[Folklista] egyetértésben

[Nagymarosy András]

> Szerintem nagyon jó helyzetben vagyunk, mi, magyarok, ezzel hogy itt ilyen
> kérdéseket boncolgatunk. Nem is tudom szavakkal leírni, hogy pl. a csehek
> agyában ezekben a regiszterekben micsoda katyvasz és zűrzavar uralkodik. A
> szlovákok is csak mostanában ébredeznek, és egyes szlovák tájegységek
> hegedülésének a leghitelesebb tolmácsolói még mindig magyar táncházas
> prímások (Gombai Tomi, Soós Andriska, stb.), olyan pedig, tudtommal a
> világon sehol nincs, hogy ugyanaz az ember öt percenként váltogatja
> különféle régiók hagyományhű előadásban megfogalmazott zenei stílusait.
>
> Szóval, nyugi, jól állunk. Az indulatokért meg nem tehetünk, elvégre
> magyarok vagyunk, vagy mi :-)))


Agócs Gergő tollából olvastam ezeket a sorokat. s valóban, én is nagyon 
örülök, hogy egyéb bajunk sincsen. Ezek a fenti témák ugyan vérbe vágó 
kérdések, de boldog vagyok, hogy egyáltalán fel tudunk tenni efféle 
kérdéseket.

Ha mégis állást kéne fogalnom a kialakult vitában, mint olyan zenésznek, aki 
rengeteg feldolgozást is csinált már életében, de alapvetően mégis mindig 
autentikus népzenét játszott, a következő gondolatokat ajánlom 
megfontolásra:

1./ A  feldolgozás, legyen az Jethro Tull, Keith Emerson, Jacque Loussier 
(Bach), Bartók Béla, Kodály Zoltán, Ghymes együttes vagy akárki más (magyar 
népzene), tehát a feldolgozás nem azonos az eredeti anyaggal. Még egyszer: 
nem eredeti Bach és nem eredeti magyar népzene! (Még akkor sem, ha a Prima 
Primissima gálaestjén nézenei kategóriában Kodály a "A csitári hegyek alatt 
régen elesett a tahó" c. örökbecsű opusát játszották le a a Magyar 
Televíziós szerkesztők tahó kulturálatlanságát jpbban bizonyítandó). Ha 
elvárjuk a koncertteremben, hogy Chopint Chopin módjára játsszuk (az eredeti 
kottakép átdolgozása nélkül), akkor jogos az elvárás, hogy Tendl Pált Tendl 
Pál szellemében és stílusában játsszuk, hangról hangra. Itt az a mérce, hogy 
a hosszú időn keresztül, azonos hangszereken, azonos stílusban 
megszólaltatott zenét tekintsünk autentikus népzenének.

2./ A dolog esztétikai oldala az, hogy a feldolgozás ne olyan görénység 
legyen, ami csupán a feldolgozó egyéni és anyagi érvényesülését szolgálja, 
hanem ugyanolyan minőségű és esztétikai értékű alkotás legyen, mint az 
eredeti, - esetleg annál is jobb! - Ajánlott példa: "With a little help from 
my friends" (Beatles után, Joe Cocker feldolgozása). Itt ugyan elvész a 
Beatles szerény, visszafogott megfogalmazása, helyette, eufórikus, 
segélykiáltás-szerű újrafogalmazást kapunk. Ugyanolyan értékű, de más 
értelmezésű. És nagyon jó! Népzenei példák: Sebő Feri iskolateremtő "Hol 
jártál az éjjel cönegemadár"-ja, a Muzsikás "Vonat"-ja vagy az "Amerre én 
járok még a fák es sírnak" c. blues-a. Ezek nem népzenei darabok, de kitűnő 
zenék, amelyek megőriztek valamit a népzene lelkéből is. Tanuljunk az 
elődöktől, még ha keserves is ez a folyamat...

Ha tehát X.Y. feldolgozása után azt sóhajtom, hogy jaj de eltalálta, akkor 
minden OK. Ha ezt mondom, hogy ezt a jó népzenét de el..szta, akkor baj van! 
De akár sikerült, akár nem, ezek feldolgozások, nem magyar népzene ! (MERT 
AKKOR A LAGZI LAJCSI IS AZ...)

Ánti (Kalamajka)