RE: [Folklista] Táncháztatlálkozó 2006 - Margittai Gábor ír

2006. Ápr. 25., K, 08:31:15 CEST

Sziasztok!

Elolvastam én is a cikket. Meglátásom szerint, Margitai megint túlzásokba ment, de lássuk be, meglátásai jók!
-Az erdélyi árusok megtalálásának nehézsége egy dolog. Miért kellett mindkét nap 6-kor bezárni a vásárt?
-A FMH kétségtelenül kinőtte a táncháztalálkozót (de szerintem a szezonnyitót is). Nem lehetne valami nagyobb helyre áttenni a bulit? (az Üsztürü mezőségi rendjére a későn érkezők más be se fértek. Uff.)
-A vasárnap volt számomra a legnagyobb csalódás, amit kaptam a pénzemért. A "Két banda" című előadás volt az egyetlen, amiért azt mondom, érdemes volt elmenni. 
	-Az esti gála úgy volt meghírdetve, hogy 10-kor vége, utána 3 táncrend. Akkor hogyan húzódhatott el 11 óráig???
Egy-egy produkció jó volt ugyan (pl. a zenészek tánca, a kalotaszegiek műsora), de a műsor összességében nem pörgött, a végén már untam. A folkkocsma táncra alkalmatlan talaján voltunk kénytelenek egy-egy táncolható zenét elcsípni, ami nehéz volt, mert 3 banda általában egyszerre muzsikált, és ettől hangzavar keletkezett. :) Ja és maguknak zenéltek, még akkor is amikor min. 10 pár szeretett volna táncolni az ő zenéjükre. --- Kérdés a zenészekhez: Nem jobb úgy muzsikálni, hogy tudod, hogy vannak akik befogadják??? (Uff!)
-Ja, és hogy a végén összessen egy mezőségire futotta.....! Erre inkább semmit nem mondok.

További szép napot!

Üdv.:
Fontányi Viktor

> -----Original Message-----
> From: lista-bounces at list.folkradio.hu
> [mailto:lista-bounces at list.folkradio.hu]On Behalf Of Szluka Tibor
> Sent: Monday, April 24, 2006 9:18 PM
> To: lista at list.folkradio.hu
> Subject: Re: [Folklista] Táncháztatlálkozó 2006 - Margittai Gábor ír
> 
> 
> 
> 
> Kemecsei Gábor <kemecsei at folkradio.hu> írta:
> 
> > Lánc, lánc
> > Huszonöt éves találkozások, avagy a magyarországi
> néptáncszínház
> > nyomorúsága
> > 2006. április 8. (34. oldal)
> > 
> > Margittai Gábor 
> > 
> > Mese nincs: akit ingerel a tumultus, az alkalmatlan terek
> emberszaga, a
> > hosszú negyedórákig tartó tanácstalan téblábolás űrállomásnyi
> > folyosókon, ne adj' isten a néhány bujdosó
> szegénylegénynek vagy Vata
> > fia Jánosnak öltözött idősebb népművelő, az is elismeri,
> hogy a
> > huszonötödik éve megrendezett országos táncháztalálkozó és
> kirakodóvásár
> > a Kárpát-medencei népi kultúra igazi ünnepe. Az
> ünneprontók persze nem
> > mulasztják el mindehhez hozzátenni, hogy e
> táncháztalálkozók leginkább
> > csak találkozók tánc nélkül, garantált ne mulass, mert a
> zsúfoltságban
> > mozdulni sem igen lehet, és a szervezés még mindig hagy némi
> > kívánnivalót maga után. Nem beszélve arról a
> sajátosságról, hogy az
> > egykor a főbb helyeken kirakodó, sokszor öreganyjuk
> rokolyájával,
> > öregapjuk fonott derékszíjával érkező határon túli paraszt
> árusok mára a
> > földszint fülledt és szűkös termébe szorultak. Míg
> odafent, a küzdőtér
> > frekventált terepén a hivatásos árusok, mesteremberek
> kínálhatják
> > máskülönben egyedülálló színvonalú portékáikat - ahogy ez
> a múlt hét
> > szombatján, vasárnapján is történt.
