Re: [Folklista] Sötétpatak + gyűjtések

[Petyko]

Pávai I.: >>OK, Péter, azt hiszem, hogy hasznos volt a részletes összefoglalásod a lista számára.<<

Mivel mástól ezidáig nem érkezett visszajelzés, ezért nem tudom.

>>Én nem mondtam, hogy annak alapján ítélkezem, "hogy egyetlenegy ember egy bizonyos munkájában egy régi korban hogy tüntet fel egy helynevet", pontosan azért soroltam föl (vagy fel) több más érvet...<<

És én ezért írtam, hogy _általánosságban_ szeretném erre felhívni a figyelmet - hiszen tudom, hogy te, mint tudósember a fenti hibát nem követnéd el-, hogy mások is tisztában legyenek vele, hogy mi határozza, alapozza meg a tudományos hitelességet (: a mintavétel maga, hogy ez megfeleljen bizonyos kritériumoknak).

>>...hivatkoztam egy olyan névre, aki szerintem nem "egyetlenegy ember" a sok közül, hanem egy olyan valaki...<<

Valóban, tudományos bizonyítékként nem csak kvantitatív, hanem kvalitatív érvek is szolgálhatnak, a dolog jellege határozza meg, hogy mikor éppen melyik bizonyítási eljárásnak van létjogosultsága.

>>...ő vagy Orbán Balázs inkább tekinthető a téma szakértőjének, mint a gyimesieket Magyarországra való utaztatás céljából fölkereső, az egzotikumokat, egzotikus kifejezéseket kereső jószándékú érdeklődő.<<

Szerintem nem hiba (tudom, hogy te sem ezt állítod), hogy valakinek a nyelvérzéke a "Setétpatak" formát tartja szebbnek és elfogadhatóbbnak; a közösségi nyelvérzék alakulására vonatkozólag leírtam dolgokat az előző levelemben. Most még csak annyit ismételnék meg a nyomaték kedvéért korábbról, hogy ennek kialakulásában nálunk, "táncházasoknál" az Erdély iránti egzotikum (keresése / érzése) is közrejátszik; erre utal a "Setétpatak" forma; ez nem bűn, nem ítélhető el, mert természetes jelenség; viszont volt olyan is, hogy egy kalotaszegi népdalt én a székely (moldvai és gyimesi) nyelvjárásra jellemző "es"-sel hallottam énekelni "is" helyett...(Valószínűleg túlságosan meg akart felelni a "népiesség", az "egzotikum" elvárásának a hölgy, és ezt a maga hiányos tudásából igyekezett megvalósítani...) 

A témához kapcsolódik még, amit már szintén említettem, hogy Cili internetes keresésének eredményei azt mutatják, hogy ingadozás van a Setétpatak / Sötétpatak / Setétpataka formák használatában a (magyarországi? köznyelvi?) nyelvhasználatban; ezt is figyelembe kell vennünk, amikor erről a témáról gondolkozunk / cserélünk eszmét.

>>A helynevek szabványosságának (egyediségének) okait, értelmét egyik előző levelemben leírtam. Emiatt az egyediség miatt nem lehet összehasonlítani Sötétpatakot a vörös-veres, vödör-veder esetével, amelyek közül mindkettő helyes. Amint a személyeknek van egy szabványos egyedi nevük, úgy a helységneveknek is. Ez a szabványosság nem tűr meg alternatív elnevezéseket egy bizonyos nyelvi környezetben, de ez nem jelenti azt, hogy adott esetben ne lehetne a tájnyelvi formát használni. Csak nem mindegy, hogy milyen esetben. Pl. egy CD-borító szövegében én Sötétpatakot írnék, s zárójelben megjegyezném, hogy a helybeliek Setétpataknak ejtik (ha valóban úgy ejtenék).<<

Ezek szerint nem úgy ejtik. Ha valóban arról az ajakkerekítés nélküli hangról van szó, amiről az előző leveleinkben szó van (amit nem tudhatok, hiszen nem ismerem annyira a gyimesi nyelvjárást), akkor minden más érvtől eltekintve is indokoltabb a Sötétpatak forma, hiszen ez áll a legközelebb a valódi kiejtéshez. (Itt jegyzem meg a többség kedvéért, mert nem tudom, hogy ez a rész félreérthető volt-e: az csak egy dolog, hogy ez a székely hang a románoknál _is_ megvan, attól még nem biztos, hogy tőlük "vették át" a székelyek / csángók, vagy hogy ez a tény lett volna hatással ennek a hangnak a nyelvjárásban való megjelenésére.)

