Re: [Folklista] Magyar vagy négyes

[Petyko]

>>From: "goth mate" <dmamo at freemail.hu>

>>Van- e utalás arra,hogy más tájegységeken (nem csak mezőségen) is
volt ilyen tánc vagy zene?<<

Érdekelne a magyar (négyes) tánc nevének magyarázata:
Miért "magyar" a neve?<<

Nem értek a tánchoz, de szerintem azért, mert a csárdás előtti magyar(ok
által magyarként meghatározott) tánc maradványait tartalmazza. Érdemes
megfigyelni, hogy pl. Moldvában is a "magyaroska", vagy "(serény és lapos)
magyaros" táncban is négyesével összefogódzva táncolnak ("sirülnek", vagyis
forognak), és ugyanez van Széken is, meg Magyarszováton is "magyar" címszó
alatt.
Szerintem itt meg lehet figyelni egy tánctörténeti folyamatot is: Széken már
néha elenged a kör, és akkor a legények figuráznak a MAGYAR-ban (amikor már
a kör is eltűnt, csak a figurázás maradt, abból lett a ritka tempó), míg pl.
Válaszúton és Bonchidán már csak a figurázás maradt meg "magyar" táncként; a
ritka magyarban, ami szerintem zeneileg közös eredetű a "széki magyar"-ral,
hiszen vannak is dallamegyezések a bonhidai ritka magyar, és a széki magyar
között.

Itt kell válaszolnom a tárgymezőben feltett kérdésre: én székiektől csak a
"magyar" megjelölést hallottam, a "széki négyes" kifejezés nem hagyta el a
szájukat. Ezért a táncot én is csak "széki magyar"-nak hívom.

Szóval feltételezett időrendi sorrendbe téve szerintem

a középkorban a négyes forgós táncot tekintették magyar(os) táncnak (lásd
moldvai "magyaros", ahol nem válik szét a kör),

később kiengedett a kör és a legények kezdtek lábfigurázni, később
csapásolni (lásd: széki magyar),

még később el is maradt a körforma, és csak a lábfigurás-csapásolós
csoportos, majd szólótánc lett a "magyar táncz" (lásd: Bonchida, Válaszút,
Palatka, stb.),

amiből aztán megint később kialakult a verbunk ill. az egész
legényes-család, mint erősen magyarnak tekintett tánc.

Ez a régi, eredeti magyar tánc (tehát az eredeti négyes összefogódzásos
forgás) már nem külön táncként meghatározva, de a csárdás elemeként továbbél
pl. Szatmárban, amikor pl. friss csárdás közben négyesével (mondjuk két pár,
vagy akár többen is) összefogódznak, és együtt forognak, de ez nem csak
Szatmárban, hanem az egész kismagyarországi területen így maradt meg, és ami
a legcsodálatosabb: olyan lakodalmakban is táncolják magyarok, ahol már
nyoma sincs a népi kultúrának, a klasszikus értelemben vett népi táncnak, és
népzenének, hanem Lagzi Lajcsi, vagy ilyesmi szól szintetizátoron: csárdás
közben ugyanez az összefogódzás megvan! Tehát az eredeti magyar tánc több
száz éves gyökerekkel eredeti funkciójában most is továbbél, nem csak
néptáncosok által, és még sokáig élni fog!

>>Van -e rokona, vagy szinonímája más népeknél a magyar zenéjének?<<

Táncban, ha a gyökereket tekintjük: hógyne, hiszen a mostanra leginkább a
Balkánon megmaradt, de a középkorban egész Európában elterjedt körtánc egyik
változatáról van szó. Hogy kifejezetten csak négyen járhatják, az szerintem
csak a magyarokra (volt) jellemző; ez tette magyarrá szerintem.
Ha a "magyar tánc" későbbi állapotát, tehát a férfi szólótánc-stádiumát
vesszük alapul, akkor ez - vagyis a verbunk(os) - természetesen megtalálható
a környező népeknél (a szlovákok pl. "csapás"-nak nevezik, így, magyar
szóval - persze szlovák helyesírással írva /nem tudom, kinek jönnek át a
karakterek: "čapáš"/), és itt már zenei egyezések, hasonló felépítés, stb.
is megfigyelhetők.

Kovács Péter