Re: [Folklista] identitáska

[Agócs Gergely]

Tisztelt Szitnyai Jenő!

Nagy érdeklődéssel olvastam az osztrák revitalizációs programokról szóló
fejtegetéseidet, és úgy vélem, teljes mértékben igazad van. Nem duma kell,
meg hőzöngés. Műveld a csodát, ne magyarázd! - hogy a Klasszikus szavait
idézzem. Sajnos, Magyarországon nem csak programot nem tetszettek a tisztelt
társadalmi folyamatoknak csinálni. Itt még az sem ment végbe, ami a környező
posztkommunista országokban előfeltétele volt  az általad is leírt osztrák
törekvések követésének. Itt, az anyaországban ugyanis forradalmat sem
tetszettetek csinálni. Meg aztán, a regionalizmusnak különféle
megnyilvánulási formái léteznek, összességükből pedig sokminden kiolvasható
az adott társadalom állapotáról. Csak néhány példa az általam közelebbről
ismert szlovák helyzetről:
    1. A pozsonyi szlovák értelmiség egy része regionálisan differenciált
klubokba szerveződik, léteznek liptói, szepességi, közép-szlovákiai, stb.
értelmiségi körök. Ez nyilván annak tudható be, hogy a fővárosi tásadalmi
közeg ezektől az emberektől nem követeli meg az otthonról hozott, lokális
kulturális jegyek levetkőzését, a saját, regionális identitásuk
megtagadását. Így nem szalonképtelen az, aki tájnyelven fejezi ki magát,
vagy más módon vállalja a származását. Budapesten, ahol gyakorlatilag nem
léteznek harmadik generációs budapestiek, pedig szinte titok, hogy kit,
melyik régióhoz kötik a gyökerei, de legalábbis ez a téma nem tartozik a
szalonképes, transzparens társalgás tárgyai közé.
    2. A szlovákiai humoristák között is vannak olyanok, akik előadásaikban
"parasztot" alakítanak. Ezek viszont - magyar kollégáikkal ellentétben - nem
azt akarják sugallani, hogy a falusi ember műveletlen, agyalágyult és bunkó,
pont ellenkezőleg, azt az agyafúrtságot jelenítik meg (tegyük hozzá:
tájnyelven), amivel a falusi ember átjár az urak eszén, és kivágja magát a
nagyvárosi élet különféle helyzeteiből. Természetesen, ezekben is van egy
nagy adag önirónia, de soha nem éreztem még Strýco Marcin, Ander z Košic,
vagy Bača Matej Matejovje (ezek ilyen humoristák művésznevei) előadásaiban
azt a lesajnálást, amit Gálvölgyi, vagy Kató néni jeleneteiben rendre
megtapasztalhatunk. Gálvölgyi egyszer Pál Pista bácsinak (!) volt beöltözve
és úgy imitálta az öreg gesztusait. Hát, ettől szabályosan kiborultam.
    3. 1993-ban, január elsején, 0 óra 00 perckor, abban a pillanatban,
amikor hivatalosan különvált Szlovákia Csehországtól, a nagyszombati Szent
Miklós Székesegyházban ünnepi szentmise vette kezdetét. Mit gondoltok, mi
volt az első hang, ami megszólalt? - Egy gyönyörű pásztornóta hangzott el,
fujarán. Minden ünnepi beszédet, himnuszt, meg látványos ceremóniát egy
ilyen zene előzte meg. Képzeljük el, hogyan fröcsögött volna a magyar média,
micsoda mucsai, elmaradott, provinciális görcsként értelmezte volna, ha
mondjuk az unióba való belépés pillanatában az állami ünnepség rendezői
Juhász Zolit kérték volna meg, hogy hosszifuruglázzon.

