Re: [Folklista] Táncháztatlálkozó 2006 - Margittai Gábor írása

[Bodó-Bán János]

Kedves Gergő!

Szóhoz sem tudok jutni, annyira igaza van Margittai Gábornak. Ez a jelenlegi
valóság, még ha sokan nem is akarják elfogadni.

Bodó-Bán János


----- Original Message -----
From: "Agócs Gergely" <agocs.gergely at hagyomanyokhaza.hu>
To: <lista at list.folkradio.hu>
Sent: Monday, April 24, 2006 5:49 PM
Subject: Re: [Folklista] Táncháztatlálkozó 2006 - Margittai Gábor írása


> Kedves Listások!
>
> No, kíváncsi vagyok, ehhez mit szóltok.
>
> Szerintem, ha leszámítjuk Margittai szakmai kapufáit, melyek egy-két
esetben
> félreviszik magát az értékelést is, meglátásai helytállóak. Amit elvár a
> néptánctól, igaz, nem minden esetben várható el tőle, de abban
mindenképpen
> igaza van, hogy a bebetonozott klisérendszerrel takaródzó görcsös
> ötlettelenség a mai magyar színpadi néptánc-adaptációkat minden, a szakmai
> árnyalatokban egy kicsit is járatlan néző számára gyakorlatilag
> élvezhetetlenné teszi. Nincs cselekmény, nincs dramaturgia, semmit nem
> akarunk üzenni, vagy még inkább: nem is tudjuk, hogy mit is akarunk
üzenni,
> illetve azt sem tudjuk, hogy akarunk-e üzenni valamit egyáltalán. A
legjobb
> esetben is, amikor tudjuk, hogy mit kellene megüzenni, semmiképp sem
tudjuk
> azt érthetően megfogalmazni. A kápráztatás meg nem elég. Ennek a műfajnak
a
> virtuóz teljesítményei is csak úgy tudnak érvényesülni, ha az előadó
azokat
> mély átéléssel, szívvel-lélekkel, alázattal és a kifejezésformák mögött
> meghúzódó értékrenddel való őszinte azonosulással tárja a közönség elé. A
> szórakoztatóipart pedig az különbözteti meg a művészettől, hogy míg az
> előbbi mindenkor csak bódítani, kápráztatni akar, addig az utóbbi célja az
> eszméltetés. Ez pedig a Margittai által is hiányolt összetevők nélkül
> szerintem sem sikerülhet. És ha ez nem megy, ne csodálkozzunk, amikor a
> népművészetet az állami döntéshozatal, vagy a társadalmi véleményformálás
> szntjein nem tekintik művészetnek, és némi vállveregető lesajnálással a
> szórakozás-szabadidőtöltés kategőriába sorolják.
>
> Agócs Gergely
>
>
>
> ----- Original Message -----
> From: "Kemecsei Gábor" <kemecsei at folkradio.hu>
> To: <lista at list.folkradio.hu>
> Sent: Monday, April 24, 2006 3:49 PM
> Subject: [Folklista] Táncháztatlálkozó 2006 - Margittai Gábor írása
>
>
> Lánc, lánc
> Huszonöt éves találkozások, avagy a magyarországi néptáncszínház
> nyomorúsága
> 2006. április 8. (34. oldal)
>
> Margittai Gábor
>
> Mese nincs: akit ingerel a tumultus, az alkalmatlan terek emberszaga, a
> hosszú negyedórákig tartó tanácstalan téblábolás űrállomásnyi
> folyosókon, ne adj' isten a néhány bujdosó szegénylegénynek vagy Vata
> fia Jánosnak öltözött idősebb népművelő, az is elismeri, hogy a
> huszonötödik éve megrendezett országos táncháztalálkozó és kirakodóvásár
> a Kárpát-medencei népi kultúra igazi ünnepe. Az ünneprontók persze nem
> mulasztják el mindehhez hozzátenni, hogy e táncháztalálkozók leginkább
> csak találkozók tánc nélkül, garantált ne mulass, mert a zsúfoltságban
> mozdulni sem igen lehet, és a szervezés még mindig hagy némi
> kívánnivalót maga után. Nem beszélve arról a sajátosságról, hogy az
> egykor a főbb helyeken kirakodó, sokszor öreganyjuk rokolyájával,
> öregapjuk fonott derékszíjával érkező határon túli paraszt árusok mára a
> földszint fülledt és szűkös termébe szorultak. Míg odafent, a küzdőtér
> frekventált terepén a hivatásos árusok, mesteremberek kínálhatják
> máskülönben egyedülálló színvonalú portékáikat - ahogy ez a múlt hét
> szombatján, vasárnapján is történt.
