[Folklista] Sötétpatak

2003. Dec. 4., Cs, 21:32:36 CET

OK, Péter, azt hiszem, hogy hasznos volt a részletes összefoglalásod a lista
számára.
Igen sok téren tehát egyetértünk. Van még néhány idetartozó gondolatom.

Én nem mondtam, hogy annak alapján ítélkezem, "hogy egyetlenegy ember egy
bizonyos munkájában egy régi korban hogy tüntet fel egy helynevet", pontosan
azért soroltam föl (vagy fel) több más érvet, de sorolhattam volna további
19. és 20. századi írott forrást, csak nem akartam a listát túlterhelni.
Ezért hivatkoztam egy olyan névre, aki szerintem nem "egyetlenegy ember" a
sok közül, hanem egy olyan valaki, aki bejárta az egész Székelyföldet, s még
azon túli területeket is falvanként, hogy adatokat gyűjtsön. Mi meg az
összes gyimesi "patak"-ot sem jártuk be, mégis ítélkezünk. Távol áll tőlem a
tekintélyelvű szemlélet, akár Bartók munkáiban is tudok tévedéseket
kimutatni, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy ő vagy Orbán Balázs inkább
tekinthető a téma szakértőjének, mint a gyimesieket Magyarországra való
utaztatás céljából fölkereső, az egzotikumokat, egzotikus kifejezéseket
kereső jószándékú érdeklődő.

A helynevek szabványosságának (egyediségének) okait, értelmét egyik előző
levelemben leírtam. Emiatt az egyediség miatt nem lehet összehasonlítani
Sötétpatakot a vörös-veres, vödör-veder esetével, amelyek közül mindkettő
helyes. Amint a személyeknek van egy szabványos egyedi nevük, úgy a
helységneveknek is. Ez a szabványosság nem tűr meg alternatív elnevezéseket
egy bizonyos nyelvi környezetben, de ez nem jelenti azt, hogy adott esetben
ne lehetne a tájnyelvi formát használni. Csak nem mindegy, hogy milyen
esetben. Pl. egy CD-borító szövegében én Sötétpatakot írnék, s zárójelben
megjegyezném, hogy a helybeliek Setétpataknak ejtik (ha valóban úgy
ejtenék). Egy adatbázisban nagy zűrzavar keletkezhet a sokféle névből, a
keresőnek tudnia kell mindenik formát, mert hol ez, hol az szerepel. Mi ezt
úgy oldjuk meg a gyűjtések nyilvántartásában, hogy készítünk egy szabványos
helységnévtárat, de szinonimaként felviszünk minden tájnyelvi, korábbi vagy
más etnikum által használt változatot, így bármelyiket keresik, az összeset
megtalálják.

Nagyon érdekes a hangzókat elemző okfejtésed, számomra teljesen érthető is,
hiszen én ismerem és használom a román î, â, ă hangzókat. A magyarországiak
kiejtése a sârba stb. esetében viszont azzal is magyarázható, hogy valaki
közülük CD-re tesz egy táncnevet, egy helységnevet egy adott írásmóddal, s
attól kezdve ezt sorozatosan átveszik. Én valahogy arra próbálom felhívni a
figyelmet, hogy nincs esélyegyenlőség a folklórt még őrző emberek tájnyelve
és a magyarországias (táncházas) köznyelv között. Egyrészt azért nincs, mert
sokszorosított lehetősége van akár egyetlen városi táncházasnak is arra,
hogy egy esetleg téves táncnevet végelegesen elterjesszen CD-borítón, rádió
és TV-interjún, Folkmagazinon, (Folkrádión?) keresztül, hiszen itt írta
valaki, hogy nem kell ezeket lektorálni, sőt ha én ajánlásokat fogalmaznék
meg a CD-kiadással kapcsolatosan, az beleszólás lenne a "szerkesztők"
"műveibe". Pedig én csakis ajánlásról, tanácsról beszéltem, amit nem
kötelező elfogadni. A másik probléma az, hogy az erdélyi falusiak a
városiakat mindenképpen "hozzáértőknek" gondolják, különösen elméleti
tekintetben, hiszen a muzsikálásban tudják, hogy mi a valós helyzet. Így
természetes, hogy mindenfélét eltanulnak a városi táncházasoktól, pl. azt,
hogy ez meg ez a dallam a "rókatánc", pedig ennek ők másként mondják. De
olyan esetekről is tudok, hogy erdélyi kontrások olyan akkordokat tanultak
el a magyarországiaktól, amilyeneket ők korábban nem használtak. Szóval azt
is jó lenne eldönteni, hogy meg akarjuk-e őrizni a falusiak "zenei
tájnyelvét" vagy köznyelvesítjük? Mert én nem azt  mondtam Sötétpatak
esetében sem, hogy a gyimesiek kiejtését javítsuk ki, hanem azt, hogy a
saját köznyelvünket ne tájnyelvesítsük mesterkélt módon, ugyanakkor tegyünk
valamit azért, hogy a beszélt és a zenei tájnyelvek sőt a táncnyelv is
megőrizze helyi sajátosságait, egyéni ízét.

