[Folklista] Ad: ...még mindig jobb, mintha...

Agócs Gergely agocs.gergely at fibermail.hu
2007. Dec. 27., Cs, 23:07:30 CET


Kedves Némedi László!

Kisegér, amikor még csenevész, másodikos kicsi egérke volt, focizott a 
haverokkal a Fal tövében. Ahogy így focizgattak, egyszer csak, egy rosszul 
irányzott szabadrúgással telibe találta Hörcsögék ablakát. Ijedtükben a sok 
kis, másodikos-harmadikos béka-egér-tücsök és bogár hazaszaladt, és elbújt, 
ki-ki a maga odújának a vackában. Persze, sec perrc alatt kitudódott, ki 
volt a tettes, és Hörcsög úr már ott is dörömbölt Egérék ajtaján:
    - Csihipuhipüffpaff!!!
    - Mi az a nagyonsürgősen jajdefontos!!??? - pattant fel Nagyegér, majd 
felhelyezte a tekintélyt parancsoló napszemüveget, odaslattyogott és 
kirántotta az ajtót.
    - A maga fia, az az öntelt, arrogáns japi betörte az ablakomat!!! - 
üvöltötte Hörcsög úr, szinte önkívületben.
    - Nyugi szomszéd, még mindig jobb, mintha be is dobott volna egy 
Molotov-koktélt! - mondta Nagyegér, majd becsapta az ajtót, visszaballagott, 
elégedetten belesüppedt a bőrfotelbe és kortyolt egyet a boroskólájából.

Ez a véleményem a "világzene" hallgatásának (bocs!: fogyasztásának) oly 
módon történő legitimációjáról, hogy még mindig jobb, mintha "valami még 
ennél is rosszabbat" fogyasztanánk. A rocknak, a dzsessznek, vagy a 
könnyűzene bármelyik egyéb stílusának előadói/szerzői/darabjai nem lehetnek 
semmilyen esztétikai értékítélet szerint "rosszabbak" csak azért, mert nem 
kifejezetten folklór zenei dallamokkal operálnak. A világzene címszó alatt 
emlegetett "népzenei feldolgozások" sem en bloc jók, vagy rosszak. Van 
közöttük ügyesebb, jól sikerült, és valódi esztétikumot hordozó művészi 
teljesítmény, és van sok-sok silány, sekélyes erőlködés (szerintem ez a nagy 
többség). A népzenét és a népies műzenét (illetve népies könnyűzenét, hiszen 
mára ez funkcióiban felváltotta amazt) sem lehet egymással összehasonlítani. 
Hogy miért? Saját megfogalmazású indoklásaim helyett álljon itt Bartók Béla 
jellmzése a két stílusról:

"Érzésem szerint minden ilyen [népzenei] dallam a legmagasabbrendű művészi 
tökéletesség megtestesítője. Klasszikus példái annak, miként lehet a 
legkisebb formában, a legszerényebb eszközökkel valamilyen zenei gondolatot 
a lehető legtökéletesebben kifejezni." (l.: A népzene és jelentősége az 
újkori zeneszerzésben. in: B.B. írásai /1., 149. o. Zeneműkiadó, Bp. 1967.)

"A népies műzene olyan dallamokat foglal magába, melyeknek szerzői városi 
kultúrával rendelkező, de többnyire dilettáns zenészek. Ezek dallamaikban a 
nyugateurópai zene sablonokat hazájuk parasztzenestílusának bizonyos 
sajátságaival keverik össze. (...) Sok benne a közönséges vonás, ami 
alkotóinak hiányos ízléséből és a nyugat-európai zenei közhelyekre való 
támaszkodásból eredhet." (l.: A magyar parasztzene. B. B. írásai /3., 150. 
o. Editio Musica, Bp. 1999.)

Annak ellenére, hogy ezek a jellemzések 70-80 évvel ezelőtt születtek, 
amikor más késztetéseket elégített ki a népies műzene, és más igények hozták 
létre a népzenei feldolgozásokat, a fenti megállapításokat a mai helyzetre 
is nagyon találóaknak tartom. A ma "népzenei feldolgozásnak" titulált 
darabok túlnyomó többsége nem is valódi feldolgozás, hiszen a dallammal 
magával általában nem tesznek semmit. Legtöbbször azzal találkozunk, hogy az 
adott népzenei dallamot az eredeti zenei környezetetétől (és általában, a 
folklór zenétől) idegen hangszerekkel meghangszerelik, az adott zenei 
kultúrától idegen harmóniákkal, hangképzéssel, előadói stílussal adják elő. 
Maga a dallam megmarad, a dalok szövegét sem írják át, legfeljebb a tálalás 
változik. És ebben rejlik a személyes, esztétikai érzékemmel a 
legsúlyosabban szembenálló tulajdonsága a "világzenének" titulált 
irányzattal. A folklór dallamnak ugyanis (mint minden egyéb dallamnak) van 
belső ritmikai kohéziója, és érzelmi töltése, melynek hordozója nagyrészt az 
adott szociokulturális környezetben kialakult előadói stílus. Ha valaki 
ezekre ráérez, és megtalálja az adott zenei téma belső, rejtett dimenzióit, 
lehetősége van akár oly módon is hozzányúlni, hogy az eredmény valódi 
feldolgozás legyen, ami a szó legnemesebb értelmében továbbfejlesztést 
jelent. Aki nem ezen az úton jár, azzal az is megtörténhet, mint az egyik 
magyar női énekesnővel, aki a "népzenei feldolgozásokat" tartalmazó 
lemezével az év dzsesszlemeze díjat nyerte el. (És ez jó, és most itt nem 
érdekes, hogy nekem maga a lemez hogyan tetszik). Akkortájt láttam a vele 
készült beszélgetést a tévében. Amikor a riporter "női hölgy" a beszélgetés 
során harmadszor azt mondta róla, hogy "dzsesszénekesnő", a kollegina 
tiltakozni kezdett, mondván ő "népdalénekesnő". Az eset a lehető legnagyobb 
jómodor szerint ("jé, tényleg, bocs, elnézést, én csak... - semmi probléma, 
hihi, no szóval..."-szerűen) elsimult, és látszólag nincs is semmi különös 
jelentősége. Valójában viszont élesen rámutat arra a téves vélekedésre, 
melynek itt a listán is többen hangot adtak, nevezetesen, hogy a népzenét 
"feldolgozók" magának a népzenének a javára végeznének valamiféle 
jószolgálati missziós tevékenységet. Szerintem, ha valaki heavy metal 
kelléktárral adja elő az Örömódát, akkor az heavy metal, és tökéletesen 
érdektelen, hogy a dallamot mikor, ki szerezte. És ha zongorával, dzsesszes, 
szűkített kilences akkordokkal kíséri a moldvai balladát, akkor az dzsessz, 
még ha mellette a szaxis, vagy a perkás egy kicsit vissza is fogja magát.

