RE: [Folklista] visz a tanító

[Szász József Árpád]

	NA mit szóltok tagok, egy-két új ember és máris pezsgőbb a hangulat. Ez persze jó is (hisz én is élvezem), de rossz is egyben (hisz egy-két téma fölött elcsúszhatunk). És mivel a megoldást mindig magunkban kell elindítani (elsősorban tőlünk függ, mit szeretnénk) ígyhát az új izgalmas kérdéseket a régiekhez igyekszem illeszteni, azaz egyben látni.
	Valahogy így világítanám meg most a hagyományőrzést is. Bejön valami új és az, természetesen újabb folyamatokat indít el, de adódik a kérdés: Melyeken érdemes elindulni? Melyek vezetnek a megmaradáshoz, a "boldogsághoz"? 
	Mindenek előtt tudni kell, hogy a hagyományőrzés az nem teremtéstámadás, nem új ellenes, nem valami ellen van, hanem a szószerinti értelmében: hagyományok őrzése, a tapasztalatok őrzése, a tudás őrzése, az alkotóerő őrzése stb. A hagyományosan élni pedig: a fent említett adottságokkal élni, élni tudni és fejlődni. És vannak, akik mindezt magától érthető, a legnagyobb természetességgel teszik, mitsem tudva ennek működő folyamatáról, rendszeréről. De vannak olyanok is, akiket érdekel a tudatos feldolgozás, elemzés. Ez a hivatásuk, a szakmájuk, stb. Vannak olyanok is, akik igenis meg nem is, a kettő között helyezkednek el és boncolják is meg nem is, élik is meg tudatosítják is, úgy ahogy sikerül. Sokfélék vagyunk.
	Namármost a hagyományőrzés folyamata megszakadt, legalábbis a többségnek. Természetesen nem teljes sávszélességben (lám lám enni, inni, fogyasztani tudunk, úgy ahogy és amit, gyereket szülni, habár egyre kevesebbet stb.), hanem vegyük például a táncolást, zenélést, a nem hivatásos művészi kifejezést. Hiszen ez is az ember adottságának része. Egyetemes szükséglet, ami idő- és hely-független. Na ebben bizony filmszakadás van, ami a tudást, tapasztalást, öröklődést illeti. Ezt minimum tudatosítani kellene, magunkban. Persze még azt is, hogy nem bűnbakok vagyunk, nem az önsanyargatás segíthet. Letepertek minket, kérem szépen, nem voltunk elég erősek, vagy összetartók, vagy tényleg nagyobb volt a nyomás és nem védhettük meg magunkat. És most is folyamatosan nyomás nehezedik ránk, csak annyi a különbség, hogy már láthatunk megoldásokat (pld. ki léphetünk alóla, félreléphetünk, vagy kikerülhetjük a gyűlölködőket, stb.). Nahát ezt érdemes tennünk, alkossunk, teremtsünk, de amellett, hogy őrizzük a meglévőket. Mert ha a meglévőt nem őrizzük az eljövendőt sem fogjuk megtartani, és üresek maradhatunk.
	Úgyhogy fiuk a TRITONUS-ból és a többi hasonlók, alkossatok, járjátok az utatokat és ha mindez az alkotás erejéből jön, akkor lesz eredménye. És nem fog semmi ellen szólni, merthát az születés. És nem tud rossz dolog születni, csak rosszá válni, na erre vigyázzatok, és vigyázzunk mindahányan.
	És végezetül "Icsánosan vagy Doboskárolyosan"? Én, amíg a porcikámban egyetlen egy csipetnyit is érzek abból, amit ők elmondtak, őrizni fogom, és büszkén továbbadni. És ahhoz nincsen szükségem elektromos hangszerre, meg dobgépre sem, meg erősítőre sem. Nekem is halkan mondták, hogy megértsem. Én is halkan mondom, hogy más is megértse. 
Úgyhogy pssz.

Szász József
Budapest, 2005.01.25.