[Folklista] egyetértésben

[Pávai István]

Úgy látom kezdünk jó irányba haladni, s van esély, hogy meg tudjuk egymás bántása nélkül is beszélni ezeket a dolgokat.
Még mindig van két ajánlásom:

7. A vitában ne az legyen a fontos, hogy rámutassunk arra, hogy XY valamit teljesen rosszul mondott (idézzük és cáfoljuk), hanem azt
írjuk le, hogy mi mit gondolunk arról a kérdésről, s miért. Sokkal hasznosabb, ha XY magától rájön, hogy korábban mit nem gondolt
jól, s későbbi írásaiból ki is fog ez derülni. Ez egy szabad eszmecsere, senkinek nem kell a nézeteiért felelősséget vállalnia. Sok
esetben egy-egy téma bedobása (bevallottan is) provokáció, hogy a lista egy kicsit megpezsdüljön.

8. Próbáljunk egyszerre egy kérdést megbeszélni, majd rendre a többit. Tudom, hogy sok minden sok mindennel összefügg, de nagyobb
esély van a tisztánlátásra, ha nem csapongunk százféle téma között. E most folyó vita is több kérdést vet föl. Ezekről mind kell
beszélni, de nem egyszerre. 

Most tehát hozzászólva Boby alábbi levelének egyelőre csak egyik témaköréhez, teljesen egyetértek, hogy nem utánozni kell a
népzenét. De azért nehéz nem utánozni, mert a klasszikus zenéből, sőt a lemezre vett könnyűzenéből is az jön le, hogy az
egyféleképpen van: ahogy a partitúrában a szerző leírta, vagy ahogy a lemezre a rockegyüttes rögzítette.
A népzenében is van "partitúra", csak az nincs leírva, rögzítve, az a falusi emberek, zenészek fejében van. Egyrészt van a fejükben
egy dallamváz-adatbázis, meg egy figurációs-díszítéses formulákból álló adatbázis. A kettőt kombinálásából jön létre az egyszeri
előadása a dallamnak, ami minden alkalommal más lesz. Ez náluk nem tudatos, de sok zenésszel lehetett erről beszélni, illetve ez a
megállapításom tőlük származik. Nekünk tehát azt kellene megtanulni, hogy hasonlóan közelítsük meg a népzenét. Mivel mi nem tudjuk
azt végigjátszani, hogy Zerkula mellett nőjünk föl, s húsz év alatt spontán módon tanuljuk el a zenét, ahogy ők ott falun ezt
tették; tudatos tanulással, az ő szabályaik ismeretével tudjuk lerövidíteni ezt a folyamatot. Tehát nem a Zoli bácsi
ezerkilencszázikszedikei gyűjtését kell szóról szóra megtanulni, hanem sok ilyen gyűjtésből kell ezt a zenélésmódot elsajátítani.
Ettől sokkal folklórközelibbek leszünk, mint a szóról szóra való bemagolástól. És itt az egyéniségünk is érvényesül, mert ebben
teljesen igaza van Bobynak. Csak annyit kell még figyelembe venni, hogy egy zárt élő (nemfelbomlott) faluközösségben az egyének
közti különbségek mégiscsak jóval kisebbek, mint itt városon. Ezért ha mi csak úgy érzésből teret engedünk a variációs ösztönünknek,
akkor nem tudunk stíluson belül maradni, ha mondjuk gyimesi zenét akarunk játszani, ezért kell hozzá a tudatos tanulás.

Üdv.
Pávai István

-----Eredeti üzenet-----
Feladó: lista-bounces at folkradio.hu [mailto:lista-bounces at folkradio.hu] Meghatalmazó Bobar Zoltan
Küldve: 2007. december 15. 9:14
Címzett: lista at folkradio.hu
Tárgy: [Folklista] egyetértésben

 Szép napot mindenkinek!

