Re: [Folklista] Táncháztatlálkozó 2006 - Margittai Gábor ír

2006. Ápr. 24., H, 21:18:24 CEST

Kemecsei Gábor <kemecsei at folkradio.hu> írta:

> Lánc, lánc
> Huszonöt éves találkozások, avagy a magyarországi
néptáncszínház
> nyomorúsága
> 2006. április 8. (34. oldal)
> 
> Margittai Gábor 
> 
> Mese nincs: akit ingerel a tumultus, az alkalmatlan terek
emberszaga, a
> hosszú negyedórákig tartó tanácstalan téblábolás űrállomásnyi
> folyosókon, ne adj' isten a néhány bujdosó
szegénylegénynek vagy Vata
> fia Jánosnak öltözött idősebb népművelő, az is elismeri,
hogy a
> huszonötödik éve megrendezett országos táncháztalálkozó és
kirakodóvásár
> a Kárpát-medencei népi kultúra igazi ünnepe. Az
ünneprontók persze nem
> mulasztják el mindehhez hozzátenni, hogy e
táncháztalálkozók leginkább
> csak találkozók tánc nélkül, garantált ne mulass, mert a
zsúfoltságban
> mozdulni sem igen lehet, és a szervezés még mindig hagy némi
> kívánnivalót maga után. Nem beszélve arról a
sajátosságról, hogy az
> egykor a főbb helyeken kirakodó, sokszor öreganyjuk
rokolyájával,
> öregapjuk fonott derékszíjával érkező határon túli paraszt
árusok mára a
> földszint fülledt és szűkös termébe szorultak. Míg
odafent, a küzdőtér
> frekventált terepén a hivatásos árusok, mesteremberek
kínálhatják
> máskülönben egyedülálló színvonalú portékáikat - ahogy ez
a múlt hét
> szombatján, vasárnapján is történt.
> Ám azt a gyomorbajosoknak is el kell ismerniük, hogy
feltehetően ez
> évente az egyetlen alkalom, amikor a Budapest
Sportarénának még az
> illemhelyein is kalotaszegi muzsika szól. Lehet
megjegyzéseket tenni az
> izomingre fölráncigált népviseletekre meg az egy főre jutó
> tarsolylemezek számára is. Ám egy viselet kizárólag akkor
élő, ha
> hordják, mi pedig különösen büszkék lehetünk népi öltözködési
> kultúránkra. Máskülönben meg miért volna kevésbé
szalonképes ez, mint a
> New York-i gördeszkásokat vagy a Gangesz-parti
szerzeteseket majmolók
> megjelenése? A folyamatosan gyarapodó tömeg annak biztos
jele, hogy az
> egykori szubkultúra, városi fiatalok hajdani szűk mozgalma
nem csupán
> polgárjogot nyert, és kilépett az underground
félforradalmi (vagy tán
> egészen az) homályából, de továbbra is elképesztő ütemben
vonzza magához
> a legkülönfélébb korosztályok és társadalmi rétegek
képviselőit.
> Farmernadrágos hebrencs kamaszok, medikusok,
természettudományos pályára
> készülő egyetemisták, bölcsészek, vízvezeték-szerelők,
rendszergazdák,
> ügyvédek és vállalkozók, moldvai csángók és dunántúliak
igen szoros
> konglomerátummá gyúródnak össze ezeken a találkozókon,
akárcsak a heti
> táncházak világában vagy a nyári tánctáborok "edzésein".
> Aki pedig kívülállóként, első alkalommal csöppen ebbe a
nyugodt
> nyüzsgésbe, meg fog rökönyödni a talán semmilyen más közös
"szórakozási"
> alkalomra nem jellemző befogadókészségen meg azon az
eltökélt és nyitott
> hagyománytudaton, amely szükségesnek érzi, hogy az
öntudatlan csecsemő
> vagy akár hasfalon keresztül a magzat is erdélyi népzenét
hallgasson, s
> hogy az izgatott és megvadult kétéves gyereket saját
csillapíthatatlan
> tánckedvére bízza.
> 
> Senki nem tagadhatja hát, hogy a hagyományőrzés, a
veszendő - sok
> helyütt már elveszett - népi-kispolgári műveltség egyik
legfontosabb élő
> fórumává nőtték ki magukat a táncházak. Nem beszélve a
háttérben
> szorgosan gyűjtő, rendszerező, archiváló tudományos
műhelyekről, a
> képzett muzsikustársadalomról, a magas színvonalú
kézművességről, a
> könyv- és lemezkiadásról vagy a virtuális találkozások, a
szakadatlan
> népzenesugárzás fontos helyszínéről, az apró-cseprő
dolgoktól az
> általános elméleti problémákig számos kulturális kérdést
megvitató
> internetes honlapokról, mint amilyen a szó szoros értelmében
> egyedülálló, küszködő Folkrádió és annak levelezési listája.
