[Folklista] kívánság műsor

[Pávai István]

Kedves Zsuzsa!

A listán nincsenek kicsik és nagyok, minenki egyenrangú, bárki bármihez hozzászólhat. Bárkinek lehet eltérő véleménye a másikétól,
ez nem jelnti azt, hogy az eltérő véleményűt másodrangúnak tekinti. Nagyon érdekelne, hogy hozzászólásaimban mi az ami téged
megrémít, elkedvetlenít.
Különösen érdekelne bővebben kifejtve az elefántcsonttornyos besorolásom. Mire alapozod ezt a véleményt?
Nagyon egyetértek az érzelmi alapú megközelítéseddel. Nem baj, ha az érzelmeink is átjönnek az írásainkkal, de amikor verseket
írtunk a listára, az nem mindenkinek tetszett, jogosan, merthogy eltérünk a témától. A lista alapvetően információcsere céljából
jött létre, ami nem merülhet ki abban, hogy ismételten megállapítjuk, hogy szeretjük a népzenét. Pont azért vagyunk a listán mert
szeretjük a népzenét, s a szeretethez tatozik a féltés is. Igenis van mitől félteni a népzenét, mert már eddig is súlyos veszteségek
érték. (Olvasd figyelmesen Juhász Zoli hozzászólását!)
Ezt érzed kirekesztőnek a szavaimban? Vagy pontosan mit? Mert súlyos szó ez a "kirekesztő". Kit honnan rekesztek ki? A listán én is
csak egy kattintással kitörölhető vélemény vagyok, nem moderátor.

Üdv.
Pávai István

-----Eredeti üzenet-----
Feladó: lista-bounces at folkradio.hu [mailto:lista-bounces at folkradio.hu] Meghatalmazó drhemzo at t-online.hu
Küldve: 2006. július 27. 12:35
Címzett: lista at folkradio.hu
Tárgy: [Folklista] kívánság műsor

Kedves Pávai István!

Bocsánat, hogy ismeretlenül beleártom magam a "nagyok dolgába"!

Minden érdekel, ami kapcsolatos a kultúránkkal, nem csak a népzene. De a népzenét nagyon- nagyon szeretem.

Pont ezért iratkoztam fel a Folkrádió levlistára, hogy minél többet tudjak meg róla. Itt annyi ember adja át potenciálisan az
ismeretét, nézetét, mint egy "mega" egyetem tanári kara. Mindannyian, akik az életeteket tettétek fel erre a kultúrára, zenészként,
kutatóként, tanárként vagy bárhogy másképp, olyan tudás és élmény birtokában vagytok, amely kincs. Én, és gondolom még sokan mások
is, vágyunk erre a kincsre. 

De ahogyan szavakba  (e-mail-be) öntöd a gondolataidat, megrémít, elkedvetlenít.
Mint egy Elefántcsont-toronyba vonult elit. 

Azt gondoltam ebben a kulturális-érzelmi közegben egy-egy nézet, meggyőződés csak abból az okból nem lehet győztes, mert  - ugyan ki
nem mondottan - másokat  Uram 'bocsá másodrangúvá, hozzá nem értővé degradál le.

Éppen ezért, szerintem nemcsak az a fontos, hogy miről folyik a levlistán a levelezés lsd. 
moderálás esete, hanem az is, hogy hogyan szólunk egymáshoz, mivel egy közösség nézete, életérzése alakítódik általa.
Számomra gyönyörűség olvasni egy Panek Kati levelet! Benne van minden egy-egy levelében, amivel nem csak annak a lelkét simogatja
meg, akinek személy szerint írta, hanem mindenkinek, aki olvassa. A SZERETET! Még ha dorgál is!
Ha csak őrizzük, és nem szerettetjük, ismertetjük meg minél nagyobb körben a saját kultúránkat, el fog fogyni az, aki őriz. De
megszerettetni csak úgy lehet, ha azokat, akiket vonz ez a kincs, nem riaszt el holmi kirekesztő, moderáló hangnem. 
Engedjük kicsit mozogni azokat a merev, féltő kereteket! Egy óra kívánság műsor népzenei csatornán, adott népzenei kínálatból,
veszítünk bármit is?

Több szeretettel, megértéssel, és türelemmel egymás iránt. Ezt gondolom a moderálás szükségességéről is.

Hemző Zsuzsa