[Folklista] magyar, nem négyes

[Pávai István]

Péter!
Én egy kicsitt másként látom a széki "magyar" kérdését, mint ahogy alább
idézett leveledben leírod.

A középkorból nincs adat, hogy két páros, négyes kis körben táncoltak volna
a magyarok, s arra sem, hogy bármely táncukat saját maguk "magyar"-nak
nevezték volna. Inkább a nemenként elkülönülő (lásd Moldvában a 20.
században is), nem kötött számú személy által táncolt táncokat lehet
valószínűsíteni a középkori irodalmi és ikonográfiai adatokból.

A legkorábbi "ungaresca", "Ungarisch Tantz", "passamezzo ungaro",
"saltarello ungaro" stb. elnevezésű táncdallam-feljegyzések a 16. század
közepén jelennek meg nyugat-európai dallamgyűjteményekben. Ezek minden
bizonnyal nem a parasztság, hanem a nemesség révén kerültek a nyugati
dallamlejegyzők figyelmébe.

Az etnikumhoz kapcsolódó táncnevek előbb más etnikumnál jelentek meg, s csak
a 18. században válik általánossá, hogy a magyarok egyes táncaikat maguk is
"magyar"-nak mondják. Ez pontosan akkor válik szükségessé, amikor már a
magyarság körében is számos idegen tánc meghonosodott ("oláhos", "cigányos",
"zsidós" stb.).

A széki magyar a közép- és észak-mezőségi férfitáncok rokonsági körébe
tartozik. A magyar tánckincsben egyébként is megfigyelhető egy olyan korábbi
állapotot konzerváló jelenség, hogy bizonyos táncok (pl. egyes ugrósok, a
Küküllő menti "magyaros") esetében egyszerre jelen lehet a férfitánc és a
párostánc. Egy férfi a zenész előtt pontoz, a többiek párban táncolnak. A
Mezőség említett részein (és Kalotaszegen) ez úgy zajlott, hogy a legényes
közben a lányok körben állva "sifiteltek" és csujogattak. A "ritka magyar"
esetében a férfitáncot táncolni nem tudó vagy éppen nem akaró legények a
lányokkal kis körökben összefogództak, de gyakran párban is, s úgy forogtak
ugyanarra a zenére, amelyre közben a legények egy része figurázott. Ennek a
gyakorlatnak a lerögzüléséből alakult ki a széki "magyar", amelyben már
következetes a négyes kör, s a figurázás csak a pihenőkre korlátozódik.

Szóval nem a széki négyesben járt "magyar"-ból lett a "ritka tempó", hanem
Széken is lehetett korábban a negyedes lüktetésű "ritka magyar", amelyet a
szakirodalom inkább "lassú magyar"-nak nevez, s ennek szabályozódásából lett
a négyes körökben járt "magyar". A dallamai is ebbe a rokonsági körbe
tartoznak, s nem a nyolcados lüktetésű ritka tempó dallamaival egyeznek
közelebbről nézve. Ezeknek a dallamoknak semmi közük a balkáni zenéhez. Ezt
te sem állítod, de a feltett kérdés és a válaszod összeolvasásából
félreértheti valaki, ezért pontosítom.

A széki "magyar" megkülönböztetendő a Felső-Tisza vidéken (és máshol is)
előforduló négyes csárdástól.
Az  Alföld észak-keleti részén újabban (az 1. világháború után) terjedt el a
körcsárdás, tehát ez sem valmilyen archaikus jelenség, bármennyire az maga a
körforma. Számolni kell számos külső értelmiségi hatással, amely a
táncdivatokat adott esetben helyileg vagy országosan átszervezi.