> Meglepő ezért, hogy amíg a hazai néptáncvilág közönsége
folyamatosan és
> bátran képes megújulni, átlendülni a holtpontokon, s
minden ellenszéllel
> szemben szinte beláthatatlan időre biztosítja az
utánpótlást, addig a
> kimenet, az "output", azaz a színpadi feldolgozások
igencsak ritka
> pillanatai nem sok jóval kecsegtetnek. Különös módon válik
el az élő
> találkozások és befogadások lelkes szellemiségétől a magyar
> néptáncszínházak többnyire fojtogatóan szűkös, enervált,
távlattalan,
> esztétikai jövőkép nélküli gondolatrendszere - ha nem
eufemizmus
> egyáltalán ilyesmiről beszélni. Míg ma már tízezrek éltetik a
> táncházakat, érthetetlenül keveseket érintenek az ugyanerre a
> műveltségre és hagyományrendre épülő előadások, kiváltképp
akkor, ha nem
> a jól bejáratott fővárosi vagy megyeszékhelyi együttesek,
hanem elvétve
> határon túli tánccsoportok az előadók. Karácsonykor
például a pozsonyi
> Ifjú Szívek nagyszerű bemutatója (Felvidéki levelek) jó,
ha harmadházzal
> ment, két héttel ezelőtt a csíkszeredai Hargita
táncegyüttesre ugyan
> csordulásig telt ház volt kíváncsi, ám a máskor oly buzgón
> premierlátogató szakma krémje nem igazán képviseltette
magát. Pedig lett
> volna alkalom a tapasztalatgyűjtésre. Másfelől ma nincs az
anyaországban
> együttes, amelyik túlnyomórészt ne a határon túli
néptáncokat venné
> előre repertoárjában.
> Nehéz magyarázatot találni arra, mi vezetett ehhez a
zárványosodáshoz.
> Belterjességhez. Kiürüléshez. Hogy miért szivárgott el a
hajdani
> dinamizmus és képzelőerő a néptánc színreviteléből. Egy
színikritikus
> nemrégiben konfekcionált színháznak titulálta a hazai
színpadok világát,
> sorozatgyártásról, bevált esztétikai és dramaturgiai minták
> agyonrágásáról, a tehetségek ellehetetlenítéséről szólt,
azt firtatva, a
> nagy számok ellenére miért nem születnek eget verő
eredmények. Fájdalmas
> elismerni, de ha lehetséges, mindez a magyar néptáncszínházra
> hatványozottan igaz.
> Talán nem szerencsés összevetni az alábbi két
közelmúltbeli példát, mert
> sántíthatnak a párhuzamok és kontrasztok műfajban, indulatban,
> hátországban. Ám nem hagy nyugodni bennünket, hogy mindkét
rendhagyó
> alkalom néptáncművészetünk leghétköznapibb kérdéseire
világít rá. A
> huszonötödik országos táncháztalálkozó és kirakodóvásár
szombati
> fénypontja volt a nagy múltú Magyar Állami Népi Együttes
Örök Kalotaszeg
> című táj- és tánchommage-a, a neves közép-erdélyi cigány
muzsikusok, a
> Csipások emlékét idéző bemutató. Bár nem győzzük
hangsúlyozni, a
> sportaréna aligha alkalmas bármilyen színházi
szertartásra, s mi több
> száz méterről voltunk kénytelenek követni az előadást (ez
legyen a mi
> hibánk), azt azért a látóhatár pereméről is
megfigyelhettük, hogy a
> virtuóz, egyre inkább színpadra érő táncosokat hogyan
inspirálta a
> sokezres nézőközönség ovációja. Szívünkig hatoltak a
közismertebb
> kalotaszegi slágereken túlmutató dallamok, és együtt
örültünk másokkal a
> ma már ebben a formájában nem létező, lassan, de biztosan
morzsolódó
> világ megidézésének is.