Pávai István

  _____  

From: lista-bounces at list.folkradio.hu
[mailto:lista-bounces at list.folkradio.hu] On Behalf Of Petyko
Sent: 2003. december 4. 15:28
To: A Folkrádió levelező listája
Subject: Setétpatak...? :) 2. rész [Re: [Folklista] Sötétpatak]

P.I. >>Írásodból úgy tűnik sajnálod, hogy nincs nyelvművelés a magyar
felsőoktatásban. Miért kellene nyelvművelés, ha a tájnyelvekkel úgyis minden
megoldható. Vagy mégsem oldható minden meg? :)<<

Nem is arra vonatkozott a kijelentésem, hogy nyelvművelés maga, mint
tevékenység nincs a felsőoktatásban, hanem hogy az alkalmazott nyelvészeti
tanulmányokon belül külön nincs oktatva annak egyik ága, a nyelvművelés, nem
fordítanak rá elég figyelmet, vagyis magáról a nyelvművelésről, mint
tudományágról nem tanulnak a hallgatók. 

Az a tendencia, hogy a tájnyelvi jellegzetességek egyre inkább regionális
köznyelvi jellegzetességekké tompulnak, puhulnak, finomulnak. Illetve azt is
elmondhatjuk, hogy a nyelvjárások szerepét (a hagyományos paraszti életforma
megszűnésével) fokozatosan a regionális köznyelvek veszik át; tehát az
emberek többsége (a főiskolai / egyetemi hallgató meg pláne) nem használja
már a hagyományos értelembe vett tiszta nyelvjárásokat, tehát a kérdésedre
válaszolva a tájnyelvekkel (már) egyáltalán nem oldható meg minden. 
[Nem értem pontosan, mire gondolsz, talán arra, hogy a "nyelvművelést",
nyelvújítást kiki a maga nyelvjárásából (ami nincs...) oldja meg...? ...és
ez biztosítaná a magyar nyelv további színes voltát, változatosságát, stb.
...?]

>>Az alábbiakban tehát felsorolok, az előző leveleimben írtak mellett néhány
további okot, ami miatt én a Sötétpatak formát használom:

mert Orbán Balázs a Székelyföld leírása című 6 kötetes monumentális művében
(1868-1873) is ezt használja;<<

Nem akarok minden egyes érvedre egyenként kitérni, ezek végülis
elfogadhatóak, de itt muszáj - inkább általánosságban - arra utalnom, hogy
az, hogy egyetlenegy ember egy bizonyos munkájában egy régi korban hogy
tüntet fel egy helynevet, az még nem lehet mindent elsöprő érv (főleg, ha
történetesen ez az egyetlen hivatkozott mű korábbi időben látott volna
napvilágot, mint ahogy az egységes magyar irodalmi nyelv kialakult), hanem
több korabeli munkában szereplő adatokat kell összegezni, és amelyik
"kvantitatíve" győz, azt lehet talán (az adott korban) sztenderdizáltnak,
konvencionálisnak tekinteni.

Ami viszont mindenek fölött álló, (számomra is :) ) abszolút elfogadható
érved, az az, hogy maguk a helyiek hogy használják az illető helynevüket.
Erről szólnak ezek a soraid:

>>Én nem mondtam, hogy az Akadémia döntött arról, hogy SÖTÉTPATAK a helyes
forma. Más összefüggésben hivatkoztam rá, a szabályozott köznyelv
kialakítása tekintetében. A helységneveket általában a mindenkori
közigazgatási hatóság szabványosítja...>>

>>...mert a gyimesközéploki helyi önkormányzat magyarul ezt használja...<<

>>...mert Antal Imre, gyimesközéploki születésű helytörténész ezt használja
a Gyimesi krónika című könyvében (1992)...<<

>>...mert amikor még létezett Romániában a Magyar Autonóm Tartomány
(1953-1968), akkor magyar nyelven hivatalosan ezt használták...<<

További érvek, más vonatkozásban:

