betétszám nem szerepelhet,
>> és
>> annak legalább két tájegység táncait kell tartalmaznia. Aki ennek a
>> kritériumnak nem tesz eleget, az nem minősülhet. Mind a két kritérium
>> megszegésére is láttunk példákat-nem is egy együttesnél-, mégsem zártak 
>> ki
>> senkit a versenyből. Sőt! Kiválóan minősültek! Igaz, volt olyan, aki csak
>> éppenhogy, az alsó ponthatárt elérve, de olyan is volt, aki-az országos
>> eredményeket is beleértve - az élvonalban végzett.  Az értékelésen
>> elhangzott, hogy azért megkapták a szabálysértő együttesek a büntető
>> pontlevonásokat. Persze, mínusz két-három pontot. Ennyit talán lapos
>> alsószoknyákért, görbe hátakért, pontatlan éneklésért, lepottyanó és
>> összetaposott keszkenőkért kellene levonni, ellenben a kiírási szabályok
>> figyelmen kívül hagyása vonjon kizárást maga után, az adott együttes -
>> tudjon akármilyen jól, technikásan és virtuózan is táncolni- csak "részt
>> vett" címet kapjon! Gondoljunk csak bele, mennyivel egyszerűbb egy
>> tájegység
>> viseletében végigtáncolni a 30 percet; nem kell egy-két perc alatt a fél
>> tánckarnak tetőtől-talpig átöltöznie és nem is kerül annyi pénzbe a
>> megfelelő jelmezek beszerzése!  (A színpadi megjelenés is értékelési
>> szempont, amely a maximális pontszám egyhatodát teszi ki, és az 
>> együttesek
>> nem kevés pénzt áldoznak - a mai pénzügyi helyzet ellenére is- a
>> három-négy
>> féle néprajzilag hiteles jelmezre!) Ezekkel kapcsolatban a zsűri
>> körülbelül
>> azt a magyarázatot adta az értékelésen, hogy ma már olyan mélységekben
>> ismerjük egy tájegység tánchagyományát, hogy ez megengedhető és a
>> következő
>> minősülés kiírásakor újra át kell gondolni a feltételeket.  Ezzel
>> egyetértünk. De ezen a minősítőn még az erre az évre kiírt szabályokat
>> kellene követni és betartatni, nem? Az időbeli túllépéseket pedig azért
>> hagyják figyelmen kívül, mert nem akarják korlátok közé szorítani az
>> alkotókat, hogyha a dramaturgia és a mondanivaló az időbeli túllépést
>> szükségessé és indokolttá teszi. Akkor miért van időkorlát? Majd két év
>> múlva.
>>
>> A másik "kedvenc" jelenségem, hogy olyan embereket láthattunk egy 
>> együttes
>> zászlaja alatt felvonulni, akik valójában az együttesvezető-koreográfus
>> baráti köréhez, másik formációjához tartoznak, vagy egyáltalán nem
>> tartoznak
>> az adott együtteshez, netán hivatásos táncosok. Két zsűritag is azon a
>> véleményen volt, hogy ez egyáltalán nem "bűn", mert szerintük az ő
>> jelenlétük nem tesz annyit a produkcióhoz, hogy annak színvonalát 
>> annyival
>> emelné, hogy csak annak lenne felróható az együttes kiváló minősülése.
>> Végül
>> is a felhívásban nem tiltották meg a legjobb táncos ismerőseink, 
>> barátaink
>> és adatközlő táncosok összetoborzását. Bár én úgy érzem, az lenne a 
>> helyén
>> való, ha a valósat, a "tényleges és létező együttest" értékelnék, nem
>> pedig
>> egy egyszeri, alkalmi produkciót. Ez amolyan etikai dolog, amit nem csak 
>> a
>> zsűrinek, de a szóban forgó együttesek vezetőinek is érezniük kellene.