> Azt azonban soha nem fogjuk megérteni - és ez már
messze-messze túlmutat
> az állami népi produkción -, hogy a gyűjtésben,
feldolgozásban,
> kármentésben oroszlánrészt vállaló hajdani szenvedélyes
"talpasok",
> határon túli országjárásukkal nagy kockázatokra is
hajlandó egykori
> művészek mára miért betonozták be magukat saját
ötlettelenségükbe, s
> emelték azt a minta rangjára. Hogy a fillérekért robotoló,
sokszor
> embertelen körülmények között turnézó, számos társművész
által lesajnált
> "népi" táncosokat manapság miért nem szokás teljes értékű
színpadi
> szereplőnek tekinteni, hanem inkább csak ide-oda tologatható,
> csereberélhető parasztnak egy rettentően monoton
sakkjátszmában. Hogy
> akár amatőr, akár az amatőr világból toborzott hivatásos
legyen az a
> táncos, idővel sikerül kiölni belőle a tánc iránt érzett
tiszta
> szenvedélyt azzal (is), hogy sokszor már eleve csak
"alakzatba"
> láncolva, táncidegen normák koreográfiai kalodájában
sajátíthatja el
> újabb tájegységek mozdulatkultúráját. Ez a gúzsba kötve
táncolás csak
> igazán.
> Persze mind az amatőr, mind a profi táncos világ igen
nehéz helyzetben
> van: lerongyolódott állapotukban fellépési kényszerben,
> haknikötelezettségben vergődnek. Ugyanakkor a múlt
szombati előadás is
> jelezte, hogy megint egyre inkább színpadképes lesz a
táncok, táncosok
> személyes és egyéni karaktere, dinamikája, s nem elég csupán
> sportteljesítményként értelmezni és bemutatni a világ egyik
> legbonyolultabb férfitáncát, a kalotaszegi legényest sem.
> Ám ahogy a magyar színházi világ más szegleteiben, itt is
hiányoznak a
> perzselő tehetségű rendezők, sőt a néptáncszínház
berkeiben maga a
> formalista koreografáláson, paraszttologatáson túlmutató
rendezés is
> luxusnak tetszik olykor. Mostanában meg-meglódul azért a
> néptáncszínházunk, vannak merészebb, rugalmasabb
kísérletek. Vannak
> fiatalok és vakmerőbb meglettek, akik küzdenek az ellen,
hogy puszta
> oktató előadássá, muzeális seregszemlévé halványítsák
színpadra kerülő
> táncainkat. De nehéz ügy. Amíg a nagymogulok büntetlenül
vihetnek színre
> mindenféle szélesvásznú történelmi giccset, bedarálva
lázálmaikba
> tucatnyi derék táncost, amíg az "autentikusság" védőpajzsával
> takargatják közhelygyűjteményeiket, és a népművészettől idegen
> művészkedésnek gúnyolják a kérdéseket felvető, a
gyökereket firtató
> előadásokat, amelyek bátran lemerülnek e mozgásvilág
legvadabb,
> legrituálisabb rétegeiig - addig a kritikus is csak
hasonló monotóniával
> dohoghat.
> 
> Másik példánk "alámerülő": két hete a Hargita táncegyüttes
annak
> reményével kecsegtetett, hogy igenis lehetséges
közhelymentesen, nem
> konfekcionálisan használni a Kárpát-medencei táncnyelvet.
Orza Calin
> koreográfus és táncosai a táncokat és a hozzájuk kötődő
tavaszi
> szokásrendet kellő alázattal és hitelességgel használták fel.
> Gazdagították a szókincset, és képesek voltak összetett
mondatokban
> beszélni - mindezt magától értetődő tánckészséggel és -
ami nem magától
> értetődő - nagyszerű színészi játékkal. Ha kellett, az
ember lefordult a
> székéről a nevetéstől, ha kellett, hagyta magát marcangolni.
> De úgy tetszik, hazai táncszínházunk fényévekre került az oly
> reflexszerűen idézett bartóki gondolatoktól. Lassan
elfelejtjük, mert
> elfeledtetik velünk, hogy a néptánc, mint minden
kulturális jelenség,
> mozgásban lévő rendszer: újabb szokások, hangszerek, figurák,
> "modernebb", változó ösztönök rejtélyes világa. Amely
ugyanúgy elsőrendű
> "nyersanyag" az úgynevezett magas művészet számára, ahogy
Bartók vagy
> Kodály számára a népi muzsika volt. Amelynek alkotó igényű
> szétszálazása, majd - urambocsá! - személyre szóló és
egzisztenciális
> mélységű újraszövése nem szentségtörés - ha kellő erejű és
színvonalú
> tánctudással jár. S nem szentségtörés a merészebb
absztrakció, a
> babrálás intellektuális árnyalatokkal, amint az sem,
hogyha az alkotók
> nem elsősorban a népszínműves tradíciókhoz, nem csak az
idealizált
> nép(mese)i világhoz fordulnak. Nem csak lócákat meg
gereblyéket,
> taligakereket vagy szénaboglyákat használnak színpadi
díszletül,
> jól-rosszul másolt viseleteket jelmezül. Nem olyan lehetetlen
> vállalkozás venni a fáradságot, és kicsákányozni ebből a
műveltségből
> mindazt, ami hozzánk szól, ami a mi bőrünkre megy, hiszen
erre is vannak
> nálunk kitűnő példák - túl azon, hogy e hagyományrend
bemutatása
> természetesen önmagában is művészi értékű.
