Fwd: [Folklista] z , zs, dzs

2006. Ápr. 19., Sze, 15:58:10 CEST

Tisztelt Lista!

A félreértés elkerülése végett: nem elrettentő példának szántam Czakó 
Gábor cikkét, hanem igen érdekes és tanulságos olvasmánynak. Tovább 
megyek: Varga Csaba könyvét, melyből a cikk idéz, szintén nagyon érdekes 
és tanulságos olvasmánynak tartom. Persze nem vagyok nyelvész, de azért 
a szép és világos érvelésre még lehetek fogékony - ilyenre pedig bőven 
látok példát mind Czakó tanulmányában, mind Varga könyvében.

A nyelvünk egyébként miért nem "népi", és miért nem "magyar"?
Ígérem, nem fogom elárasztani a listát semmivel, de Czakó cikkét 
változatlanul ajánlom a figyelmetekbe. Ő egyébként a műveivel már 
bizonyított.

Juhász Zoltán

peter pomozi wrote:

>
>
> ---------- Forwarded message ----------
> From: peter pomozi <peterpomozi at gmail.com <mailto:peterpomozi at gmail.com>>
> Date: 15.04.2006 02:50
> Subject: Re: [Folklista] z , zs, dzs
> To: lista at list.folkradio.hu <mailto:lista at list.folkradio.hu>
>
> Tisztelt Lista!
>  
> Ez az ártatlan és szívünknek kedves nyelvi téma, amit Pávai István 
> z~zs~dzs változás a magyar nyelvjárásokban ill, analóg jelenségek 
> altáji nyelvekben levele váltott ki, a 26. hozzászólásnál tart, 
> elágazásait nem számolva, és egyre inkább félresiklik. Én sem mint 
> folklistát kedvelő és tisztelő, sem mint nyelvész, sem mint 
> anyanyelvemet és a nyelveket általában is szerető nem tartom 
> helyesnek, hogy olyasmivel árasszuk el ezt a listát, ami se nem népi, 
> se nem magyar, se nem igaz.
> Nem óhajtok semmiféle vitát provokálni, ezért nem is reagáltam és nem 
> is fogok a jövőben sem minden e témájú elszállt hozzászólásra reagáln, 
> hiszen ez nem nyelvészeti lista hanem folklista. A népzene és a népi 
> kultúra közös tisztelete többet ér, mint az álnyelvészet ostorozása. 
> Mindazonáltal ennél a 26. levélnél már nem állhatom meg: nézzetek 
> körül, feleim józanul, és már legalább olyan írások véghetetlen 
> citálásával ne terheljétek ezt a listát, ami nemcsak nyelvészeti 
> blődli, hanem természettudományos képtelenségek sorozatát is 
> tartalmazza. És ami a legrosszabb benne, hogy kicsavart féligazságokat 
> is tartalmaz az agglutinációs típusjegyekről.
>  
> Csak néhány apróságot engedjetek meg az idézett cikk elméleti 
> bevezetőjéhez, így Nagypéntek éjjelén, szombatra virradóra az ember 
> egyébként is legyen áhítatos, békés hangulatban, és lehetőleg ne 
> támadjon senkit és semmit.
> 1. Az, hogy a világ nyelvei monogenezissel (ősnyelv) vagy 
> poligenezissel jöttek létre ( több ősnyelv), kérdéses, gyakorlatilag 
> tudományosan eldönthetetlen. Ha valaki ex catedra eldönti, ab ovo áltudós.
> 2. Az "ősanya", jelenlegi időszámítási gyakorlatunk időegységeiben 
> gondolkodva, azaz az első homo sapiens sapiens, akinek 
> antropológiai-neuolingvisztikai megfontolásból teljes joggal 
> ugyanolyan fejlett verbális kódrendszert tulajdoníthatunk, mint 
> amilyenek a ma élő nyelvek, legkevesebb százezer évvel ezelőtt élt. Ez 
> tehát kb. rendben, az már kevésbé, hogy a nyelvben két fejlett 
> verbális kód között nincs sem darwinista fejlődés, ez legalább 
> tudományos igényű elmélet volt, de mára túlhaladott, és  múzeumi 
> leltári megőrzés sem, "a magyar az abszolút ősnyelv, amely  minden 
> gyököt úgy őriz mint, a parancsolat, bezzeg a többi primítív nyelv 
> nem". Ne dőljünk be ilyeneknek!
>      A nyelv élő organizmus, születhet, változhat és persze ki is 
> halhat, de nem fejlődik evolúciós értelemben az "ősanya" ugyanilyen 
> fejlett kódrendszeréhez képest, mert humán nyelvészetileg a homo 
> sapiens sapiens a kiindulópont, ahogy említettem.Van persze 
> zooszemiotika meg még sok minden, de az nem tartozik ide. 
> 2. A világ nyelvei tipológiailag eltérőek, az egyes nyelvek domináns 
> típusjegyei pedig történetileg változóak.
> A magyar, úgy mint a finnugor és az altáji nyelvek, és még egyébként 
