[Folklista] egyetértésben

[Bobar Zoltan]

 Szép napot mindenkinek!

 Teljesen egyet értek Pávai István előterjesztett pontjaival. Nagyon jó
gondolatok. Leginkább a 6. pont tetszik. Mások által már többször is
használt "újnépzene", "újnépzenész" kifejezéseket nem tartom teljesen helyén
valónak, de amit ki akar vele fejezni azt értem és valószínűleg én is
odatartozom. Ez már korom okán is indokolt.
 Úgy érzem, hogy fontos ezekről témákról beszélnünk több fórumon is, mert az
utóbbi időben, sajnos, azt vettem észre, hogy a zenészek előszeretettel
piszkálják egymást azért, hogy ki, hogyan, és mit muzsikál. Teszik ezt
ahelyett, hogy örülnének annak, hogy ilyen "sokan" és egyre többen vagyunk
és muzsikálunk, alapvetően egy forrásból. Lehetnek saját gyűjtések, de az
alap mindenkinek a régebbi gyűjtők, kiemelném Kallós Zoli bácsit, anyagai,
amiket mindenki ismer és játszik. Nem így van?
 A táncosoknál is hasonló tendenciákat lehet észre venni. "Szakmáznak" a
táncházban és ferde szemmel néznek a kevésbé ügyes és stílusos táncosokra.
 Vissza a zenéhez. Hogy várhatjuk el egymástól a türelmet és toleranciát a
népzene feldolgozások területén, ha még az eredeti anyagok prezentálásába is
mindenki lépten-nyomon beleköt? Még a legtehetségesebb népzenész kezében,
aki minden idejét a tanulásnak szánja, sem fog ugyan úgy szólni az adott
zene, mint az eredeti felvételen. Ez több dologból adódik. Az első és
legfontosabb az, hogy minden ember más. Ennél én nem is mennék tovább.
Van egy rövid és igen tanulságos történet:
 Egy brácsás odament Csángálóhoz és megkérte, hogy mutasson meg egy vonást.
Csángáló megmutatta. A brácsás kérte, hogy mutassa meg lassabban, mert meg
akarja tanulni. Erre az volt a válasz, hogy: ne úgy csináld ahogy én, mert
ez az enyém, ezt én találtam ki! Találj ki másikat!
 Tehát erre is gondolni kéne. Mi a jó megoldás? Megpróbáljuk lefénymásolni
az eredetit, ami már eleve szinte lehetetlen, vagy megpróbáljuk elsajátítani
az adott muzsika stílusjegyeit és azon belül mozogva játszuk a dallamokat.
Mind a kettő jó, szerintem. Az utóbbi azonban közelebb áll hozzám, mert
abban benne vagyok én is. Mint ahogy Csángáló benne van a saját muzsikájába
és is benne vagyok abba amit játszok, hiszen én csinálom. Minden zenész az
idők kezdete óta hozzáteszi önmagát a zenéhez. Ettől színesedik, formálódik.
Ha nem is törekszik rá tudatosan, akkor is beleteszi, mert NEM VAGYUNK
EGYFORMÁK és ugyan azt, 100 ember, 100 különböző módon csinálja.
 Ami ezen felül tudatos zenei átformálás, feldolgozás az nem
népzene!!!!!!!!!!!  Soha nem is állítottam. Van egy érdekes vonulata a
hangszerek "modernizálódásának", de azt nem tudom, mert szakmailag nem
vagyok annyira képzett, hogy ezt eldöntsem az népzene-e, vagy sem, amit
Erdélyben egy bálban hallhatunk. Ugyan azok a dallamok, ottani prímástól,
stílusosan eljátszva, de más hangszerekkel kísérve. Ezzel a témával úgy
látom senki sem sem foglalkozik, pedig kéne, mert jelen van és nem mehetünk
el mellette szó nélkül!
 Egy kérdés: Mennyi ideje kell, hogy egy hangszer jelen legyen ahhoz, hogy
elfogadják, egy adott dialektusban, mint "népi" hangszert?

 Reklám: Jövőhéten csütörtökön,dec. 20-án, elektromos felállásban játszik a
Műhely zenekar kiegészülve gitárral, szaxofonnal és harmonikával :-). Ez
valószínűleg az utolsó ilyen alkalom jó hosszú ideig. Gyertek és
búcsúztassuk el a teret együtt.

 Köszönöm, az eddigi hozzászólásokat. Örülök, hogy pár embert sikerült
megszólaltatni ebben a témában.

 Hajrá Attila és Csík zenekar!

Tisztelettel!

Bobár Zoltán Boby