> Csakhogy néha ennél több kell. Egyre inkább.
> 
> Tudatosítani kellene, hogy a gyűjtés, a tájak, muzsikusok,
táncok
> újrafelfedezésének és -élesztésének hőskorszaka lezárult.
Már nem mindig
> elégséges, ha a pionírok egyszerűen színpadra viszik azt,
amit mondjuk
> egy kicsiny sóvidéki zsákfaluban találtak. Új korszak van.
Ezek a táncok
> többre hivatottak. Mindenre.
> Alapkérdésekhez kellene visszatérni: milyen formában érdemes
> továbbgondolni, feldolgozni táncainkat? Kinek szól(ná)nak
ezek az
> előadások? Nem volna-e időszerű megint esztétikai
önmeghatározásokkal
> bíbelődni? Eldönteni végre, minek van értelme a színpadon,
s minek helye
> a skanzenban, ha a világ egyik legszerencsésebb nemzetének
mondhatjuk
> magunkat népi kultúránk gazdagságának tekintetében? Nem
volna-e érdemes
> néha a társművészetekre is vetni egy oldalpillantást? És
szerencsés
> ösztön-e az, ha a kritikai figyelemtől elszokott, a kölcsönös
> öntömjénezéshez hozzáedződött koreográfusi kör bármiféle
szépészeti
> ítélettel szemben körkörös védelemre rendezkedik be? Ha az
"inkább
> hallgassanak rólunk, csak rossz kritikát ne" szemlélet -
ez persze nem
> csak honi táncéletünkre jellemző - a szakmai önérdekeket
is elsöpri.
> Faramuci dolog, hogy ezeket az evidenciákat újra és újra
nyomatékosítani
> kell. Mint ahogy faramuci kérdés az is, van-e igény és még
elegendő
> szenvedély a mai magyar néptáncszínházban arra, hogy kitörjön
> dramaturgiai, koreográfiai, tematikai gettójából, s ne csak a
> hozzátartozók meg az (esetleg) kárörvendően kíváncsi
táncostársak
> járjanak el a bemutatókra. A táncosok hadgyakorlatszerű
kizsigerelése
> avagy a kelta közhelyekbe oltott, olykor a gyengébb
technikai tudást
> takargató táncos show-k szervilizmusa persze kevés
meggyőző kiutat
> mutatott mindeddig.
> Nagy a tét. Mint a hőskorban, ismét ideje volna annak
esztétikai
> felelősségét vállalni, hogy a szélesebb színházértő
közönséghez is
> eljusson az egyedülállóan gazdag és bonyolult magyar
népzene- és
> tánckultúra. Hiába járnak hozzánk nyugatról és keletről
tanulmányozni a
> magyar táncházakat, oktatási, gyűjtési módszereket. Hiába
látogatnak
> ezrek évente a táncháztalálkozóra, töltik meg a táborokat,
s viszik
> tovább áldozatkész hagyományőrző és amatőr csoportok ennek
a világnak
> minden szépségét és gyötrelmes igazságait, ha a színházi
feldolgozások
> provinciálisak maradnak.
> Mert addig Kalotaszeg sem lesz örök.
> 
> 
> 
> 
> Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. C 2001
> 
> 
> 
> Sok beszédnek sok az alja.
Ez a közmondás jut  erről az írásrol eszembe.Annak ellenére
jó volt,hogy ez a szép autentikus épületben úgy éreztük
magunkat ,mintha egyik falubol a másikba kellet volna
sétálnunk két helyszin közt.Én a szervezők helyében ezt
végig gondolnám.Az erdélyi árusokat sikerült zárás elött
megtalálni./Túl hiányos volt az információ/Az infós
leányoknak fogalmuk sem volt mi hol van.A kiírások
valószinűleg rejtzvényfejtőknek készültek.Biztos nincs jobb
helyszin.A belépőárak :csillagos ég.Nagycsaládosok
kizárva./köszönjük. 
Üdv .Tibor
> 
> 
> 
> 
> ---------------------------------
>  Nyári táborok: http://www.folkradio.hu/nyari_tabor.php
>  Támogasd adód 1%-ával a Folkrádiót:
> http://www.nonprofit.hu/szerv/nyilatkozat/56148.html
> 

_______________________________________________________________________________
MP3 lejátszók már 6900 Ft-tól! A legszélesebb MP3/MP4 video lejátszó választék.
Ingyenes országos házhozszállítás! www.infopatika.hu