> > Ám azt a gyomorbajosoknak is el kell ismerniük, hogy
> feltehetően ez
> > évente az egyetlen alkalom, amikor a Budapest
> Sportarénának még az
> > illemhelyein is kalotaszegi muzsika szól. Lehet
> megjegyzéseket tenni az
> > izomingre fölráncigált népviseletekre meg az egy főre jutó
> > tarsolylemezek számára is. Ám egy viselet kizárólag akkor
> élő, ha
> > hordják, mi pedig különösen büszkék lehetünk népi öltözködési
> > kultúránkra. Máskülönben meg miért volna kevésbé
> szalonképes ez, mint a
> > New York-i gördeszkásokat vagy a Gangesz-parti
> szerzeteseket majmolók
> > megjelenése? A folyamatosan gyarapodó tömeg annak biztos
> jele, hogy az
> > egykori szubkultúra, városi fiatalok hajdani szűk mozgalma
> nem csupán
> > polgárjogot nyert, és kilépett az underground
> félforradalmi (vagy tán
> > egészen az) homályából, de továbbra is elképesztő ütemben
> vonzza magához
> > a legkülönfélébb korosztályok és társadalmi rétegek
> képviselőit.
> > Farmernadrágos hebrencs kamaszok, medikusok,
> természettudományos pályára
> > készülő egyetemisták, bölcsészek, vízvezeték-szerelők,
> rendszergazdák,
> > ügyvédek és vállalkozók, moldvai csángók és dunántúliak
> igen szoros
> > konglomerátummá gyúródnak össze ezeken a találkozókon,
> akárcsak a heti
> > táncházak világában vagy a nyári tánctáborok "edzésein".
> > Aki pedig kívülállóként, első alkalommal csöppen ebbe a
> nyugodt
> > nyüzsgésbe, meg fog rökönyödni a talán semmilyen más közös
> "szórakozási"
> > alkalomra nem jellemző befogadókészségen meg azon az
> eltökélt és nyitott
> > hagyománytudaton, amely szükségesnek érzi, hogy az
> öntudatlan csecsemő
> > vagy akár hasfalon keresztül a magzat is erdélyi népzenét
> hallgasson, s
> > hogy az izgatott és megvadult kétéves gyereket saját
> csillapíthatatlan
> > tánckedvére bízza.
> > 
> > Senki nem tagadhatja hát, hogy a hagyományőrzés, a
> veszendő - sok
> > helyütt már elveszett - népi-kispolgári műveltség egyik
> legfontosabb élő
> > fórumává nőtték ki magukat a táncházak. Nem beszélve a
> háttérben
> > szorgosan gyűjtő, rendszerező, archiváló tudományos
> műhelyekről, a
> > képzett muzsikustársadalomról, a magas színvonalú
> kézművességről, a
> > könyv- és lemezkiadásról vagy a virtuális találkozások, a
> szakadatlan
> > népzenesugárzás fontos helyszínéről, az apró-cseprő
> dolgoktól az
> > általános elméleti problémákig számos kulturális kérdést
> megvitató
> > internetes honlapokról, mint amilyen a szó szoros értelmében
> > egyedülálló, küszködő Folkrádió és annak levelezési listája.
> > Meglepő ezért, hogy amíg a hazai néptáncvilág közönsége
> folyamatosan és
> > bátran képes megújulni, átlendülni a holtpontokon, s
> minden ellenszéllel
> > szemben szinte beláthatatlan időre biztosítja az
> utánpótlást, addig a
> > kimenet, az "output", azaz a színpadi feldolgozások
> igencsak ritka
> > pillanatai nem sok jóval kecsegtetnek. Különös módon válik
> el az élő
> > találkozások és befogadások lelkes szellemiségétől a magyar
> > néptáncszínházak többnyire fojtogatóan szűkös, enervált,
> távlattalan,
> > esztétikai jövőkép nélküli gondolatrendszere - ha nem
> eufemizmus
> > egyáltalán ilyesmiről beszélni. Míg ma már tízezrek éltetik a
> > táncházakat, érthetetlenül keveseket érintenek az ugyanerre a
> > műveltségre és hagyományrendre épülő előadások, kiváltképp
> akkor, ha nem
> > a jól bejáratott fővárosi vagy megyeszékhelyi együttesek,
> hanem elvétve
> > határon túli tánccsoportok az előadók. Karácsonykor
> például a pozsonyi
> > Ifjú Szívek nagyszerű bemutatója (Felvidéki levelek) jó,
> ha harmadházzal
> > ment, két héttel ezelőtt a csíkszeredai Hargita
> táncegyüttesre ugyan
> > csordulásig telt ház volt kíváncsi, ám a máskor oly buzgón
> > premierlátogató szakma krémje nem igazán képviseltette
> magát. Pedig lett
> > volna alkalom a tapasztalatgyűjtésre. Másfelől ma nincs az
> anyaországban
> > együttes, amelyik túlnyomórészt ne a határon túli
> néptáncokat venné
> > előre repertoárjában.