>>
>> Aztán jön a többi kérdés: Hogy lehet kiváló az az együttes, akinek a
>> táncos
>> előadásmódjára vonatkozóan elhangzik, hogy nincs stílusa? Hogy lehet
>> kiváló
>> az az együttes, akinek a versenyprogramjával kapcsolatban felteszi a 
>> zsűri
>> tag a kérdést, hogy milyen úton haladnak? Hogy lehet kiváló az az
>> együttes,
>> amelyről az értékelés kapcsán elhangzik, hogy "az együttes táncereje
>> messze
>> elmaradt a főszereplőktől és a tőlük várttól" és hogy "az együttes csak
>> statisztált a szólista párhoz"? Hogy lehet kiváló az az együttes, amelyet
>> úgy értékelnek, hogy "ebből a műsorból nem derült ki, hogy (hogy) tudnak
>> táncolni"? Hogy lehet kiváló az az együttes, amelyiknek záró 
>> műsorszámáról
>> elhangzik, hogy "a koreográfia átgondolása szükséges lenne", mert a
>> mondanivalója és a megjelenítése ellentétes érzelmeket közvetít, "most
>> vidám
>> vagy szomorú"?
>>
>> Miért is fontos a szakmai elismerés és visszaigazolás mellett a
>> minősülésen
>> részt venni? Két dolog miatt.  A minisztériumi pályázatok kiírásában
>> sokszor
>> olvashatjuk, hogy előnyt élveznek azok a műhelyek, akik alkotói vagy
>> előadói
>> sikerrel szerepeltek hazai és nemzetközi fesztiválokon és versenyeken. A
>> döntések eredményének listái alapján szemmel láthatóan azok a pályázók
>> kapják a legmagasabb összegeket, akik rendszeresen, kétévente kiválóan
>> minősülnek. Persze azért a jól minősülteknek is csurran-cseppen. A másik
>> dolog a külföldi fesztiválokon való részvétel. A cioff. hu-n, a
>> Magyarországi Folklórszövetségek honlapján számtalan külföldi meghívás
>> közül
>> válogathatunk. Illetve válogathatnak azok az együttesek, akik érvényes
>> minősüléssel rendelkeznek. De nem akármilyennel ám! Legalább 120 ponttal
>> minősült együttesnek kell lenni! Ezek szerint azok a csoportok, akik pl.
>> 110-115 vagy 119 pontot értek el, azok nem méltóan képviselnék hazánkat
>> külföldön? Láttunk már erre is ellenpéldát! Pedig a minősülésen kiváló
>> címet
>> elért együttesek között is lehet olyan, amely a külföldi fesztiválra nem
>> tudja összetoborozni a "vendégművészeket", a profi táncos barátokat és a
>> versenyre kölcsönkért jelmezeket sem tudja biztosítani, aminek
>> eredményeként
>> meg sem közelíti a minősülésen látottakat.
>>
>> Kérdezem én, miféle értékrendszert közvetít mindez az olyan együttesek
>> számára, akik a játékszabályokat betartva, ugyanolyan kemény munkával- 
>> bár
>> nagynevű, befutott szakemberek alkotói vagy előadói közreműködése nélkül-
>> szeretnének előbbre jutni? Kétfélét: 1. "úgysincs esélyed, haver, ne is
>> törd
>> magad!" vagy 2. "az eredmény érdekében nyugodtan hágjál át egy-két írott
>> vagy íratlan szabályt, nem számít!"
>>
>> Nekem egyik sincs ínyemre!
>>
>>
>>
>>
>>
>>
>> F. S.
>>
>>
>>
>>
>>
>> ________________________________________
>>
>> Minden nap frissül a Folkrádió honlapja:
>> http://www.folkradio.hu
>>
>>
>> __________ Information from ESET NOD32 Antivirus, version of virus
>> signature database 3762 (20090113) __________
>>
>> The message was checked by ESET NOD32 Antivirus.
>>
>> http://www.eset.com
>>
>>
>>
> --------- következő rész ---------
> Egy nem text típusú csatolt állomány át lett konvertálva...
> Név: folklistának.doc
> Típus: application/msword
> Méret: 35328 bytes
> Leírás: nem elérhető
> Url : 
> http://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20090115/b96627f5/attachment.doc
> ________________________________________
>
> Minden nap frissül a Folkrádió honlapja:
> http://www.folkradio.hu
>
>
> __________ Information from ESET NOD32 Antivirus, version of virus 
> signature database 3768 (20090115) __________
>
> The message was checked by ESET NOD32 Antivirus.
>
> http://www.eset.com
>
>
> 
--------- következő rész ---------
Egy nem text típusú csatolt állomány át lett konvertálva...
Név: folklistának.doc
Típus: application/msword
Méret: 35328 bytes
Leírás: nem elérhető
Url : http://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20090115/971bd465/attachment.doc 