[Folklista] fejlõdés

Gerák Andrea andreag at andreagerak.com
2007. Dec. 16., V, 22:08:03 CET


Sziasztok!

Nagyon érdekes, és számomra, aki hagyományos népdalénekléssel is
foglalkozik ÉS a "szintetizálók" közé is tartozik, igen tanulságos ez a
vita.

Több hozzászólásból is kiemelhetnék 1-1 mondatot, amivel egyetértek,
másokkal pedig vitatkoznék - a legfontosabbnak a már említett kölcsönös
megértést tartanám.

Szerintem:

Egyik "tábornak" sem kell védenie a maga igazát vagy támadni a másikat:
1. azt hiszem, minden újító nevében elmondhatom (legalábbis akiket én
ismerek), hogy mindannyian nagyrabecsüljük az adatközlőket,
igyekszünk legjobb tudásunk szerint elsajátítani és továbbadni egy-egy
dallamot, és maximálisan tiszteljük azokat, akik a népzenét hagyományos
formában viszik tovább - és sokszor mi magunk is azt tesszük.
2. azok, akik a népzene kizárólag hagyományos módon való megőrzése
mellett törnek pálcát, semmilyen jogon nem akadályozhatják meg mások zenei
önkifejezését, alkotókedvét, művészi szabadságát, stb, hogy ilyen
szép nagy szavakat használjak.

Van, aki ezt szereti csinálni vagy hallgatni, van, aki azt, van, aki
mindkettőt.

Azt hiszem, ebben egyet is érthetünk, ugye?

Akkor talán nincs is miről vitatkozni :-)

Mindkét oldalról megközelítve a dolgot, az a döntő, hogy melyik MOND
VALAMIT a hallgatójának, melyik érinti meg érzelmileg, melyiknek az
üzenetét érti vagy érzi. Nyilván azt fogja szeretni, és ez így van
rendben. Lehet, hogy mindkettőt szereti. Lehet, hogy az egyiken
keresztül jut el a másikhoz.

Bach és a többiek művei azért maradtak fenn évszázadokon keresztül
változatlan formában, mert úgy jelentenek valamit a hallgatónak, ahogy az
oda le van írva, még ma is. Egy-egy népdal, népi dallam úgy maradt fenn
évtizedeken, -századokon keresztül, hogy jelentett valamit az adott
közösség tagjainak, vagy változatlan formában, vagy ki-ki csiszolt rajta
valamelyest. Teljesen természetesnek mondható jelenség, hogy a népzene
hagyományos formában való megőrzése MELLETT ma, a XXI. században,
amikor az élet iszonyatos mértékben felgyorsult és megváltozott a
régenvolt kis falusi közösségekhez képest, városban felnőtt zenészek
forrásként, ihletadóként használják a népzenét, és valami mást is ki
akarnak vele fejezni, mint amit az ük-ük-ükapáinknak jelentett.

(Itt jön be a Horváth Attila által idézett meghatározás: "Népies mûzenének
nevezhetjük olyan szerzõk alkotásait, akik bizonyos zenei mûveltséget
sajátítottak el, és mûveikben hazájuk parasztzenéjének egynémely
sajátságát a magasabb mûzenébõl kölcsönzött sablonokkal keverik." Ezt
kissé aktualizálva megkapjuk a VILÁGZENE leegyszerűsített fogalmát,
ha ezt nem csupán az illető hazájának parasztzenéjére értjük, illetve
a magasabb műzenét bármely más zenei műfajjal helyettesítjük
be.)

Visszakanyarodva a zárójel előtti részhez: nem szabad elfelejteni,
hogy a zene egy kifejezési forma, egy KOMMUNIKÁCIÓS ESZKÖZ. A kommunikáció
szabályai szerint először az a meghatározó, hogy MIT akarunk közölni,
és csak utána jön az, hogy HOGYAN.

És itt, azt hiszem, van egy közös pont a "hagyományosok" és az "újítók"
között (és ismét hangsúlyoznám, hogy az újítók legtöbbször a hagyományos
előadásmódban is kiválóak). A közös nevező lehet talán az a
SZÁNDÉK, amiért éppen azt a muzsikát játsszák, amit. Tapasztalatom szerint
akár hagyományos módon előadva, akár
rokkkos-dzsezzes-blúzos-szintis-egyéb egyéni módon megvariálva 
népdalokat, valahol mindannyiunkat az vezérel, hogy MEGMUTASSUK, ÁTADJUK
ezeket a kincseket országnak-világnak, ha már ilyen csodákat kaptunk
örökül.

Így van, zenészek?

Ha ez valóban így van, és ezt mindkét tábor megérti a másikról, akkor
talán meg is szűnne ez a fajta "harc".

Hiszen a többi csak arról szól, hogy ki mennyi sót rak a levesbe a
tányérján, vagy borsozza-e, eszik-e hozzá kenyeret vagy nem, pont úgy jó
neki, ahogy az anyjától tanulta, vagy amikor saját maga főz, még 1-2
hozzávalót belerak, esetleg az alapreceptből kitalál valami egészen
újat.

A lényeg, hogy itt mindannyian szeretjük a levest, és szívesen főzünk
másoknak is.

Jó étvágyat! :-)

Gerák Andrea

http://www.gerakandrea.com
*** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** ***


On Sun, December 16, 2007 3:44 pm, Attila Horváth wrote:
> Azt hiszem Gergõ, ez a "csillagvirágszálam" nekem szólt. Egyébként innen
> én
> már nagyon nehezen tudok vitatkozni ebben a témában. Amikor úgy kívánja az
> érvelés, akkor népzene, amirõl vitatkozunk, mivel hogy a népzenének is
> ilyen
> a természete, mikor meg úgy alakul, hogy egy-két érv megcáfoltatik, akkor
> meg lassan mondják, hogy értsük, ez nem népzene!!!
>
> "Korszakalkotó" javaslatom, hogy még egyszer tisztázzuk, hogy mit is
> értünk
> népzene alatt. Már csak azért, hogy legalább ebben egyet értünk-e. Ezt
> szerintem nem tudjuk kikerülni. Utána meg abban kellene megegyezni, hogy
> min
> is vitatkozunk. Azon, hogyha Boby a vajdaszentiványiban befog valami más
> akkordot, mint Bóné Sándor 1982-ben, akkor az  népzene-e? Vagy azon, hogy
> Gergõ buliban kalotaszegit tárogatózik, az népzene-e? Vagy azon, hogy Boby
> kitalál valami új dallamot, és azt játssza kalotaszegiesen, az népzene-e?
> Vagy azon, hogy pl. a Csík zenekar "Keserédes nosztalgia" száma népzene-e?
> (Ami mellesleg tetszik).
>
> Mielõtt tisztáznánk a népzene fogalmát, ideírnám Bartók mit értett népies
> mûzenén. Nekem félelmetesen aktuálisnak tûnik.
>
> "Népies mûzenének nevezhetjük olyan szerzõk alkotásait, akik bizonyos
> zenei
> mûveltséget sajátítottak el, és mûveikben hazájuk parasztzenéjének
> egynémely
> sajátságát a magasabb mûzenébõl kölcsönzött sablonokkal keverik."
>
> Mivelhogy Gergõ népzene tudósoktól idézett meghatározásai a népzenérõl
> tudományos hablagynak minõsíttettek, engem nagyon érdekelne, hogy ti mit
> értetek népzene alatt.
>
> Horváth Attila
>
>
>




További információk a(z) Lista levelezőlistáról