Re: [Folklista] horvát (?) tambura

[Petyko]

>>----- Original Message ----- 
From: "Pávai István" <pavai at chello.hu>
To: "'A Folkrádió levelező listája'" <lista at list.folkradio.hu>
Sent: Tuesday, December 30, 2003 11:44 AM
Subject: [Folklista] horvát tambura


HORVÁT TAMBURA

Érdekes lenne kideríteni, hogy a tambura azért vált-e "igazi" horvát
hangszerré, mert a 19. század elejétől kiaalkultó nemzeti öndefiniálási
törekvések során a vonós cignyzenekarokat és a cigányzenét magyar
specialitásnak kiálltották ki<<

Én ebben biztos vagyok. Ezek az emberek nem csak azt felejtik el, hogy a
velük szomszédos szerbeknek és macedónoknak is nemzeti hangszerük ez, hanem
azt is, hogy a tamburának kiterjedt rokonsága van egészen Belső-Ázsiáig,
ahonnan az a nép származik (a török), akiktől ők ezt a hangszert állítólag
átvették. Erre utalnak a tambura szó más hangalaki változatai (pl. dombra,
tambur, stb.), amellyekkel lényegileg ugyanazt a hangszert jelölik, amit ők
horvátnak kiáltanak ki. Elég csak a tambura keresőszót beírni a Google
kereső képkereső funkciójánál, és máris szemmel látható lesz előttünk, hogy
nem csak a mostani európai sztenderd tamburafajtákról találunk fényképeket,
hanem bizony egyértelműen keleti hangszerekről is, UGYANAZZAL A NÉVVEL!

A tamburához hasonlóan hosszúnyakú lehetett a régi magyar koboz is, amely
pl. László Gyula táltosokról készült rajzain látható (bár ő nem zenetudós,
hanem régész volt). Ezt ő nyílván a belső-ázsiai (tadzsik, kazah, türkmén,
stb.) hosszúnyakú énekkísérő pengetős hangszerek (tehát tamburák, dombrák,
stb.) alapján rekonstruálta; joggal, hiszen az ótörök kulturális hatást a
vándorló magyarság életében senki sem tagadja, még a finnugristák sem, akik
nem pont ilyen eredetűnek tartják népünket.

Honfoglaló őseink ezt a fajta pengetős hangszert tehát már ismerhették
(esetleg már koboznak hívták), aminek a funkcióját hamar átvette az a külső
hatások miatt rövidnyakú, lanttestű, ma koboznak hívott hangszer, amit a
régi kobozzal való funkcionális kontinuítás miatt ugyanígy kezdhettek el
nevezni.

Sok minden a gyermekjátékokban, gyermekdalokban él tovább; olyan ősiségek,
amiket a felnőttek már nem gyakoroltak a paraszti világban. Erre vonatkozóan
idézhetnénk a régi magyar hitgyakorlatot, hitvilágot idéző mondókákat pl. De
számos gyermekjátékot is, amit a felnőttek nem tekintettek hangszernek.
Ilyen pl. a lopótökcitera, hiszen a játékok mindig valami felnőttek által
használt dolog modelljei, makettjei, utánzatai. Ez bizonyíthatja azt, hogy a
magyarok a tamburát már korábban ismerték, mint ahogy azt a déli szlávoktól
újra megismerték.

>>Ugyanez történt a táncokkal is, mindegyik nép értelmisége próbálta
meghatározni,
hogy melyik "a" saját nemzeti tánca (magyar: csárdás, román: hóra stb.). Van
olyan magyar leírás, amely a dudát szláv hangszernek tekinti ugyanilyen
alapon stb.

Pávai István<<

Ha már ezt megírtad: adatolható-e a duda Erdélyből paraszti (pásztor-)
használatban? Mikortól és meddig? A cifrák (közjátékok) az erdélyi
hegedűjáték szerves és jellegzetes részét alkotják (de persze a Felvidéken
is imitt-amott megmaradtak, és XVIII. sz.-i, vagy korábbi kéziratok magyar
zenéiben már megvoltak). Ezek állítólag duda-aprajákból (dallamok közötti
közjátékokból) jöttek létre. Mégse találunk Erdélyben a magyar
népzenetudomány fogalmai alapján meghatározott "dudanótákat", csak
legfeljebb dudán lejátszható dallamokat (lásd: pl. az egyik Muzsikás lemezen
egy ilyen dudás feldolgozását egy széki lassúnak), amik attól még nem
biztos, hogy dudanóták.

Üdv.:

Kovács Péter