[Folklista] cserebere

[Pávai István]

SzP: "A gyűjtő akkor is gyűjt, ha az általa szerzett gyűjtemény rajta kívül
más embert nem érdekel. Ezt az ember a maga örömére teszi."
Pávai István: A legtöbb gyűjtő valóban örömmel gyűjt, de van aki pl. egész
életében kutatóintézet tagja, onnan kap kikültedési feladatot gyűjtésre, a
gyűjtött anyagról önállóan nem is rendelkezhet, hiszen munkaidőben végezte a
gyűjtést, az anyag a tudományos intézeté. Csak jelzem, hogy nem mindig a
gyűjtőn múlik, hogy hozzáférhető lesz-e az anyaga.
 
SzP: "Ha egyszer mégis érdekelne mást is a gyűjteménye, az rögtön átminősül
árucikké? Csak azért, mert neki egyszer volt vele költsége?"
PI: A gyűjtőnek nem egyszer van költsége a gyűjtéssel. A hangszeres
cigányzenészek kizárólag pénzért muzsikálnak, tehát itt nem pusztán
útiköltségről, felvevőeszlözről, nyersanyagköltségről van szó. A
cigányzenészt érdemes piaci áron megfizetni, mert egyébként csak kedvetlenül
és rosszul fog muzsikálni. Az ő zenéje ÁRU, ő ebből él, a falusi közösség
mindig megfizette, ezért virágzott valamikor ez a zene. Amikor a falusi
közösség már nem ilyen zenét akart vagy nem nem állt módjában megfizetni, a
zenészeknek más megélhetés után kellett nézni, a folklór hanyatlásnak
indult. A gyűjtőnek aztán további költségei vannak az anyagával, archiválni
kell, katalogizálni, digitalizálni stb. Ha valaki baráti alapon kéri, hogy
másolja át neki, akkor ehhez idő kell, felszerelés kell. Tudok olyan esetet,
hogy valaki önzetlenül másolta barátainak a gyűjtéseit, egész hétvégéket
rászánva. Aztán amikor egyszer azt monta, hogy bocs, most nincs időm, akkor
ő volt a "szar alak". Vajon jogos annak nevezni? Egyébként a gyűjtőt sem a
jog nem védi, sem más előnyben nem részesül. Ha az interneten közzé akarja
tenni a digitalizált anyagát, az szintén költésgeket jelent, ha kiadja CD-n,
az is egy veszteséges vállalkozás, tehát ha árusítja a CD-it, akkor nem
nyerészkedik, hanem próbál valamit a költségekből visszatéríteni, esetleg
pont azért, hogy a következő CD-t kiadhassa. A dolognak még sok vetülete
van, ha érdekel a véleményem, kérdezzetek, szívesen elmnondom.
 

SzP: "Engem nem hat meg (meg szerintem senkit se hasson meg), ha valaki
"nagy név" valamilyen tevékenységben. Ő(k) sem isten(ek), hibázhatnak,
mondhatnak marhaságokat, cselekedhetnek olyat, ami más ember számára
visszatetsző. Ha egy "nagy névnek" minden elhiszünk sznobokká válunk. Nem ez
megy most?"
PI: Nem tudom kiről beszélsz, jó lenne nevén nevezni. Én sem vagyok híve
annak, hogy bárkit istenítsünk, akár Bartókot vagy Kodályt sem. Erre ők nem
is nagyon szorulnak rá. Az is jogos, hogy egyes megállapításaikat ne
fogadjuk el. Persze nem mindegy, hogy ezt hogyan tesszük, s jó lenne, ha azt
is tudnánk, hogy ők egykor miért jutottak erre vagy arra a következtetésre,
amit mi most új adatok birtokában másként látunk. Szóval ha a dolgok mélyére
akarunk nézni, akkor tájékozódni kell. Pl. el kellene olvasni Bartók és
Kodály (és mások) népzenére vonatkozó írásait. Tévedés azt gondolni, hogy a
folklórt még  valamennyire ismerő utolsó énekesek, táncosok, zenészek
Magyarországon szervezett fellépéseiből a folklór lényegét meg lehet érteni.
Úgyanúgy, ahogy pusztán a könyvekből sem lehet.
 
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20040824/e163d07b/attachment-0017.htm>