>>Egy adatbázisban nagy zűrzavar keletkezhet a sokféle névből, a keresőnek tudnia kell mindenik formát, mert hol ez, hol az szerepel.<<

Ezért van szükség a szabványosításra, sőt nagyobb szintre elvonatkoztatva pl. a standardizált köznyelvre...

>>A másik probléma az, hogy az erdélyi falusiak a városiakat mindenképpen "hozzáértőknek" gondolják, különösen elméleti tekintetben, hiszen a muzsikálásban tudják, hogy mi a valós helyzet. Így természetes, hogy mindenfélét eltanulnak a városi táncházasoktól, pl. azt, hogy ez meg ez a dallam a "rókatánc", pedig ennek ők másként mondják. De olyan esetekről is tudok, hogy erdélyi kontrások olyan akkordokat tanultak el a magyarországiaktól, amilyeneket ők korábban nem használtak.<<

Ez egy oda-vissza jelenség, egy működő dolog, ez ellen tenni kell valamit, ill. a gyűjtőnek ezzel számolnia kell, és stratégiával kell rendelkeznie (erdélyiesen: kell rendelkezzen... :) ) ennek a jelenségnek a kezelésére. Vagyis, hogy a gyűjtő számára a falusi változatok, adatok, kulturális termékek a mérvadóak, és azért megy oda, hogy ezeket összegyűjtse, ugyanakkor a falusiakban természetes törekvés van arra, hogy a "városi urak" igényeit kielégítsék, ezért próbálnak valami városiasat, urasat produkálni, vagy a sajátjukat így előadni, a gyűjtő viszont pont nem erre kíváncsi. Erről írtál István, te is, több példán is bemutatva ezt. Szakértelem és felkészültség kell ahhoz is már, hogy a gyűjtő egyáltalán észrevegye ezt a jelenséget. Például én az egyik zalai hangszeres gyűjtésen (a kb. négyből...) ezt a törekvést úgy figyeltem meg, hogy a várföldi prímás mind csak magyarnótákat, kuplékat, foxokat, stb. játszott, és csak rákérdezésre népdalt; de ez a rákérdezés - talán a gyűjtők szakbarbárságának köszönhetően, mert azt hihették, hogy ha nem avatkoznak bele, az hű képet fog majd nyújtani a zalai hangszeres zenei gyakorlatról - többnyire elmaradt. Azóta a prímás meghalt, és mi itt állunk egy tőlük szinte egyedüli, de majdhogynem értéktelen, használhatatlan gyűjtéssel... :( Én pedig egyszerűen nem hiszem, hogy az akkor gyűjtött anyag lenne a zalai népi hangszerhasználat keresztmetszete (bármennyire is korán polgárosodott terület ez a vidék)...!

Ha már szóba került a várföldi prímás: ő akkor azzal védekezett az ilyen jellegű kérések elől, hogy "Ezek nem rádiós nóták, hanem népi hagyomány." Erre a gyűjtők válasza az volt, hogy "Nem baj, jó lesz az nekünk!" A következő gyűjtésen viszont, amikor már én is ott voltam, Emil már rájött, hogy nekünk népi dallamok kellenek, ezekre vagyunk kíváncsiak, és mivel előre tudta, hogy megyünk, ezért valószínűleg készült, gyakorolt is. Ezért ő, mint zalai adatközlő, eljátszotta akkor nekem Gulyás: Széki táncok-át...! :))

>>Mert én nem azt  mondtam Sötétpatak esetében sem, hogy a gyimesiek kiejtését javítsuk ki, hanem azt, hogy a saját köznyelvünket ne tájnyelvesítsük mesterkélt módon...<<

Itt van a hangsúly, hogy igenis tájnevesítsünk, tájnevesíthetünk, de ne mesterkélt, vagyis nem hozzáértő módon, félinformációkból, tudatlanságból eredően!

"Petykó" :)
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20031204/367ccb94/attachment-0017.htm>