    Én úgy gondolom, hogy ezek a különbségek nem csak abból adódnak, hogy a
szlovákok még jobban "őriznék a hagyományt", mint a magyarok, hiszen (a
szakmai berkekben) pont ők azok, akik felnéznek ránk, magyarokra a
táncházmozgalmunkért. Itt egyszerűen arról van szó, hogy a döntéshozó
szinteken nem történt meg az a fodulat, amelynek mentén a nemzeti értékek, a
magyar kultúra emblematikus jelenségei a nekik kijáró, megkülönböztetett
bánásmódban részesülhetnének. És mindez nem csak egyszerűen egy fontos,
önvédelmi reflex hiányaként ölt testet; sokszor egyenesen a nemzeti értékek,
vagy nevesítve a hagyományos kultúra értékeinek tagadásában, azok
dehonesztálásában is megfogalmazódik. És hogy e mögé a magatartás mögé még
egyes politikai tömörülések is felsorakoznak, az azt jelzi, hogy valami
nagyon fontos dolog ennek az országnak a "rendszerváltó" társadalmi
folyamataiból kimaradt, vagy még sokkal korábban, érthetetlen, öntökönszúró
irányba mozdult el (Vö.: 2004. 12. 05.).

    A forradalom elmaradt. Sajnálom. De érdeklődve szemlélem a folyamatokat,
lássuk, hátha anélkül is menni fog. Egy biztos: sokkal nehezebb lesz.

Őszinte aggodalommal

Agócs Gergely
----- Original Message ----- 
From: "Szitnyai Jenő" <szitnyaijeno at biatv.hu>
To: <lista at list.folkradio.hu>
Sent: Saturday, March 25, 2006 2:15 AM
Subject: Re: [Folklista] identitáska


