[Folklista] értékrend

[Szabo Laszlo]

Kedves Ildikó, és mindazok, akik felhördültek a "pávakörök és citerazenekarok" kifejezésen!

Lehet, hogy most egy kicsit hosszabb leszek, mint általában, de szeretném lezárni a vitát azzal, hogy mindenki számára világosan és részletesen kifejtem a véleményemet a táncházmozgalom és a szóban forgó művészeti mozgalom viszonyáról.
Először is azzal kezdeném, hogy néhány hónappal korábban feltettem egy írásomat a listára, ami a bonyhádi találkozó 20. évfordulójára íródott, és amiből sokminden kiderül. Ha teheted, nézd meg a lista archívumában, de a lényege az, hogy az indulás pillanatában szerettük volna a résztvevők körét oly módon behatárolni, hogy az részben egyértelmű legyen, másrészt pedig ne legyen sértő. Eddig senkinek sem volt vele problémája. Azért volt erre szükség, mert abban az időben a "népzene" hívószóra főleg ezek a csoportok mobilizálódtak, és mi inkább a táncházi muzsikát szerettük volna népszerűsíteni. Lehet, hogy Budapesten nem így festett a kép, de nálunk vidéken, ahol néha megyénként egy-két zenekar és néhány magára hagyatott szólista képviselte ezt az értékrendet, közel sem volt olyan rózsás a helyzet.
Ja, igen, az értékrend!
Nos, erről röviden nehéz írni, de megpróbálom. Véleményem szerint a táncházmozgalom azt a - néhány ezer évnyi - folyamatosságot viszi tovább, amitől itt a Kárpát-medencében még ma is magyarul beszélünk, éneklünk és táncolunk. Azt a természetes funkcionalitást, amitől a dolgok, eszközök és folyamatok a lényeget igyekeznek erősíteni, és minden mást, ami nem ezt szolgálja, idegen testként vetnek ki magukból. Ezért nem hiszek abban, hogy a magyar népzenét fel kell öltöztetni, szalonképessé kell tenni, hogy a hangversenytermekbe bebocsáttatást nyerhessen. Még akkor sem hiszem el ezt, ha Bartók, vatgy Kodály vélekedett eképpen. Ha a hangversenytermeknek nem elég szalonképes, vagy fésületlen a népzenénk, akkor nélkülözze a jelenlétét, nem hiszem, hogy rá lenne szorulva a csillárok fényére. Nem az a dolga, hanem az, hogy az őt létrehozók lelkét és a világba vetett hitét erősítse.
Sajnos, a pávakörök és a citerazenekarok egy másfajta szemlélet mentén szerveződtek. Egy fentről kezdeményezett, kicsit a "szocialista tábor" összkohéziós mintájára, mojszejevi recept alapján igyekeztek őket létrehozni. Más kérdés, hogy a "szövet" kissé lazára sikerült, hiszen az alapanyag nem bizonyult olyan kívánatos minőségűnek, mint a mintát adó országokban. Nagyjából a pávakörök is kicsit a munkás dalárdák mintájára szerveződtek. Az általad említett népdalkörök már sokat levetkőztek ebből az örökségből, de - főleg a műsorszerkesztésben - még sok régi maradványt őríznek.
Ami pedig a közösségi szerepüket illeti, az vitathatatlanul pozitív, mivel az a bizonyos XX. századi nagy robbanás szétzúzta a természetes közösségeket, így a mesterségesen kreált, és az idő próbáját kiállt közösségek vették át a szerepüket. De azért vannak már önszerveződő közösségek is, amelyek talán lassan megerősödnek, és a dolgok szépen visszaállnak a saját természetrajzuk szerinti működés mezsgyéjére.
Persze - ha ez megnyugtat - ugyanígy téves iránynak, sikertelen kísérletnek tartom a Magyar dudazenekar, Magyar tekerőzenekar próbálkozásait is. Nálunk nincs talaja a skót királyi gárda mintájára "kórust" szervezni egy alapvetően szólisztikus hangszer művelőiből. És amiért ezeket a csoportokat különválasztom a táncházmozgalom égisze alatt működőktől, az azért van, mert nem tartom szerencsésnek és kívánatosnak a különböző értékrendek összemosását.
Nagyjából ezeket a gondolatokat tudtam most így kapásból összeszedni, remélem elég világosak, és nem sértőek. Eszem ágában sincs bárkit is megsérteni, de a szőnyeg alá söprésnek sem látom értelmét.
Szeretettel üdvözlök mindenkit, még a pávakör- és citerazenekar-barátokat is: Szabó Laci
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20040606/7d2198bc/attachment-0017.htm>