> Ám azt a gyomorbajosoknak is el kell ismerniük, hogy feltehetően ez
> évente az egyetlen alkalom, amikor a Budapest Sportarénának még az
> illemhelyein is kalotaszegi muzsika szól. Lehet megjegyzéseket tenni az
> izomingre fölráncigált népviseletekre meg az egy főre jutó
> tarsolylemezek számára is. Ám egy viselet kizárólag akkor élő, ha
> hordják, mi pedig különösen büszkék lehetünk népi öltözködési
> kultúránkra. Máskülönben meg miért volna kevésbé szalonképes ez, mint a
> New York-i gördeszkásokat vagy a Gangesz-parti szerzeteseket majmolók
> megjelenése? A folyamatosan gyarapodó tömeg annak biztos jele, hogy az
> egykori szubkultúra, városi fiatalok hajdani szűk mozgalma nem csupán
> polgárjogot nyert, és kilépett az underground félforradalmi (vagy tán
> egészen az) homályából, de továbbra is elképesztő ütemben vonzza magához
> a legkülönfélébb korosztályok és társadalmi rétegek képviselőit.
> Farmernadrágos hebrencs kamaszok, medikusok, természettudományos pályára
> készülő egyetemisták, bölcsészek, vízvezeték-szerelők, rendszergazdák,
> ügyvédek és vállalkozók, moldvai csángók és dunántúliak igen szoros
> konglomerátummá gyúródnak össze ezeken a találkozókon, akárcsak a heti
> táncházak világában vagy a nyári tánctáborok "edzésein".
> Aki pedig kívülállóként, első alkalommal csöppen ebbe a nyugodt
> nyüzsgésbe, meg fog rökönyödni a talán semmilyen más közös "szórakozási"
> alkalomra nem jellemző befogadókészségen meg azon az eltökélt és nyitott
> hagyománytudaton, amely szükségesnek érzi, hogy az öntudatlan csecsemő
> vagy akár hasfalon keresztül a magzat is erdélyi népzenét hallgasson, s
> hogy az izgatott és megvadult kétéves gyereket saját csillapíthatatlan
> tánckedvére bízza.
>
> Senki nem tagadhatja hát, hogy a hagyományőrzés, a veszendő - sok
> helyütt már elveszett - népi-kispolgári műveltség egyik legfontosabb élő
> fórumává nőtték ki magukat a táncházak. Nem beszélve a háttérben
> szorgosan gyűjtő, rendszerező, archiváló tudományos műhelyekről, a
> képzett muzsikustársadalomról, a magas színvonalú kézművességről, a
> könyv- és lemezkiadásról vagy a virtuális találkozások, a szakadatlan
> népzenesugárzás fontos helyszínéről, az apró-cseprő dolgoktól az
> általános elméleti problémákig számos kulturális kérdést megvitató
> internetes honlapokról, mint amilyen a szó szoros értelmében
> egyedülálló, küszködő Folkrádió és annak levelezési listája.