 Teljesen egyet értek Pávai István előterjesztett pontjaival. Nagyon jó gondolatok. Leginkább a 6. pont tetszik. Mások által már
többször is használt "újnépzene", "újnépzenész" kifejezéseket nem tartom teljesen helyén valónak, de amit ki akar vele fejezni azt
értem és valószínűleg én is odatartozom. Ez már korom okán is indokolt.
 Úgy érzem, hogy fontos ezekről témákról beszélnünk több fórumon is, mert az utóbbi időben, sajnos, azt vettem észre, hogy a
zenészek előszeretettel piszkálják egymást azért, hogy ki, hogyan, és mit muzsikál. Teszik ezt ahelyett, hogy örülnének annak, hogy
ilyen "sokan" és egyre többen vagyunk és muzsikálunk, alapvetően egy forrásból. Lehetnek saját gyűjtések, de az alap mindenkinek a
régebbi gyűjtők, kiemelném Kallós Zoli bácsit, anyagai, amiket mindenki ismer és játszik. Nem így van?
 A táncosoknál is hasonló tendenciákat lehet észre venni. "Szakmáznak" a táncházban és ferde szemmel néznek a kevésbé ügyes és
stílusos táncosokra.
 Vissza a zenéhez. Hogy várhatjuk el egymástól a türelmet és toleranciát a népzene feldolgozások területén, ha még az eredeti
anyagok prezentálásába is mindenki lépten-nyomon beleköt? Még a legtehetségesebb népzenész kezében, aki minden idejét a tanulásnak
szánja, sem fog ugyan úgy szólni az adott zene, mint az eredeti felvételen. Ez több dologból adódik. Az első és legfontosabb az,
hogy minden ember más. Ennél én nem is mennék tovább.
Van egy rövid és igen tanulságos történet:
 Egy brácsás odament Csángálóhoz és megkérte, hogy mutasson meg egy vonást.
Csángáló megmutatta. A brácsás kérte, hogy mutassa meg lassabban, mert meg akarja tanulni. Erre az volt a válasz, hogy: ne úgy
csináld ahogy én, mert ez az enyém, ezt én találtam ki! Találj ki másikat!
 Tehát erre is gondolni kéne. Mi a jó megoldás? Megpróbáljuk lefénymásolni az eredetit, ami már eleve szinte lehetetlen, vagy
megpróbáljuk elsajátítani az adott muzsika stílusjegyeit és azon belül mozogva játszuk a dallamokat.
Mind a kettő jó, szerintem. Az utóbbi azonban közelebb áll hozzám, mert abban benne vagyok én is. Mint ahogy Csángáló benne van a
saját muzsikájába és is benne vagyok abba amit játszok, hiszen én csinálom. Minden zenész az idők kezdete óta hozzáteszi önmagát a
zenéhez. Ettől színesedik, formálódik.
Ha nem is törekszik rá tudatosan, akkor is beleteszi, mert NEM VAGYUNK EGYFORMÁK és ugyan azt, 100 ember, 100 különböző módon
csinálja.
 Ami ezen felül tudatos zenei átformálás, feldolgozás az nem népzene!!!!!!!!!!!  Soha nem is állítottam. Van egy érdekes vonulata a
hangszerek "modernizálódásának", de azt nem tudom, mert szakmailag nem vagyok annyira képzett, hogy ezt eldöntsem az népzene-e, vagy
sem, amit Erdélyben egy bálban hallhatunk. Ugyan azok a dallamok, ottani prímástól, stílusosan eljátszva, de más hangszerekkel
kísérve. Ezzel a témával úgy látom senki sem sem foglalkozik, pedig kéne, mert jelen van és nem mehetünk el mellette szó nélkül!
 Egy kérdés: Mennyi ideje kell, hogy egy hangszer jelen legyen ahhoz, hogy elfogadják, egy adott dialektusban, mint "népi"
hangszert?

 Reklám: Jövőhéten csütörtökön,dec. 20-án, elektromos felállásban játszik a Műhely zenekar kiegészülve gitárral, szaxofonnal és
harmonikával :-). Ez valószínűleg az utolsó ilyen alkalom jó hosszú ideig. Gyertek és búcsúztassuk el a teret együtt.

 Köszönöm, az eddigi hozzászólásokat. Örülök, hogy pár embert sikerült megszólaltatni ebben a témában.

 Hajrá Attila és Csík zenekar!

Tisztelettel!

Bobár Zoltán Boby