> sok más nyelvcsalád nyelve a világon, tipológiailag dominánsan 
> agglutináló. Azonban minden nyelv típusa is változhat történeti léte 
> során, ezt teszi a magyar is: azt ősmagyar nyelvészeti (nem 
> nyelvészkedési!) rekonstrukcióhoz képest az ómagyar kor végén egy 
> tipológiailag kevésbé agglutináló, flexiós-.izoláló vonásokat is 
> felvonultató nyelv áll előttünk, elsősorban a mondattan területén. Az 
> ősmagyarra (is), mint erősen agglutináló nyelvre jellemző 
> mellékmondatértékű igenévi szerkezeteket (Arany János is kedvelte 
> ezeket, pl. várhatja Piroska Toldi megérkeztét) felváltják az 
> analitikus, mellékmondatos szerkesztésmódok (Éva várhatja, hogy 
> János megérkezzék) .  Nem véletlen a változás, hisz a magyar ekkor már 
> nem finnugor és altáji nyelvekkel érintkezett, hanem 
> indopeurópaiakkal, a Kárpát-medencében. EZEK ÉS A MAGYAR NYELV 
> KÖLCSÖNÖSEN HATOTTAK EGYMÁSRA! Figyeljünk a kiemeltem kölcsönösen 
> szóra, mielőtt bárki önérzetében bántva érezné magát. A nyelvi 
> kapcsolatok lényege ugyanaz, mint a folklórkapcsolatoké. Ahol 
> népcsoportok egymás mellett bélnek, természetsezrűen hatnak egymásra.
> 3. Az csak viccnek jó, hogy x nyelv, akármelyik is legyen az, pl. 
> esetünkben a magyar az emberiség ősnyelve. Minden valamirevaló európai 
> nyelvről ugyanúgy van áltudományos "miénk az ősnyelv-teória". 
> Megnyugtatásul, nyelvrokon nyelvekben is: a finnről és az észtről is 
> van tehát, és "természetesen" minden nagy indoeurópai nyelvről is, 
> pl.  "a holland a Paradicsom nyelve". Ez mind-mind nyelvészeti szemét. 
> Ez ugyanis a nyelv élő voltát ab ovo kérdőjelezi meg. Minden élő 
> organizmus változik élete során. Ezek az ősnyelvügyek ráadásul olyan 
> ideológiai-politikai mankók, melyek gondolkodó értelmiségiekhez 
> egyszerűen eleve méltatlanok. Általában totalitárius rezsimek rendelik 
> ezeket, Sztálinnak is megvolt a maga elméletgyára a szláv nyelvek 
> felsőbbrendűségéről. Az is ugyanolyan ideológiai-nyelvészeti szemét volt.
>  
> A nyelvek tehát, még egyszer mondom, nyelvek között élnek, -- 
> eltekintve a lakható óceáni szigetektől, melyek nyelvileg izoláltak, 
> -- azaz adott terület nyelvei között, akár nyelvrokon nyelvek, akár 
> nem, kapcsolatrendszer van.Gondoljunk csak az alábbi evidenciákra a 
> folklórból: x nép népdalai is kulturális kontextusban élnek. A hasonló 
> zenei dialektusok és a nyelvterület dialektusainak kulturális 
> kontextusában, tehát a kapcsolat, az oda-vissza érintkezés lehetősége 
> nagyon fontos, sőt alapvető. (Apró kivétel: táncdialektusok esetében 
> nincs komoly szerepe a verbális kódnak, persze ezt funkcionálisan a 
> mozgás kódja helyettesíti is.)
>  
> Ezeket az evidenciákat a folklórban biztosan elismeritek, fogadjátok 
> el, hogy a nyelvekkel sincs másképp, és még egyszer mondom, hagyjuk 
> békén az ilyen Varga Csaba-féle cikkekkel a folklistát. És, hogy 
> félreértés semmiképp se származhassék levelemből: nem a kedves nyelvi 
> kérdések-válaszok-felvetések ellen írtam, azokból sokszor okulni is 
> lehet, sőt már hasznos nyelvjárási adatokat is kaptam a listán 
> kersztül, amiért ezúton is köszönet. A hagymázos elméletek terjesztése 
> ellen írtam, emberbaráti szeretetből, hogy drága időnket ezektől 
> kímélve, minél több energiánkat a valóban szép és nemes célok 
> érdekében használhassuk. Épp ezért a Varga Csaba-témát a magam 
> részéről lezártnak tekintem.
>  
>  
> Mindenkinek áldott ünnepeket:
>  
> Pomozi Péter
>  
>  Az idézett és vitatott cikket megtaláljátok az alábbi levélben:
> 2006/4/13, JUHASZ Zoltan <juhasz at mfa.kfki.hu <mailto:juhasz at mfa.kfki.hu>>:
>
>
>
>      
>
>------------------------------------------------------------------------
>
>---------------------------------
>Nyári táborok: http://www.folkradio.hu/nyari_tabor.php
>Támogasd a Folkrádió Közhasznú Alapítványt ha teheted:
>http://www.folkradio.hu/alapitvany.php?page=adakozas
>  
>