> > Nehéz magyarázatot találni arra, mi vezetett ehhez a
> zárványosodáshoz.
> > Belterjességhez. Kiürüléshez. Hogy miért szivárgott el a
> hajdani
> > dinamizmus és képzelőerő a néptánc színreviteléből. Egy
> színikritikus
> > nemrégiben konfekcionált színháznak titulálta a hazai
> színpadok világát,
> > sorozatgyártásról, bevált esztétikai és dramaturgiai minták
> > agyonrágásáról, a tehetségek ellehetetlenítéséről szólt,
> azt firtatva, a
> > nagy számok ellenére miért nem születnek eget verő
> eredmények. Fájdalmas
> > elismerni, de ha lehetséges, mindez a magyar néptáncszínházra
> > hatványozottan igaz.
> > Talán nem szerencsés összevetni az alábbi két
> közelmúltbeli példát, mert
> > sántíthatnak a párhuzamok és kontrasztok műfajban, indulatban,
> > hátországban. Ám nem hagy nyugodni bennünket, hogy mindkét
> rendhagyó
> > alkalom néptáncművészetünk leghétköznapibb kérdéseire
> világít rá. A
> > huszonötödik országos táncháztalálkozó és kirakodóvásár
> szombati
> > fénypontja volt a nagy múltú Magyar Állami Népi Együttes
> Örök Kalotaszeg
> > című táj- és tánchommage-a, a neves közép-erdélyi cigány
> muzsikusok, a
> > Csipások emlékét idéző bemutató. Bár nem győzzük
> hangsúlyozni, a
> > sportaréna aligha alkalmas bármilyen színházi
> szertartásra, s mi több
> > száz méterről voltunk kénytelenek követni az előadást (ez
> legyen a mi
> > hibánk), azt azért a látóhatár pereméről is
> megfigyelhettük, hogy a
> > virtuóz, egyre inkább színpadra érő táncosokat hogyan
> inspirálta a
> > sokezres nézőközönség ovációja. Szívünkig hatoltak a
> közismertebb
> > kalotaszegi slágereken túlmutató dallamok, és együtt
> örültünk másokkal a
> > ma már ebben a formájában nem létező, lassan, de biztosan
> morzsolódó
> > világ megidézésének is.
> > Azt azonban soha nem fogjuk megérteni - és ez már
> messze-messze túlmutat
> > az állami népi produkción -, hogy a gyűjtésben,
> feldolgozásban,
> > kármentésben oroszlánrészt vállaló hajdani szenvedélyes
> "talpasok",
> > határon túli országjárásukkal nagy kockázatokra is
> hajlandó egykori
> > művészek mára miért betonozták be magukat saját
> ötlettelenségükbe, s
> > emelték azt a minta rangjára. Hogy a fillérekért robotoló,
> sokszor
> > embertelen körülmények között turnézó, számos társművész
> által lesajnált
> > "népi" táncosokat manapság miért nem szokás teljes értékű
> színpadi
> > szereplőnek tekinteni, hanem inkább csak ide-oda tologatható,
> > csereberélhető parasztnak egy rettentően monoton
> sakkjátszmában. Hogy
> > akár amatőr, akár az amatőr világból toborzott hivatásos
> legyen az a
> > táncos, idővel sikerül kiölni belőle a tánc iránt érzett
> tiszta
> > szenvedélyt azzal (is), hogy sokszor már eleve csak
> "alakzatba"
> > láncolva, táncidegen normák koreográfiai kalodájában
> sajátíthatja el
> > újabb tájegységek mozdulatkultúráját. Ez a gúzsba kötve
> táncolás csak
> > igazán.
> > Persze mind az amatőr, mind a profi táncos világ igen
> nehéz helyzetben
> > van: lerongyolódott állapotukban fellépési kényszerben,
> > haknikötelezettségben vergődnek. Ugyanakkor a múlt
> szombati előadás is
> > jelezte, hogy megint egyre inkább színpadképes lesz a
> táncok, táncosok
> > személyes és egyéni karaktere, dinamikája, s nem elég csupán
> > sportteljesítményként értelmezni és bemutatni a világ egyik
> > legbonyolultabb férfitáncát, a kalotaszegi legényest sem.
