[Folklista] fejlõdés

[Szász József Árpád]

	Nem mind ugyanazon az oldalon állunk, és nem is ugyanazok céljaink. De nem ez a probléma. A probléma, a kölcsönös tisztelet és együttműködés hiánya. Együttműködés pedig csak akkor jöhet szóba, ha már nyitottak vagyunk, és szükségesnek tartjuk egy másik fél, vagy felek bevonását.
	Milyen oldalon is állok én? Azon az oldalon ahol úgy látom, a népzene nem fejlődik, hanem lassan-lassan kihal mindenhol ahol létezett. Ami helyébe került, az már nem az és, így nem is lesz az soha. Ahogyan és akinek muzsikált pld. Tóni Rudi, az már nincs. Az csak a tudományos laborokban, és azoknak a szívében, lelkében, akik őt látták. És annyira van, amennyire akkor nyitottak lehettek, és amennyit felfoghattak, befogadhattak belőle. És miért nincs? Mert lemondtak róla. Mert nem elégítette ki őket. Valami más kellett, valami új. A módi. És addig-addig néztek más után, amíg eltávolodtak egymástól. És hiába találtak esetleg maguk számára értékesebbnek hitt, modernebb kifejezési formákat, mostanra már nincs közös, mindenki által értett nyelvezet. Nincs közösségi élmény. Csak magányosság és az ebből következő vergődés, kiszolgáltatottság (lásd a különböző világhírességek életét is). A lemondás mellett persze, folyamatos csábításnak voltak kitéve. És az ügyesen megtervezett marketingek a különböző közösségeket is egyszerű fogyasztóvá alakították.
Azok, akik nem mondtak le, és a mai napig hisznek annak erejében, értékállóságában, szükségességében pedig, magukra maradtak. 
	Ez a helyzet, kedves levelezőtársak. Úgyhogy sokkal nehezebb dolgunk van, mint ellesni egy pár akkordfogást, figurát különböző pillanatokból, és aztán hozzátenni az egyéniségünket, és hipp-hopp, máris kész az újjászületett népzene. Máris eladható, fogyasztható. Máris művészet. Talán több alázat szükségeltetik, nem gondoljátok? Talán érdemes lenne a világon is egyedülálló magyar tudományos műhelyeink munkáit nem hablatynak tekinteni, az értékféltők véleményeit pedig megfontolni.
	Véleményem szerint (népzenében), más hangszerekkel, stílusokkal történő kísérletezések nem szolgálják a népi kultúra értékeinek felismerését, megértését. Azok legfeljebb újabb divat irányzatok megjelenéséhez vezetnek, amelyek a legjobb indulat mellet is szintén elterelik a figyelmet a gyökereink, az önazonosságunk megtalálásától, az egymásra találásról. 
	És kedves levelezőtársak, a mai táncházakban, a négyhúros (fémhúros) nagybőgő, a klasszikus brácsa valamint az azzal járó harmóniavilág és zenei repertoárok ismételt megjelenésével sajnos egyre csak távolodunk. A közeledéshez pedig, ugyanarra a tudatosságra és elhatározásra lenne szükség, amely az egész mozgalom elindítását is lehetővé tette, történetesen pontosan olyan személyektől akik, abban az időben szintén különböző igényes feldolgozások és zenék szerzői voltak.

Szász József