>      Kedves Mindenki e témában!
>
>      István fontos szavaihoz kapcsolódnék a táji, regionális önazonosság
> ügyében, gyakorlati tapasztalatokkal. Nálunk a nemzeti identitás
értelmiségi
> örlődés, elvadult politikai diskurzusok - védekezés/támadás - tárgya, nem
is
> lépünk egyet sem előre az értékvesztő folyamatok megfékezésében.Azért is,
> mert megmaradunk a viták szintjén, s azért is, mert valóban  nemzeti síkon
> akarunk mindent értelmezni, helyre tenni. Nem ott kell kezdeni.
>
>     Tizenegy éve tanulmányozom 8 osztrák településcsoportban a gazdasági,
> kulturális revitalizációs folyamatokat. Ezek szerves része a lokális
> identitások tudatos erősítése, amely mindig összefonódik település- és
> vidékfejlesztési programokkal, azaz az önazonosság fenntartására
érdekeltség
> is ösztönöz. Egy-két példát. A kelet-stájerországi St. Kathrein
falucskában
> csak az a falusi vendégfogadó kaphat uniós támogatást, aki hagyományos
> építésű házban, kizárólag helyi anyagokat hasznosít a szobák
> berendezésében.. Ha megállunk egy ilyen szoba közepén, 15-16 féle helyi
> ipari, kézműves, stb. szakma termékét láthatjuk, hiszen helyi termék a
> lenvászon függönytől a faragott díszekig minden, még a fali festmény is
csak
> helyi tájat ábrázolhat. Ez a gazdasági vonal: helyi adottságokra épülő
helyi
> foglalkoztatás. A másik vonal: a hagyományos falusi - építészeti, tájképi
> értékek, kézműves készségek - fenntartása, a falusi életmód értékként
> kezelése. Említettem már a listán, mekkora pénzeket költenek a régi
> dalárdák, zenekarok újjáélesztésére, népviseleti ruhaboltok nyitására, a
> hagyományos falusi ünnepek visszaállítására, stb. Nézzünk más példát. A
> stájer kisvárosokban is ismert a MacDonalds jelenség, a társadalmi
> érintkezések ide helyeződtek át, akárcsak nálunk a plazakba. Csak éppen
ott
> nem vitatkoztak e jelenségről, hanem tettek ellene.  A kisvárosi "Főtér"
> programban több százmillió eurós költséggel újjáélesztették
(kisüzletekkel,
> kerthelyiségekkel, stb) a városközpontok hagyományos közéleti tereit, s
> visszaállították a heti falusi piacot. Nem csupán gazdasági
racionalitástól
> vezettetve. A piaccal újra teremtették a város-falu párbeszéd színtereit,
> felélesztették kulturális, kommunikációs funkcióit is.
>
>    Hosszan sorolhatnám. A lokális - alulról építkező -  identitások a
maguk
> természetes módján jelennek meg térségi (tartományi, regionális)
> önazonosság-érzetben, közös értékek elfogadásán alapuló társadalmi
> kohézióban. A harmadik szintről, a nemzeti identitásról már nics is mit
> beszélni, ezek után az egyszerűen - van. S ha valaki azt gondolná, könnyű
> nekik egy megszakítatlan parasztpolgári kultúrában, téved. Ezek a falvak
> ugyanúgy ki vannak téve a globalizáció és modernizáció kihívásainak, csak
> egy nagy különbség van köztük és közöttünk. Nekünk vitáink vannak, nekik
meg
> programjuk.
>
>   Innen kellene kezdenünk a diskurzust. Vagy 10-20 év múlva - amikor már
> késő lesz - sóhajtozni fogunk: "Hja, tetszettünk volna programot
> csinálni!"...
>
>   Mire is várunk?
>
>      Üdvözlettel:
>                            Szitnyai Jenő
>
>
>
>
>
>
> > Kedves István!
> >
> > Köszönöm a szavaidat, minden cseppje igaz... Én nem tudok ilyen
> > választékosan, egzaktul (?) fogalmazni...Himnusz ügyben nekem inkább a
> > szövege a fontos, s egyes szavak, szavak
> > jelentése szorítja össze inkább a torkomat... sajnos nem egy úgy megírt
> > dallam, hogy mindenki énekelhesse, mert elég nagy a hangterjedelme, s
csak
> > ha "ordítja" az ember, "jön ki normálisan".Én csak azért írtam le a kis
> > storymat a "bűvös csákó"-val, mert nem azt
> > értem el vele, hogy hű de magyarnak néztek, inkább őrültnek... sőt még
> > lehet néha valami "elbaszott identitás-zavaros skizofrénnek"... És van
is
> > benne igazság... mert ugye mit keres valaki Egerben "gyimesiben"??
Mondjuk
> > ha feltettem a nagyapám kalapját se jutottam közelebb az igazsághoz..
> > szerintem. Nem is akarok ebből én semmi nagy igazságot kihozni... mert
nem
> > lehet.
> > Zsombor
> >
> > folyt. köv
> >
> >> Kedves Zsombor!
> >>
> >> Identitásunk része a humor is, ezért nem tudjuk magunkat visszafogni.
> >> Az én versem nem kifejezetten a magyar identitásról szól, hanem
> >> általába az identitásról, és hát akinek nem identitáskája, ne vegye a
> >> nyakába.
> >>
> >> Félre téve a viccet: az identitás igen sokrétegű, nagyon izgalmas téma.
> >> Nemcsak nemzeti, vallási, nemi stb. identitás létezik. Számunkra itt a
> >> listán, ha témában akarunk maradni, akkor talán valóban nem a nemzeti