Pávai István

> 
> -----Original Message-----
> From: lista-bounces at list.folkradio.hu 
> [mailto:lista-bounces at list.folkradio.hu] On Behalf Of Petyko
> Sent: 2003. október 6. 14:48
> To: lista at list.folkradio.hu
> 
> >>From: "goth mate" <dmamo at freemail.hu>
> 
> >>Van- e utalás arra,hogy más tájegységeken (nem csak mezőségen) is
> volt ilyen tánc vagy zene?<<
> 
> Érdekelne a magyar (négyes) tánc nevének magyarázata:
> Miért "magyar" a neve?<<
> 
> Nem értek a tánchoz, de szerintem azért, mert a csárdás 
> előtti magyar(ok által magyarként meghatározott) tánc 
> maradványait tartalmazza. Érdemes megfigyelni, hogy pl. 
> Moldvában is a "magyaroska", vagy "(serény és lapos) 
> magyaros" táncban is négyesével összefogódzva táncolnak 
> ("sirülnek", vagyis forognak), és ugyanez van Széken is, meg 
> Magyarszováton is "magyar" címszó alatt.
> Szerintem itt meg lehet figyelni egy tánctörténeti folyamatot 
> is: Széken már néha elenged a kör, és akkor a legények 
> figuráznak a MAGYAR-ban (amikor már a kör is eltűnt, csak a 
> figurázás maradt, abból lett a ritka tempó), míg pl.
> Válaszúton és Bonchidán már csak a figurázás maradt meg 
> "magyar" táncként; a ritka magyarban, ami szerintem zeneileg 
> közös eredetű a "széki magyar"-ral, hiszen vannak is 
> dallamegyezések a bonhidai ritka magyar, és a széki magyar között.
> 
> Itt kell válaszolnom a tárgymezőben feltett kérdésre: én 
> székiektől csak a "magyar" megjelölést hallottam, a "széki 
> négyes" kifejezés nem hagyta el a szájukat. Ezért a táncot én 
> is csak "széki magyar"-nak hívom.
> 
> Szóval feltételezett időrendi sorrendbe téve szerintem
> 
> a középkorban a négyes forgós táncot tekintették magyar(os) 
> táncnak (lásd moldvai "magyaros", ahol nem válik szét a kör),
> 
> később kiengedett a kör és a legények kezdtek lábfigurázni, 
> később csapásolni (lásd: széki magyar),
> 
> még később el is maradt a körforma, és csak a 
> lábfigurás-csapásolós csoportos, majd szólótánc lett a 
> "magyar táncz" (lásd: Bonchida, Válaszút, Palatka, stb.),
> 
> amiből aztán megint később kialakult a verbunk ill. az egész 
> legényes-család, mint erősen magyarnak tekintett tánc.
> 
> Ez a régi, eredeti magyar tánc (tehát az eredeti négyes 
> összefogódzásos
> forgás) már nem külön táncként meghatározva, de a csárdás 
> elemeként továbbél pl. Szatmárban, amikor pl. friss csárdás 
> közben négyesével (mondjuk két pár, vagy akár többen is) 
> összefogódznak, és együtt forognak, de ez nem csak 
> Szatmárban, hanem az egész kismagyarországi területen így 
> maradt meg, és ami a legcsodálatosabb: olyan lakodalmakban is 
> táncolják magyarok, ahol már nyoma sincs a népi kultúrának, a 
> klasszikus értelemben vett népi táncnak, és népzenének, hanem 
> Lagzi Lajcsi, vagy ilyesmi szól szintetizátoron: csárdás 
> közben ugyanez az összefogódzás megvan! Tehát az eredeti 
> magyar tánc több száz éves gyökerekkel eredeti funkciójában 
> most is továbbél, nem csak néptáncosok által, és még sokáig élni fog!
> 
> >>Van -e rokona, vagy szinonímája más népeknél a magyar zenéjének?<<
> 
> Táncban, ha a gyökereket tekintjük: hógyne, hiszen a mostanra 
> leginkább a Balkánon megmaradt, de a középkorban egész 
> Európában elterjedt körtánc egyik változatáról van szó. Hogy 
> kifejezetten csak négyen járhatják, az szerintem csak a 
> magyarokra (volt) jellemző; ez tette magyarrá szerintem.
> Ha a "magyar tánc" későbbi állapotát, tehát a férfi 
> szólótánc-stádiumát vesszük alapul, akkor ez - vagyis a 
> verbunk(os) - természetesen megtalálható a környező népeknél 
> (a szlovákok pl. "csapás"-nak nevezik, így, magyar szóval - 
> persze szlovák helyesírással írva /nem tudom, kinek jönnek át a
> karakterek: "čapáš"/), és itt már zenei egyezések, hasonló 
> felépítés, stb.
> is megfigyelhetők.
> 
> Kovács Péter
>