> Meglepő ezért, hogy amíg a hazai néptáncvilág közönsége folyamatosan és
> bátran képes megújulni, átlendülni a holtpontokon, s minden ellenszéllel
> szemben szinte beláthatatlan időre biztosítja az utánpótlást, addig a
> kimenet, az "output", azaz a színpadi feldolgozások igencsak ritka
> pillanatai nem sok jóval kecsegtetnek. Különös módon válik el az élő
> találkozások és befogadások lelkes szellemiségétől a magyar
> néptáncszínházak többnyire fojtogatóan szűkös, enervált, távlattalan,
> esztétikai jövőkép nélküli gondolatrendszere - ha nem eufemizmus
> egyáltalán ilyesmiről beszélni. Míg ma már tízezrek éltetik a
> táncházakat, érthetetlenül keveseket érintenek az ugyanerre a
> műveltségre és hagyományrendre épülő előadások, kiváltképp akkor, ha nem
> a jól bejáratott fővárosi vagy megyeszékhelyi együttesek, hanem elvétve
> határon túli tánccsoportok az előadók. Karácsonykor például a pozsonyi
> Ifjú Szívek nagyszerű bemutatója (Felvidéki levelek) jó, ha harmadházzal
> ment, két héttel ezelőtt a csíkszeredai Hargita táncegyüttesre ugyan
> csordulásig telt ház volt kíváncsi, ám a máskor oly buzgón
> premierlátogató szakma krémje nem igazán képviseltette magát. Pedig lett
> volna alkalom a tapasztalatgyűjtésre. Másfelől ma nincs az anyaországban
> együttes, amelyik túlnyomórészt ne a határon túli néptáncokat venné
> előre repertoárjában.
> Nehéz magyarázatot találni arra, mi vezetett ehhez a zárványosodáshoz.
> Belterjességhez. Kiürüléshez. Hogy miért szivárgott el a hajdani
> dinamizmus és képzelőerő a néptánc színreviteléből. Egy színikritikus
> nemrégiben konfekcionált színháznak titulálta a hazai színpadok világát,
> sorozatgyártásról, bevált esztétikai és dramaturgiai minták
> agyonrágásáról, a tehetségek ellehetetlenítéséről szólt, azt firtatva, a
> nagy számok ellenére miért nem születnek eget verő eredmények. Fájdalmas
> elismerni, de ha lehetséges, mindez a magyar néptáncszínházra
> hatványozottan igaz.
> Talán nem szerencsés összevetni az alábbi két közelmúltbeli példát, mert
> sántíthatnak a párhuzamok és kontrasztok műfajban, indulatban,
> hátországban. Ám nem hagy nyugodni bennünket, hogy mindkét rendhagyó
> alkalom néptáncművészetünk leghétköznapibb kérdéseire világít rá. A
> huszonötödik országos táncháztalálkozó és kirakodóvásár szombati
> fénypontja volt a nagy múltú Magyar Állami Népi Együttes Örök Kalotaszeg
> című táj- és tánchommage-a, a neves közép-erdélyi cigány muzsikusok, a
> Csipások emlékét idéző bemutató. Bár nem győzzük hangsúlyozni, a
> sportaréna aligha alkalmas bármilyen színházi szertartásra, s mi több
> száz méterről voltunk kénytelenek követni az előadást (ez legyen a mi
> hibánk), azt azért a látóhatár pereméről is megfigyelhettük, hogy a
> virtuóz, egyre inkább színpadra érő táncosokat hogyan inspirálta a
> sokezres nézőközönség ovációja. Szívünkig hatoltak a közismertebb
> kalotaszegi slágereken túlmutató dallamok, és együtt örültünk másokkal a
> ma már ebben a formájában nem létező, lassan, de biztosan morzsolódó
> világ megidézésének is.
> Azt azonban soha nem fogjuk megérteni - és ez már messze-messze túlmutat
> az állami népi produkción -, hogy a gyűjtésben, feldolgozásban,
> kármentésben oroszlánrészt vállaló hajdani szenvedélyes "talpasok",
> határon túli országjárásukkal nagy kockázatokra is hajlandó egykori
> művészek mára miért betonozták be magukat saját ötlettelenségükbe, s
> emelték azt a minta rangjára. Hogy a fillérekért robotoló, sokszor
> embertelen körülmények között turnézó, számos társművész által lesajnált
> "népi" táncosokat manapság miért nem szokás teljes értékű színpadi
> szereplőnek tekinteni, hanem inkább csak ide-oda tologatható,
> csereberélhető parasztnak egy rettentően monoton sakkjátszmában. Hogy
> akár amatőr, akár az amatőr világból toborzott hivatásos legyen az a
> táncos, idővel sikerül kiölni belőle a tánc iránt érzett tiszta
> szenvedélyt azzal (is), hogy sokszor már eleve csak "alakzatba"
> láncolva, táncidegen normák koreográfiai kalodájában sajátíthatja el
> újabb tájegységek mozdulatkultúráját. Ez a gúzsba kötve táncolás csak
> igazán.
