RE: [Folklista] Kimentem Erdélybe

[Pávai István]

Kedves András, Béla, Péter!
 
Értem az érveiteket, de én nem arra keresem a választ, hogy nyelvileg vagy a mai logika szerint, vagy a pesti nagyképűség hatására milyen formák alakultak ki, hanem ami listánk témájához közelebb áll: a népnyelv hagyományosan hosszabb időn át miért a kelet-nyugat=be-ki irányt használta. Szerintem a dolog kulcsa maga a NAP. Ahol a NAP felkel, arra van a központ, arra haladva befelé megyünk.
 
Le-fel tekintetében, legalábbis az erdélyi falusi öregek szerint nem a lejtő és a hágó az irányadó, hanem a víz folyásiránya. Tehát ha Nagyszalontáról indult Arany János, akkor előbb lefele ment a Fekete-Körös síkján egészen a Tiszáig. Onnan pedig csak felfelé haladva lehet Budára jutni. Ha Toldi indul Szilágynagyfaluból, akkor ugyanez van, csak a Berettyó mentén halad kezdetben.
 
A Vojtek Attila által felhozott példa az általam erdélyi öregeknél tapasztalt felfogást támasztja alá.
Szóval még mindig érdekelne, hogy hallottatok-e hagyományos közösségben élő emberektől hasonlót, mert engem ezen a listán nem az érdekel, hogy a városi nyelv hogyan változik, a modernitás embere hogyan határozza meg az irányt, hanem a hagyományos kultúrákban milyen jelentése volt egy-egy ilyen szófordulatnak.
 
Néhány népdalpélda is van:
 
Ha felmegyek a gubaci halomra,
Széttekintek ott a birkafalkára.
Szépít, javát választom az ürünek,
Felhajtom a pesti kereskedõnek.
(Makád, Alföld)
*
Ha felmegyek Kolozsvárra,
Egyenest a fellegvárra,
(Feketelak, Erdély)
stb.
 
Üdv. Pávai István <http://www.pavai.hu/> 

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20060908/90ad6745/attachment-0018.htm>