> >> identitás a legfontosabb, hanem a táji, regionális identitás. Mert
> >> vegyük észre, bármennyire is így nevezték el, hogy NÉPzene, ez még
> >> virágkorában sem a népé volt, csak egyes néprétegeké, erősen
> >> differenciált táji tagoltságban. Egy gyimesi ember, ha elmegy a csíki
> >> üzemi munkatársa lakodalmára, ott nem állhat elő a gyimesi táncaival,
> >> mert ugyanolyan idegen lesz azzal, mint te az ősmagyar süveggel a
> >> punkok között. Akkor mitől nemzeti a gyimesi népzene? A népi és a
> >> nemzeti az nem ugyanaz. Így tehát magyar (etnikai)
> >> identitásunknak csak kis része a népi kultúra, s abból is csak annyi,
> >> amennyit a nemzetépítő elit tudatosan belemelt, oda illőnek vélt.
> >>
> >> TITKOLT IDENTITÁS. Hogy a magyar identitás belső, intim ügy-e vagy sem,
> >> az egyénenként változhat, de akár nagyobb egységeként is eltérő lehet.
> >> Így pl. a kisebbségben élő magyarság ezt már nem kezeli intim
> >> kérdésnek, mert neki létkérdés az is, hogy a más etnikumú többség
> >> elfogadja az ő másságát, hiszen enélkül nem tudja érdekeit
> >> érvényesíteni. Tehát nem kérhet magyar iskolát, egyetemet, magyar
> >> kulturális intézményeket, ha csak ő tudja titokban magáról, hogy
> >> magyar. Az identitásnak ez az elrejtése, amiről beszélsz, inkább a
> >> kommunista diktatúra idején volt jellemző. Ezt várta el a többségi
> >> államhatalom, s a többségiek többsége is. Vagyis így gondolkodtak: "Nem
> >> baj, ha magyarok vagytok, csak ezt sose hozzátok szóba, beszéljetek
> >> mindig az állam nyelvén, mert mi nem tudjuk a ti egzotikus nyelveteket.
> >> Ha ezt betartjátok, szívesen befogadunk magunk közé. Neveiteket majd
> >> úgy írjuk, hogy mi is ki tudjuk ejteni: a Vadászt Vădescu-nak, a Jánost
> >> Ioan-nak stb.". Amúgy én sem gondolom azt, hogy kérkedni kell
> >> magyarságunkkal, de hogy Magyarországon titkolni kellene, azt valahogy
> >> nem értem. Jó lenne ennek az okát megtalálni.
> >>
> >> HIMNUSZ. Nálam foglalkozási ártalomként a magyar népzene ismerete elég
> >> mély, ezért könnyen átlátom, hogy a magyar himnusz dallama, bármennyire
> >> szép, mégsem annyira magyar, mint egy gyimesi keserves vagy dunántúli
> >> ugrós. A magyar himnusz, mint annyi más nemzeté is, más nemzeti
> >> himnuszok hatására jött létre. Erkel amúgy remek munkát végzett, mert
> >> egy nyugatias
> >> intonációjú, ritmikájú és formájú dallamba bele tudott ötvözni néhány
> >> magyaros elemet is, legalábbis olyat, amit abban az időben magyarosnak
> >> gondoltak. Ettől még összeszorulhat hallatán a torkunk, mert egyrészt
> >> nem idegen számunkra a nyugatias dallamvilág, másrészt mert számos
> >> olyan történeti-ideológiai képzet kapcsolódik hozzá, ami kedves
> >> számunkra. Ebben az eszmefuttatásban (szándékosan) elkövettem egy
> >> hibát: a nemzeti himnuszt a magyar népzene szemszögéből szemléltem.
> >> Ugyanígy hiba, ha a népzenétől olyasmit várunk el, ami a nemzeti
> >> zenétől várható el.
> >>
> >> Pávai István
> >>
> >> -----Eredeti üzenet-----
> >> Feladó: lista-bounces at list.folkradio.hu
> >> [mailto:lista-bounces at list.folkradio.hu] Meghatalmazó
> >> zsombor at muveszetekhaza.agria.hu
> >> Küldve: 2006. március 24. 12:25
> >> Címzett: lista at list.folkradio.hu
> >> Tárgy: Re: [Folklista] identitáska
> >>
> >> Őszintén szólva én nem szívesen olvasok ilyen verseket.. könnyen
> >> mellreszívom! Régen (15-19 évesen) ősmagyar süvegben, gyimesi kabátban
> >> és tarisznyában (melyben mindig volt egy furulya) jártam középiskolába,
> >> az utcán... és őrültnek néztek "jájáje bűvöscsákó, jájáje..."
> >> -énekelték mögöttem! Tegyük hozzá, nem nagyon izgatott! Ma Springfield
> >> pólóban is ugyanolyan magyarnak érzem magam, mint gyimesi
> >> tarisznyával... "kösz jól vagyok, nyalom a sok fagylaltot"..
> >> :-)Szerintem a magyarság belső ügy... ha a 10 órási misén a Himnusz
> >> közben összeszorul a torkom.. nekem ezt jelenti! Nem kiteregetni való
> >> ügy...
> >> szerintem! Az albatroszra sincs kiírva nagybetűkkel, hogy albatrosz,
> >> mégis albatrosznak érzi magát, nem pedig pingvinnek!
> >> Fehér Zsombor
> >>
> >> ---------------------------------
> >> Támogasd a Folkrádió Közhasznú Alapítványt adód 1 százalékával!
> >> http://www.nonprofit.hu/szerv/nyilatkozat/56148.html
> >
> >
> >
> > ---------------------------------
> > Támogasd a Folkrádió Közhasznú Alapítványt adód 1 százalékával!
> > http://www.nonprofit.hu/szerv/nyilatkozat/56148.html
>
> ---------------------------------
> Támogasd a Folkrádió Közhasznú Alapítványt adód 1 százalékával!
> http://www.nonprofit.hu/szerv/nyilatkozat/56148.html