> Persze mind az amatőr, mind a profi táncos világ igen nehéz helyzetben
> van: lerongyolódott állapotukban fellépési kényszerben,
> haknikötelezettségben vergődnek. Ugyanakkor a múlt szombati előadás is
> jelezte, hogy megint egyre inkább színpadképes lesz a táncok, táncosok
> személyes és egyéni karaktere, dinamikája, s nem elég csupán
> sportteljesítményként értelmezni és bemutatni a világ egyik
> legbonyolultabb férfitáncát, a kalotaszegi legényest sem.
> Ám ahogy a magyar színházi világ más szegleteiben, itt is hiányoznak a
> perzselő tehetségű rendezők, sőt a néptáncszínház berkeiben maga a
> formalista koreografáláson, paraszttologatáson túlmutató rendezés is
> luxusnak tetszik olykor. Mostanában meg-meglódul azért a
> néptáncszínházunk, vannak merészebb, rugalmasabb kísérletek. Vannak
> fiatalok és vakmerőbb meglettek, akik küzdenek az ellen, hogy puszta
> oktató előadássá, muzeális seregszemlévé halványítsák színpadra kerülő
> táncainkat. De nehéz ügy. Amíg a nagymogulok büntetlenül vihetnek színre
> mindenféle szélesvásznú történelmi giccset, bedarálva lázálmaikba
> tucatnyi derék táncost, amíg az "autentikusság" védőpajzsával
> takargatják közhelygyűjteményeiket, és a népművészettől idegen
> művészkedésnek gúnyolják a kérdéseket felvető, a gyökereket firtató
> előadásokat, amelyek bátran lemerülnek e mozgásvilág legvadabb,
> legrituálisabb rétegeiig - addig a kritikus is csak hasonló monotóniával
> dohoghat.
>
> Másik példánk "alámerülő": két hete a Hargita táncegyüttes annak
> reményével kecsegtetett, hogy igenis lehetséges közhelymentesen, nem
> konfekcionálisan használni a Kárpát-medencei táncnyelvet. Orza Calin
> koreográfus és táncosai a táncokat és a hozzájuk kötődő tavaszi
> szokásrendet kellő alázattal és hitelességgel használták fel.
> Gazdagították a szókincset, és képesek voltak összetett mondatokban
> beszélni - mindezt magától értetődő tánckészséggel és - ami nem magától
> értetődő - nagyszerű színészi játékkal. Ha kellett, az ember lefordult a
> székéről a nevetéstől, ha kellett, hagyta magát marcangolni.
> De úgy tetszik, hazai táncszínházunk fényévekre került az oly
> reflexszerűen idézett bartóki gondolatoktól. Lassan elfelejtjük, mert
> elfeledtetik velünk, hogy a néptánc, mint minden kulturális jelenség,
> mozgásban lévő rendszer: újabb szokások, hangszerek, figurák,
> "modernebb", változó ösztönök rejtélyes világa. Amely ugyanúgy elsőrendű
> "nyersanyag" az úgynevezett magas művészet számára, ahogy Bartók vagy
> Kodály számára a népi muzsika volt. Amelynek alkotó igényű
> szétszálazása, majd - urambocsá! - személyre szóló és egzisztenciális
> mélységű újraszövése nem szentségtörés - ha kellő erejű és színvonalú
> tánctudással jár. S nem szentségtörés a merészebb absztrakció, a
> babrálás intellektuális árnyalatokkal, amint az sem, hogyha az alkotók
> nem elsősorban a népszínműves tradíciókhoz, nem csak az idealizált
> nép(mese)i világhoz fordulnak. Nem csak lócákat meg gereblyéket,
> taligakereket vagy szénaboglyákat használnak színpadi díszletül,
> jól-rosszul másolt viseleteket jelmezül. Nem olyan lehetetlen
> vállalkozás venni a fáradságot, és kicsákányozni ebből a műveltségből
> mindazt, ami hozzánk szól, ami a mi bőrünkre megy, hiszen erre is vannak
> nálunk kitűnő példák - túl azon, hogy e hagyományrend bemutatása
> természetesen önmagában is művészi értékű.