>>mert a gyimesi és csíki nyelvjárásban a helységnév első magánhangzója nem
a köznyelvi e hangzónak felel meg, hanem az ö-nek egy olyan sajátos ejtése,
ahol az ajkakat nem csücsörítik annyira, mint a köznyelvben, ezért a
másvidékiek (főleg magyarországiak) ezt e-nek hallják (hasonló eset, hogy a
moldvai román anyanyelvű cigányzenészek által sârba-nak ejtett táncnevet a
magyarországiak szerbának hallják, s úgy írják a lemezborítóikra)...<<

A leírás alapján ugyanarról a hangról van szó (nem a sîrbára gondolok most,
hanem a gyimesi-csíki példára), amit a románok, bolgárok, franciák, stb. is
használnak, tehát az ajakkerekítés nélküli "ö" hangról!? Tehát ezt a hangot
románosan így kéne írni (és úgy is ejteni), hogy "Sătétpatak"...? Ha erről
van szó, ha a fenti érvek, és a magyar helyesírás mostani gyakorlata nem is
léteznének, akkor is "Sötétpatak"-ot kéne írni, hiszen ez a hang valóban az
ö-höz áll közelebb, mint a köznyelvi "e"-hez. 

(A sârbára rátérve: itt szerintem nem arról van szó, hogy magyarországiak
ezt szerbának hallják, mert ennek az átírása jobb híján a legpontosabban
talán "szürba", vagy magyarosan max. "szirba" lehetne; hanem inkább arról,
hogy - általunk annak létjogosultságát, helyességét jóváhagyva, vagy sem -
elemzik annak eredetét - ugyanis "szerbest", "szerb /eredetű/ táncot"
jelent, és ez jelenik meg az átírásban. Cáfolj meg, ha tévedek, de én úgy
tudom, hogy a román "â" /régebben "î"/ és "ă" nem ugyanaz; előbbi az
ajakkerekítés nélküli "ü", míg utóbbi az ajakkerekítés nélküli "ö", tehát a
magyarországiak semmiképpen nem hallhatják az "â"-t "e"-nek - az "ă"-t
viszont igen.)

>>...mert nem lehet a köznyelvben olyan tájnyelvi hangzókat visszaadni
írásban, amelyekre nincs jelölés...<<

Erről már írtam az előző levelemben.

>>...mert ellenkező esetben Széket Sziknek, Székelykeresztúrt
Széköjkörösztúrnak, a Maros- előtagú erdélyi települések többségét Maras-nak
kellene ejtenünk és írnunk...<<

Azért nem ennyire sarkosan kell elképzelni ezt a dolgot, mert a
helyesírásunk sokszor következetlen, tehát nem annyira következetesek ezek a
szabályok, mint ahogyan utalsz itt rá (én is csak az egyszerűség, az
érthetőség kedvéért modelláltam azokat úgy, ahogyan előző levelemben, nem
törődve a számos kivétellel). Másrészt a gyakorlat (a helyi közigazgatás
döntése, és az általános nyelvhasználat) és a használat gyakorisága
befolyásolja a nyelvérzék toleranciájának azt a mértékét, ami nem tűri el
írásban a Székölykörösztúrt, de eltűri a Setétpatakot; mert nyilván
Székelykeresztúr neve gyakrabban bukkan fel az összmagyar nyelvhasználatban,
mint Sötétpatak (ami nem is önálló település, stb.) neve.

>>...mert a helységneveknél szükség van egy szabványosított formára, az
egyértelmű azonosítás miatt (Magyaros nem azonos Magyaróssal, a
nyárádszeredaiak és a csíkszeredaiak a hétköznapi beszédben egyaránt csak
szeredaiaknak mondják magukat, ugyanez van Szamosújvár és Marosújvár
esetében stb.)<<

Ez Setétpatak esetében nem érv (egyébként, úgy általában jó érv), mert
Sötétpatakot nem kell megkülönböztetnünk más Sötétpataktól. Ha meg kéne,
annál inkább indokolt lenne a "Setétpatak" írásmód.

>>Mindez nem zárja ki, hogy ismerjük és számon tartsuk a tájnyelvi,
történelmi vagy más etnikum által használt névváltozatokat, s akár
használjuk is a megfelelő nyelvi- és szövegkörnyezetben...<<

Hova lennénk, ha ez nem így lenne...!? Akkor tényleg véglegesen eltűnnének a
nyelvjárások, de a regionális köznyelvek is, de még talán a herderi jóslat
is bekövetkezne...

KP

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20031204/ef775e38/attachment-0017.htm>