> > Ám ahogy a magyar színházi világ más szegleteiben, itt is
> hiányoznak a
> > perzselő tehetségű rendezők, sőt a néptáncszínház
> berkeiben maga a
> > formalista koreografáláson, paraszttologatáson túlmutató
> rendezés is
> > luxusnak tetszik olykor. Mostanában meg-meglódul azért a
> > néptáncszínházunk, vannak merészebb, rugalmasabb
> kísérletek. Vannak
> > fiatalok és vakmerőbb meglettek, akik küzdenek az ellen,
> hogy puszta
> > oktató előadássá, muzeális seregszemlévé halványítsák
> színpadra kerülő
> > táncainkat. De nehéz ügy. Amíg a nagymogulok büntetlenül
> vihetnek színre
> > mindenféle szélesvásznú történelmi giccset, bedarálva
> lázálmaikba
> > tucatnyi derék táncost, amíg az "autentikusság" védőpajzsával
> > takargatják közhelygyűjteményeiket, és a népművészettől idegen
> > művészkedésnek gúnyolják a kérdéseket felvető, a
> gyökereket firtató
> > előadásokat, amelyek bátran lemerülnek e mozgásvilág
> legvadabb,
> > legrituálisabb rétegeiig - addig a kritikus is csak
> hasonló monotóniával
> > dohoghat.
> > 
> > Másik példánk "alámerülő": két hete a Hargita táncegyüttes
> annak
> > reményével kecsegtetett, hogy igenis lehetséges
> közhelymentesen, nem
> > konfekcionálisan használni a Kárpát-medencei táncnyelvet.
> Orza Calin
> > koreográfus és táncosai a táncokat és a hozzájuk kötődő
> tavaszi
> > szokásrendet kellő alázattal és hitelességgel használták fel.
> > Gazdagították a szókincset, és képesek voltak összetett
> mondatokban
> > beszélni - mindezt magától értetődő tánckészséggel és -
> ami nem magától
> > értetődő - nagyszerű színészi játékkal. Ha kellett, az
> ember lefordult a
> > székéről a nevetéstől, ha kellett, hagyta magát marcangolni.
> > De úgy tetszik, hazai táncszínházunk fényévekre került az oly
> > reflexszerűen idézett bartóki gondolatoktól. Lassan
> elfelejtjük, mert
> > elfeledtetik velünk, hogy a néptánc, mint minden
> kulturális jelenség,
> > mozgásban lévő rendszer: újabb szokások, hangszerek, figurák,
> > "modernebb", változó ösztönök rejtélyes világa. Amely
> ugyanúgy elsőrendű
> > "nyersanyag" az úgynevezett magas művészet számára, ahogy
> Bartók vagy
> > Kodály számára a népi muzsika volt. Amelynek alkotó igényű
> > szétszálazása, majd - urambocsá! - személyre szóló és
> egzisztenciális
> > mélységű újraszövése nem szentségtörés - ha kellő erejű és
> színvonalú
> > tánctudással jár. S nem szentségtörés a merészebb
> absztrakció, a
> > babrálás intellektuális árnyalatokkal, amint az sem,
> hogyha az alkotók
> > nem elsősorban a népszínműves tradíciókhoz, nem csak az
> idealizált
> > nép(mese)i világhoz fordulnak. Nem csak lócákat meg
> gereblyéket,
> > taligakereket vagy szénaboglyákat használnak színpadi
> díszletül,
> > jól-rosszul másolt viseleteket jelmezül. Nem olyan lehetetlen
> > vállalkozás venni a fáradságot, és kicsákányozni ebből a
> műveltségből
> > mindazt, ami hozzánk szól, ami a mi bőrünkre megy, hiszen
> erre is vannak
> > nálunk kitűnő példák - túl azon, hogy e hagyományrend
> bemutatása
> > természetesen önmagában is művészi értékű.
> > Csakhogy néha ennél több kell. Egyre inkább.
> > 
> > Tudatosítani kellene, hogy a gyűjtés, a tájak, muzsikusok,
> táncok
> > újrafelfedezésének és -élesztésének hőskorszaka lezárult.
> Már nem mindig
> > elégséges, ha a pionírok egyszerűen színpadra viszik azt,
> amit mondjuk
> > egy kicsiny sóvidéki zsákfaluban találtak. Új korszak van.
> Ezek a táncok
> > többre hivatottak. Mindenre.