> Csakhogy néha ennél több kell. Egyre inkább.
>
> Tudatosítani kellene, hogy a gyűjtés, a tájak, muzsikusok, táncok
> újrafelfedezésének és -élesztésének hőskorszaka lezárult. Már nem mindig
> elégséges, ha a pionírok egyszerűen színpadra viszik azt, amit mondjuk
> egy kicsiny sóvidéki zsákfaluban találtak. Új korszak van. Ezek a táncok
> többre hivatottak. Mindenre.
> Alapkérdésekhez kellene visszatérni: milyen formában érdemes
> továbbgondolni, feldolgozni táncainkat? Kinek szól(ná)nak ezek az
> előadások? Nem volna-e időszerű megint esztétikai önmeghatározásokkal
> bíbelődni? Eldönteni végre, minek van értelme a színpadon, s minek helye
> a skanzenban, ha a világ egyik legszerencsésebb nemzetének mondhatjuk
> magunkat népi kultúránk gazdagságának tekintetében? Nem volna-e érdemes
> néha a társművészetekre is vetni egy oldalpillantást? És szerencsés
> ösztön-e az, ha a kritikai figyelemtől elszokott, a kölcsönös
> öntömjénezéshez hozzáedződött koreográfusi kör bármiféle szépészeti
> ítélettel szemben körkörös védelemre rendezkedik be? Ha az "inkább
> hallgassanak rólunk, csak rossz kritikát ne" szemlélet - ez persze nem
> csak honi táncéletünkre jellemző - a szakmai önérdekeket is elsöpri.
> Faramuci dolog, hogy ezeket az evidenciákat újra és újra nyomatékosítani
> kell. Mint ahogy faramuci kérdés az is, van-e igény és még elegendő
> szenvedély a mai magyar néptáncszínházban arra, hogy kitörjön
> dramaturgiai, koreográfiai, tematikai gettójából, s ne csak a
> hozzátartozók meg az (esetleg) kárörvendően kíváncsi táncostársak
> járjanak el a bemutatókra. A táncosok hadgyakorlatszerű kizsigerelése
> avagy a kelta közhelyekbe oltott, olykor a gyengébb technikai tudást
> takargató táncos show-k szervilizmusa persze kevés meggyőző kiutat
> mutatott mindeddig.
> Nagy a tét. Mint a hőskorban, ismét ideje volna annak esztétikai
> felelősségét vállalni, hogy a szélesebb színházértő közönséghez is
> eljusson az egyedülállóan gazdag és bonyolult magyar népzene- és
> tánckultúra. Hiába járnak hozzánk nyugatról és keletről tanulmányozni a
> magyar táncházakat, oktatási, gyűjtési módszereket. Hiába látogatnak
> ezrek évente a táncháztalálkozóra, töltik meg a táborokat, s viszik
> tovább áldozatkész hagyományőrző és amatőr csoportok ennek a világnak
> minden szépségét és gyötrelmes igazságait, ha a színházi feldolgozások
> provinciálisak maradnak.
> Mert addig Kalotaszeg sem lesz örök.
>
>
>
>
> Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. C 2001
>
>
>
>
>
>
>
>
> ---------------------------------
>  Nyári táborok: http://www.folkradio.hu/nyari_tabor.php
>  Támogasd adód 1%-ával a Folkrádiót:
> http://www.nonprofit.hu/szerv/nyilatkozat/56148.html
>
> ---------------------------------
>  Nyári táborok: http://www.folkradio.hu/nyari_tabor.php
>  Támogasd adód 1%-ával a Folkrádiót:
> http://www.nonprofit.hu/szerv/nyilatkozat/56148.html
>
>
> __________ NOD32 1.1454 (20060321) Information __________
>
> This message was checked by NOD32 antivirus system.
> http://www.eset.com
>
>