RE: [Folklista] Ad: Margittai Gábor

2005. Feb. 4., P, 09:46:12 CET

József,

Oké, tegyük fel, hogy problémás, ha a legények egymást átkarolva jönnek be a színpadra, a lányok pedig a túloldalról csujjgatva. 

Ezt le lehet írni úgy is, ahogy Te írtad, nincs vele semmi gond, igazad is lehet, lehet Veled vitatkozni értelmes emberek módjára.

MG stílusát viszont... na jó, nem ragozom tovább...

E

________________________________

From: lista-bounces at list.folkradio.hu [mailto:lista-bounces at list.folkradio.hu] On Behalf Of Szász József Árpád
Sent: Friday, February 04, 2005 9:26 AM
To: Folklista a Folkrádió levelező listája
Subject: RE: [Folklista] Ad: Margittai Gábor

Ismét egyetértek veled Gergely, a fő vonalakban (tanultam tőled, örülök, hogy ilyen világosan, tömören fogalmazol), de azért még leírnám ezzel kapcsolatos aggályaimat, meglátásaimat:

1.      Nem szeretném, hogy elsiklódjunk a fölött, hogy nem csak a kritikussal kellene foglalkozni, hanem a minket érintő, érdeklő produkcióval, előadásmóddal, tartalmával, milyenségével, stb...Éppen ezért megkérdezem, akik ott voltak az idei antológián,  a MG által leírt "üres nagyotmondások" valóban nem igazak? Vizsgáljátok szó szerint, indulat mentesen: idézem MG-t "a rendezői jobbról bevonuló, egymást átkarolva éneklő legények látványa, a túloldalról ütemesen fel-feltörő lányujjongatások kacér hangorkánja, illetve az a nemes verseny, hogy melyik koreográfus képes az Erkel Színház amúgy nem liliputi színpadát annyi táncossal benépesíteni, amennyi már biztosan elég a teljes zűrzavarhoz, vagy melyik az a táncos, aki eléri lábával a saját fülét"... 

Bevallom, én már sokszor láttam ilyent, és bármennyire akarnék jót mondani, építőt erre csak az egyszerű tény tudja átjárni a fejem: ez se nem néptánc sajátosság, se nem előadó-művészeti fogás. Ez egy felületesen, figyelmetlenül használt kéznél lévő eszköz ahhoz, hogy a fellépők bekerüljenek valahogyan a színpadra, és továbbá hogy ottan tudják változtatni a helyüket, az unalmasság elkerülése végett. Ezért természetesen nem a fellépő a felelős, hanem a darab rendezője, koreográfusa. Őt írja le, az ő képességeiről tanúskodik. És mily nagy a felelőssége éppen azért, mert ilyen sok "ártatlan", örömmel, odaadással, élettel teli fiatalt ilyen korlátok közé szoríthatja, üressé nevelheti. Ő a felelőse azért, hogy ilyenné sívárodhat a produkció, de sajnos az örömteli állapotok is hamarosan lelankadnak ennek következtében. Itt az idő, hogy ezen változtassunk. Ki kell jönni a megsértődni tudás rabságából, ki kell emelni a fejeket a homokból. Ehhez pedig, amatőr együtteseknél főleg, nem a nagy briliáns ötletek, szakmailag kifogásolhatatlan eszközök használatára van elsősorban szükség, hanem az egymásra figyelésre, a mások felfedezésére, a mások egyéniségeire. És azok ápolására. A gátlások, feszültségek kioldására. Az összetartozás megélésére és kinyilvánítására...A zene és tánc szeretetére, örömére.

És ezért álljanak ki a rendezők, koreográfusok és ők védjék meg a gyerekeket, ne hagyják magukra (amiről nem tehetnek), jöjjenek, vitázzanak megalapozottsággal...mert elsősorban ők kerültek górcső alá (főleg az amatőr együttesek esetében).

2.      Hamár a kritikusokról beszélünk, én örülnék ha az emberi mivoltuk lenne az elemzés mozgató rugója. És ezt a fő vonalat a szakmai felkészültségükkel, megalapozott tudásukkal egészítenék ki a cél érdekében. Éspedig a fejlődés, teljesség, kiteljesedés útjára terelni úgy az előadót, mint a széles publikumot.

Az ember és tulajdonságai szeretetével,

Szász József

	Szász Jocó írta:

	"Egyetértek az észrevételeiddel kivéve, hogy a MG cikkei fröcsögők lennének, vagy fikázók. Van némi igazság benne, de szerintem, mint korábban írtam nem támadó jellegűeknek látom én, inkább a saját állapotát tükrözik (hitelesen), és ez is szolgálhat kritikaként az előadónak."

	Hát, pont ez az! A cikkek a szerző saját állapotát (is) tükrözik. És a cikkírásban is, mint minden egyéb önkifejezési formában (pl. zene, tánc, ének) a stílus az egyik leglényegesebb eszköz. Másként: "A stílus maga az ember" (José Ortega y Gasset). Az előadó pedig a tárgyilagos kritikának örül, mi több, a lap olvasója is csak az ilyenből tudja felmérni, milyen is volt valójában a kritika tárgyát képező esemény (mű, produkció, stb.). Azt is lehet, hogy valaki lezserre veszi a stílust, de attól még a kritika tartalmazhat tárgyilagos megállapításokat. MG az élclapokra jellemző stílussal, üres nagyotmondásokkal akarja ellensúlyozni a szakmailag értékelhető bírálat hiányát. Annak, hogy végre valaki kívülálló tollat ragad, és kritikát ír a népművészeti színpad alkotásokról, már önmagában örülni kellene. A hozzáértésnek pedig nem csak a táncosok kérdéseinek kereszttüzében kellene megnyilvánulnia, hanem (elsősorban!) magában a kritikai írásban is. Arról, hogy mi hogyan "nem támadó jellegű", pedig csak annyit, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve! Azt korábban is tudtuk, hogy a kritikus egy egészen különleges állatfaj, de az ő szakmai elismertségét érveinek megalapozottsága határozza meg. És hidd el, léteznek SZAKMAILAG megalapozott, illetve SZAKMAILAG támadhatatlan érvek. Legalábbis, ami a népművészet szakmaiságát illeti. 

	A valóság és az igazság között a leglényegesebb különbség az, hogy az igazság egyszerű, a valóság pedig bonyolult. Ennek az alaptételnek a felismerése pedig minden kritikus számára meghatározóan fontos (kellene, hogy legyen).

	A valóság határtalan szeretetével

	Agócs Gergely

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20050204/295d91f7/attachment-0017.htm>