RE: [Folklista] visz a tanító

[Csoóri Sándor]

Kedves Pista!

A magyar néphagyományban a jó éltetése hagyományozódik. Nem tudok
népi példát arra, hogy a nép azt mondja valamiről hogy jó amikor az 
rossz. Magyar szellemű iskolák kellenek, ahol a magyar szabadság kreativ
módon virágozhat. De ez a jövő zenéje. De jól mondod! Örülnünk kell. 
Üdv: Sanyi


-----Original Message-----
From: lista-bounces at list.folkradio.hu
[mailto:lista-bounces at list.folkradio.hu] On Behalf Of Pávai István
Sent: Tuesday, January 25, 2005 12:00 AM
To: 'Folklista a Folkrádió levelező listája'
Subject: RE: [Folklista] visz a tanító

Kedves Sanyi! Teljesen igazad van. Azzal egészíteném ki, hogy a
néphagyomány
társas teremtés, aminek része az az aggodalom is, hogy a virágot nehogy
letapossák, hiszen annak a lány sem örülne. Én azt láttam a hagyományt
megtartó embereknél, hogy egész zsenge korban már a gyerek kezébe adják
az
alkotás lehetőségét, de figyelemmel kísérik, hogy hogyan boldogul,
tanítják,
útba igazítják. És aggodalommal figyelik, ha saját értékrendjükhöz
képest
"rossz útra" tér. Különbséget tesznek szép és rút, jó és rossz, hasznos
és
haszontalan között. Persze nem kötelező nekünk az ő értékrendjükhöz
igazodni. Az is valami, ha kertjükből egy-egy szép virágot kiemelünk, s
a
magunkéban elültetjük. De talán nem mindegy, hogy ezt tesszük-e, vagy
csak
letépjük a virágot, s vázában tartjuk pár napig, amíg el nem hervad,
aztán
kidobjuk. Abban is igazad van, hogy bármit is teszünk ezek közül, az
teremtés, életigenlés, még ha csak kis időre is. Már az is az, ha
egyáltalán
észrevesszük, hogy virágok is vannak körülöttünk, s ennek valóban
örülnünk
kell.

Üdv.
Pávai István

>-----Eredeti üzenet-----
>Feladó: lista-bounces at list.folkradio.hu 
>[mailto:lista-bounces at list.folkradio.hu] Meghatalmazó Csoóri Sándor
>Küldve: 2005. január 24. 23:24
>Címzett: 'Folklista a Folkrádió levelező listája'
>Tárgy: RE: [Folklista] visz a tanító
>
>Kedves Pista!
>
>Egy lány virágot szeretett volna ültetni a kertbe, mert 
>vágyott szépet teremteni. Kinézett egy árvácskát a piacon, 
>megtervezte magában az ültetés helyét és elgondolta: milyen 
>szép is lesz az ott.
>Hárman nézték, ahogy nekifogott az ültetésnek, de egyből közbeszóltak,
>közbekiabáltak: "Nagyon közel ültetted a járdához, majd rá 
>fogunk lépni, nem lesz az ott jó!" - mondta az egyik. "Nem 
>illik együtt avval a másik virággal, mert elnyomja" - mondta a 
>másik. "Ássál messzebb, oda a piros mellé"... "de nem úgy kell azt..."
>A lány elbizonytalanodott, nem tudta már azt sem, hogy jót 
>csinál-e vagy sem, és a boldogan hozott virág egyre nehezedett 
>a kezében...
>
>Ha látsz valakit "virágot ültetni", ha teheted, segítsd, 
>bíztasd, hagyd alkotni a teremtő embert, és örülj vele együtt, 
>mert az életigenlés jó teremtés.
>
>üdv: Sanyi