A marketingről pedig mindezek mentén az a véleményem, hogy a világzene 
kliséivel a világzene marketingjét lehet megkonstruálni. De nem vagyok 
marketingszakember. Nem zárom ki, hogy ki lehet alakítani a népzene 
műfajának a megfelelően hatékony tálalását úgy is, hogy a tartalom és a 
forma sem sérüljön. Én a saját szerény eszközeimmel többször 
nekiveselkedtem, és azt tapasztaltam, hogy ez nem lehetetlen vállalkozás.

Kedves László!
Erről a PR-management-marketing-témáról úgy is, mint a hagyományos kultúra 
állami képviseletével megbízott közintézmény dolgozója, nagyon szívesen 
konzultálnék veled, mert ha Te ebben a szakmai körben tevékenykedsz, 
őszintén érdekelne a véleményed.

Üdvözlettel

Agócs Gergely




----- Original Message ----- 
From: "Nemedi Laszlo" <nemedi.laszlo at chello.hu>
To: <lista at folkradio.hu>
Sent: Thursday, December 27, 2007 12:06 PM
Subject: [Folklista] egyeb


Kedves István!

Örülök, hogy az 1. kapcsolatban én értelmeztem félre dolgokat.

ad 2a.:
Ezt akár el is tudnám fogadni, de nem lehetne "beetetésként" mégis csinálni
egy marketing terméket (is) belőle? Ha úgy gondoljuk, hogy a folklór értéke,
hatása önmagában is hatásos (mert ez volt hosszú idő óta), akkor először
eljuttatni kellene a közönségnek (fogyasztóknak :( ). Ezt persze lehetne
állami presszióval (támogatva a megjelenést), vagy felelős média
személyiségek által (akik nem csak kiszolgálni akarnak alantas igényeket,
hanem "népnevelni" is), de ezekre jelenleg nem látok sok törekvést. Ekkor
nem lehetne-e a fogyasztói mechanizmusok mentén létrehozni eladható terméket
(pl. a néptáncverseny, népzenei verseny ilyen lehet... ...régebben is volt
ilyen)? Ez segít megjelenni a háztartásokban, mert ez egyébként ritkán
történhet meg mostanában. Majd - érdeklődés esetén - már lehet a táncházban
irányítani őket arra, amerre kellene.

ad 2b.:
Én sem általában gondoltam generációs problémának (utaltam a társadalmi
változásokra). A mostani fiatalok nagyon keményen telibekapták a
globalizációt és hatásait. Nekik már szinte teljesen ismeretlen a folklór
(nincs a radaron az őt ért hatások között), nem azért mert nem szeretné,
hanem mert nem találkozik vele. (nagyon helyes fiatalokat látok nagyon
profin táncolni, élni a dologban - jobbak, mint én). Ezért - bár biztos
akkor is nagy dolog volt a rock-pop kultúra mentén elindulni a folklór
irányba, de - most még nagyobb "ellenszéllel" kell mindezt megcsinálni, amit
(szerintem) üzleti értelemben profibban kell csinálni. Nem tartalmat
gondoltam megváltoztatni, de meg kell fogalmazni a marketing számára érdekes
kérdéseket (pl célcsoport definiálása - persze ez bárki lehet, de markating
szempontból az a kérdés ki az, aki azonnal vevő, nem kell nagy befektetés a
"meggyőzéséhez", stb.), illetve ha kell, kisebb (lényegtelennek tűnő)
változásokat megtenni, stb..  (((mondtam már? én is, mint egy kolleganő itt,
közel állok a "kupeckedéshez", ezért gondolkodom így :))


Lassan leállok az írással (impact analízis ez irányba nyom :))

üdv,
Némedi László

________________________________________

Minden nap frissül a www.folkradio.hu:
rádió, folknaptár, fórum, sajtószemle, galéria, dalszövegtár

A Folklista címe: lista at folkradio.hu
Figyelem! A válasz automatikusan a listára megy. Ha magánlevelet akarsz 
küldeni, cseréld le a címet!
________________________________________

__________ NOD32 2750 (20071227) Information __________

This message was checked by NOD32 antivirus system.
http://www.eset.com





További információk a(z) Lista levelezőlistáról