[Folklista] setét egzotikum, ősmagyar szintetizátor

[Pávai István]

Kedves Péter!

SÖTÉTPATAK ügyben elég jól közeledtek az álláspontjaink amiatt, hogy bőven
kibeszéltük, bár ez lehet, hogy fárasztotta a listát. Ebből is kiderül, hogy
bármilyen jó a lista, az élő párbeszédben sokkal hamarabb tisztázni lehet
egy félreértést.

EGZOTIKUM tekintetében még van nézetkülönbség. Egyetértek, hogy természetes
folyamat a (felületes) érdeklődés esetén az egzotikumok keresése, amikor a
városi ember a falusi kultúrájában bepillant. Erre egy egész iparág épül,
ami a külföldi turisták "magyaros" kultúra iránti igényét elégíti ki (lásd a
"népművészeti" boltok termékeit). 
Az egzotikumok olyan felületi elemek egy kultúrában, amelyek a szemlélő
kultúrájától eltérnek, annak szemszögéből érdekesnek, furcsának, különösnek
tűnnek. Aki mélyebben akar megismerkedni a népi kultúrával, annak belső
rendszerét kell megismernie, ami pontosan nem a felületi elemeken keresztül
közelíthető meg, mert egyébként setétben fog maradni. :)

HAGYOMÁNYOS KULTÚRA. Csak az a kultúra hagyományos, amelyik hagyományozódik.
Ha a szintetizátor nem hagyományozódás útján került a falusi zenész kezébe,
akkor nem hagyományos hangszer, de majd lehet az, ha elkezd hagyományozódni,
de ez legalább 2 generáció időt jelent. Abban igazad van, hogy a játékmód
egy új hangszeren is lehet hagyományos. Én viszont korábbi levelemben csak a
hangszerekről beszéltem, az előadásmódról nem. Én is találkoztam a Mezőségen
tisztán dúrakkordokkal kísérő harmonikással, fel is vettem, mégsem
tekinthetem (egyelőre) a hegedű-harmonika-bőgő összeállítást hagyományosnak
ezen a területen. Előadásmód tekintetében is észre kell vennünk, hogy a
korábbi (kontrás) akkordhasználat még hagyján, de a vonóhasználat utánzása
már problematikusabb. Ezért találnak ki ÚJ kíséretritmusokat a harmonikán,
pl. a lassú dűvő helyett, mert egyébként nem tartható vele ugyanúgy a
táncritmus.

SIP és CSIMPOLY. Ugyanaz a nagypataki dudás nekem azt mondta 1978-ban (akkor
volt ő 86 éves), hogy az ő hangszere (kontrasípos duda) magyarul "sip",
románul "csimpoly". Persze a románok a balkánit használják, s ebből lehet
olyan spekulációt levezetni, hogy a magyar a "sip", a román a "csimpoly", de
ha egy román dudás megkérdünk, nem fogja azt mondani, hogy a magyaroknak nem
csimpolyuk van, hanem, hogy egy kicsit másfajta csimpolyuk van.

FURULYA vagy SÜLTÜ. Moldvai székelyes csángók körében több helyen ismeretlen
a "sültü", "furulyát" mondanak, máshol meg a két forma együtt él, így is,
úgy is használják. A nyelvi környezettől függően mi mindkettőt
használhatjuk. Ha pl. a furulya hangszertípusról beszélek, nem mondhatom,
hogy sültü, mert nincs külön sültü-típus.

FURULYAZENEKAR. Bárhol érdeklődtem Moldvában a hagyományos táncalkalmakra
rendszeresen megfogadott együttestípusokról, sehol sem említettek még egy
furulyát sem, nemhogy kettőt. Hodorog András és László Legedi István
együttes furulyajátéka a magyarországi gyűjtők kedvéért igen problematikus.
Ha eléggé bizalmas viszonyban vagy velük, akkor négyszemközt mindkettő
elmondja, hogy nem szeret a másikkal együtt fújni, de a pestiek így kérik,
fizetnek érte, ezért megteszik.

Pávai István