> > Alapkérdésekhez kellene visszatérni: milyen formában érdemes
> > továbbgondolni, feldolgozni táncainkat? Kinek szól(ná)nak
> ezek az
> > előadások? Nem volna-e időszerű megint esztétikai
> önmeghatározásokkal
> > bíbelődni? Eldönteni végre, minek van értelme a színpadon,
> s minek helye
> > a skanzenban, ha a világ egyik legszerencsésebb nemzetének
> mondhatjuk
> > magunkat népi kultúránk gazdagságának tekintetében? Nem
> volna-e érdemes
> > néha a társművészetekre is vetni egy oldalpillantást? És
> szerencsés
> > ösztön-e az, ha a kritikai figyelemtől elszokott, a kölcsönös
> > öntömjénezéshez hozzáedződött koreográfusi kör bármiféle
> szépészeti
> > ítélettel szemben körkörös védelemre rendezkedik be? Ha az
> "inkább
> > hallgassanak rólunk, csak rossz kritikát ne" szemlélet -
> ez persze nem
> > csak honi táncéletünkre jellemző - a szakmai önérdekeket
> is elsöpri.
> > Faramuci dolog, hogy ezeket az evidenciákat újra és újra
> nyomatékosítani
> > kell. Mint ahogy faramuci kérdés az is, van-e igény és még
> elegendő
> > szenvedély a mai magyar néptáncszínházban arra, hogy kitörjön
> > dramaturgiai, koreográfiai, tematikai gettójából, s ne csak a
> > hozzátartozók meg az (esetleg) kárörvendően kíváncsi
> táncostársak
> > járjanak el a bemutatókra. A táncosok hadgyakorlatszerű
> kizsigerelése
> > avagy a kelta közhelyekbe oltott, olykor a gyengébb
> technikai tudást
> > takargató táncos show-k szervilizmusa persze kevés
> meggyőző kiutat
> > mutatott mindeddig.
> > Nagy a tét. Mint a hőskorban, ismét ideje volna annak
> esztétikai
> > felelősségét vállalni, hogy a szélesebb színházértő
> közönséghez is
> > eljusson az egyedülállóan gazdag és bonyolult magyar
> népzene- és
> > tánckultúra. Hiába járnak hozzánk nyugatról és keletről
> tanulmányozni a
> > magyar táncházakat, oktatási, gyűjtési módszereket. Hiába
> látogatnak
> > ezrek évente a táncháztalálkozóra, töltik meg a táborokat,
> s viszik
> > tovább áldozatkész hagyományőrző és amatőr csoportok ennek
> a világnak
> > minden szépségét és gyötrelmes igazságait, ha a színházi
> feldolgozások
> > provinciálisak maradnak.
> > Mert addig Kalotaszeg sem lesz örök.
> > 
> > 
> > 
> > 
> > Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. C 2001
> > 
> > 
> > 
> > Sok beszédnek sok az alja.
> Ez a közmondás jut  erről az írásrol eszembe.Annak ellenére
> jó volt,hogy ez a szép autentikus épületben úgy éreztük
> magunkat ,mintha egyik falubol a másikba kellet volna
> sétálnunk két helyszin közt.Én a szervezők helyében ezt
> végig gondolnám.Az erdélyi árusokat sikerült zárás elött
> megtalálni./Túl hiányos volt az információ/Az infós
> leányoknak fogalmuk sem volt mi hol van.A kiírások
> valószinűleg rejtzvényfejtőknek készültek.Biztos nincs jobb
> helyszin.A belépőárak :csillagos ég.Nagycsaládosok
> kizárva./köszönjük. 
> Üdv .Tibor
> > 
> > 
> > 
> > 
> > ---------------------------------
> >  Nyári táborok: http://www.folkradio.hu/nyari_tabor.php
> >  Támogasd adód 1%-ával a Folkrádiót:
> > http://www.nonprofit.hu/szerv/nyilatkozat/56148.html
> > 
> 
> ______________________________________________________________
> _________________
> MP3 lejátszók már 6900 Ft-tól! A legszélesebb MP3/MP4 video 
> lejátszó választék.
> Ingyenes országos házhozszállítás! www.infopatika.hu
> 
> 
> ---------------------------------
>  Nyári táborok: http://www.folkradio.hu/nyari_tabor.php
>  Támogasd adód 1%-ával a Folkrádiót:
> http://www.nonprofit.hu/szerv/nyilatkozat/56148.html
> 