[Folklista] kívánság műsor

[JUHASZ Zoltan]

Kedves Lista!

A most folyó vitához én is szeretnék hozzászólni. Ha a hozzászólásom 
mégsem a vita tárgyát érinti, akkor bennem a hiba.

A 80-as években Visára mentünk gyűjteni Pap Andráshoz. Az akkori 
borzalmas állapotok között különösen feltűnt, hogy milyen gyönyörű a 
visai szőlőültetvény.
- Kié a szőlő? - kérdeztük.
- A kollektívé. - mondták.
- És a bor? - kérdeztük.
- A kollektívé. - mondták.
- Akkor a kollektív megfizeti a munkát és a pénzből lehet megvenni a 
bort? - kérdeztük.
- Nem fizeti. A bort meg elviszik a Regátba az utolsó cseppig. - mondták.
- Akkor meg minek dolgoznak a szőlőben? - kérdeztük.
- Mert amikor még a mienk volt, kalákában kapáltunk, és minden 
fordulóban húzott egy táncot a palatkai banda. Az olyan szép volt, hogy 
a szőlőt most is művelni kell. - mondták.

Mert a munka nem csak befektetés, hanem öröm is, játék is, áldozat is, 
ünnep is, szertartás is. A világ rendjének a fenntartása: munka és 
kultúra egyben, szétválaszthatatlanul. - én ezt értettem ki Pap Andrásék 
válaszából. A népzene meg a néptánc egy olyan világkép, kultúra két apró 
eleme, amely így gondolkozik az életről. Ezt váltja fel az a világkép, 
amelyik szerint a munka, de még a tanulás is puszta befektetés, a 
befektetés eredményességét pedig egyértelműen méri a haszon. A kultúra 
pedig szórakozás, amit meg lehet venni a haszonból. Az öröm, a játék, az 
áldozat meg a szertartás - ezek elavultak. A világ rendjének fenntartása 
pedig a környezetvédelmi minisztérium feladata, befektetés közben nem 
érünk rá ezzel bajlódni.

Közhely, hogy ez a befektetős világ ássa a saját sírját. Én úgy 
gondolom, hogy akik a paraszti kultúrával a jó szerencséjük folytán 
valamilyen kapcsolatba kerültek, azoknak a kiút is hamarabb meg kell, 
hogy mutatkozzon, hiszen ez az időben és térben hozzánk legközelebb álló 
műveltség, amely minden megnyilvánulásában a világ-fenntartást hirdeti. 
A táncházasok is előnyös helyzetben vannak, ha megfigyelik, hogy milyen 
műveltség táncait járják. Pedig a táncház betagozódik a fogyasztói 
világba - a menetrend a szabályszerű befizetés, aztán a javak 
fogyasztása. Eredetileg még a szocialista kultúrpolitikába kellett 
ügyesen beilleszkedni a táncháznak, amit a "mi csak bulizni akarunk, nem 
akarjuk megkötni a haladás kerekét, mert népzenére is lehet szórakozni a 
városi fiatalnak" ideológiával sikerült megoldani. Én kicsit sajnálom, 
hogy ez az alapállás a fogyasztói világban is megmaradt, éppen azért, 
mert elfedi a dolog lényegét. Az a kérdés, hogy milyen műfajai vannak a 
pódiumon megszólaló népzenének, már tisztán fogyasztói kérdés: úgy is 
érthető, hogy milyen csomagolásban fogyaszthatók a népi dallamok a 
legszélesebb körben.

Persze tudom, hogy ma a pódium szükségszerű, mert a nótákat széles 
tömegek nem ismerik, kevesek pedig igen - vagy legalábbis szeretjük azt 
gondolni magunkról, hogy ismerjük őket, hogy aztán időről időre 
meglepődjünk, hogy mennyire nem. Ha ui. a "közönség" is tudja (nem csak 
ismeri) a nótákat, akkor a népzenei koncertből könnyen hatalmas közös 
nótázás kerekedhet, ez pedig megjósolhatóan kevéssé tiszteli a 
feldolgozó finom ötleteit. A mi váraljai táborunkban pl. nehezen tudnék 
elképzelni még un. autentikus népzenei koncertet is, a fenti okból. De 
talán a műfajok (a csomagolás) is alakulhatnának másképp, ha a cél az 
lenne, hogy az általunk is alakított világkép újra egyben lássa a 
világ-fenntartást.

Üdvözlettel

Juhász Zoltán




drhemzo at t-online.hu wrote:

>Kedves Pávai István!
>
>Bocsánat, hogy ismeretlenül beleártom magam a ?nagyok dolgába?!
>
>Minden érdekel, ami kapcsolatos a kultúránkkal, nem csak a népzene. De a népzenét nagyon-
>nagyon szeretem.
>
>Pont ezért iratkoztam fel a Folkrádió levlistára, hogy minél többet tudjak meg róla. Itt annyi ember 
>adja át potenciálisan az ismeretét, nézetét, mint egy ?mega? egyetem tanári kara. Mindannyian, 
>akik az életeteket tettétek fel erre a kultúrára, zenészként, kutatóként, tanárként vagy bárhogy 
>másképp, olyan tudás és élmény birtokában vagytok, amely kincs. Én, és gondolom még sokan 
>mások is, vágyunk erre a kincsre. 
>
>De ahogyan szavakba  (e-mail-be) öntöd a gondolataidat, megrémít, elkedvetlenít.
>Mint egy Elefántcsont-toronyba vonult elit. 
>
>Azt gondoltam ebben a kulturális-érzelmi közegben egy-egy nézet, meggyőződés csak abból az 
>okból nem lehet győztes, mert  - ugyan ki nem mondottan - másokat  Uram ?bocsá 
>másodrangúvá, hozzá nem értővé degradál le.
>
>Éppen ezért, szerintem nemcsak az a fontos, hogy miről folyik a levlistán a levelezés lsd. 
>moderálás esete, hanem az is, hogy hogyan szólunk egymáshoz, mivel egy közösség nézete, 
>életérzése alakítódik általa.
>Számomra gyönyörűség olvasni egy Panek Kati levelet! Benne van minden egy-egy levelében, 
>amivel nem csak annak a lelkét simogatja meg, akinek személy szerint írta, hanem mindenkinek, 
>aki olvassa. A SZERETET! Még ha dorgál is! 
>Ha csak őrizzük, és nem szerettetjük, ismertetjük meg minél nagyobb körben a saját kultúránkat, 
>el fog fogyni az, aki őriz. De megszerettetni csak úgy lehet, ha azokat, akiket vonz ez a kincs, nem 
>riaszt el holmi kirekesztő, moderáló hangnem. 
>Engedjük kicsit mozogni azokat a merev, féltő kereteket! Egy óra kívánság műsor népzenei 
>csatornán, adott népzenei kínálatból, veszítünk bármit is?
>
>Több szeretettel, megértéssel, és türelemmel egymás iránt. Ezt gondolom a moderálás 
>szükségességéről is.
>
>Hemző Zsuzsa
>
>
>
>
>
>
>-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-
> Nyári táborok: http://www.folknaptar.hu/nyari_tabor.php
>
>  
>