[Folklista] Szentségtörés vagy sem? (Folkmagazin cikk)

2014. Feb. 6., Cs, 17:13:22 CET

Szerintem a tisztánlátást nagyban elősegíti, ha különválasztjuk egymástól a
MŰVÉSZET és a SZÓRAKOZTATÓIPAR (khm, akarom mondani SHOW-BUSINESS)
kategóriáit.
A kettőnek más-más céljai, eszközei és mércéi vannak.
Ezt a különbözőséget a listán korábban így jellemeztem:

"A művésziség megítélésében egy francia művészettörténész, René Berger
megállapítását tartom mérvadónak, miszerint "A művészet nem arra való, hogy
kápráztasson, hanem arra, hogy eszméltessen..." (ez ott részletesebben van
kifejtve, de most a lényeg elég, lásd: R.B. A festészet felfedezése - A
látás művészete, 16. o.). Úgy vélem, ez a mozzanat a leglényegesebb ismérve
a művészetnek, és legfontosabb vezéreszméje kell, hogy legyen
a művésznek. Eszerint a művész azért él az önkifejezés művészi eszközeivel,
mert el akar valami olyat mondani, amire a köznapi nyelvi eszközök nem
elegendőek. Hozzáteszem, az önkifejezés igénye, ez a különleges, izgalmas
késztetés, általában olyan személyiségben fejlődik ki, akinek eleve van
valamilyen mondanivalója."

(...)

"Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a művészt a kultúripari szakmunkástól az
különbözteti meg, hogy a művész ténykedésével formálja, alakítja közönsége
szépérzékét, és  kifejezésmódjában egy kódolt, de előbb-utóbb kitapintható
szellemiséget is közvetít. Ennek a másodlagos, mondhatni emelt
szintű közlésmódnak a kódrendszere határozza meg a stílust. A kultúripari
munkaerő ezzel szemben mindenkor megpróbálja minél jobban eltalálni a
társadalmi ízlésátlagot, azaz azt a legkisebb közös többszöröst, amely
biztosítja szolgáltatása számára a lehető legnagyobb keresletet. Itt
nincsen szükség semmiféle üzenetek kódolására, hiszen a cél nem az
eszméltetés, hanem a kápráztatás, azaz az idő kellemes, de valójában
céltalan elütése, illetve az élettér tetszetős, de semmiféle üzeneteket nem
hordozó díszítőelemekkel való felruházása. A művész ugyanakkor a saját
katarzisélményét is megleli az önkifejezésben, függetlenül attól, hogy a
közönség milyen számú, vagy milyen szinten "fogja az adást". Ezért van az,
hogy a jó költők nem törekednek minden áron minden versüket kiadni
(Pilinszky pl. halála előtt minden kéziratát elégette), vagy hogy a jó
zenészek nem csak a gyakorlás, azaz a produkcióra való felkészülés
okán szoktak otthon muzsikálni, hanem passzióból is, kvázi saját maguk
örömére (szerintem ez az egyik oka pl. annak, hogy több brácsás kolléga
otthon hegedűt ragad)."

Most, évek elteltével csak annyit fűznék hozzá, hogy mindezek szellemében a
szórakoztatóipar egyetlen mércéje a piaci siker. Ezen a terepen az egyes
szereplőket a lemezeik eladása, illetve a koncertmeghívások gyakorisága
legitimálja, és velük (pontosabban az e téren megvalósuló tevékenységükkel)
szemben bármilyen más esztétikai és egyéb erkölcsi vonzatokkal bíró
(küldetés, üzenet, társadalmi "szerepvállalás", stb.) követelmény
megfogalmazása enyhén szólva megmosolyogtató. Azok az okfejtések, melyek
szerint a népzene elemeit használó, azokat más kontextusba helyező
kísérletek magát a népzenét "népszerűsítenék" (micsoda abszurd
szókapcsolat!) - szerintem is vakvágányon haladnak. A tömegkultúra egyik
velejárója a felhígulás, a korábban oly gazdag, sokszínű kulturális tér
színeinek elegyítése, összemosása. Sajnos, a legtöbb fuzionális kísérletet
(tisztelet a ritka kivételeknek) nem a művészi önkifejezés útjait kereső,
hanem kifejezetten a szórakoztatóipar igényeinek kiszolgálása mentén
alakuló, vegytisztán piaci megfontolások keltik életre.

A helyzet természetesen itt sem fekete-fehér képletet mutat, hiszen egy
előadó, vagy zenekar életében akár sikeresen megférhet mind a két felvázolt
magatartás. Mint ahogyan a (jó) színész is játszhat egyik este egy
kabaréban, a másik este pedig egy magas esztétikai értékeket hordozó
melodrámában, adott esetben ugyanaz a (jó) zenész, aki az egyik lemezén
ragaszkodik az eredeti stílusjegyek hagyományhű megszólaltatásához, a
másikon megengedheti magának, hogy könnyed, szórakoztató örömzenét
szolgáltasson. Hogy zenei példát is említsek Mozart írta a Cosi fan tutte
és a Requiem zenéjét is. Előbbivel valószínűleg maga Mozart sem a
zeneművészet mélységei és magaslatai feltárását akarta megcélozni, míg az
utóbbival egy komoly kísérletet tett ebbe az irányba.

A népzene esete persze kivételes, hiszen itt a NÉP az esztétikai értéknek
nem  "előállítója", hanem az esztétikai érték formálóerejének hordozója.
Ehhez a társadalmi kerethez ráadásul sokunkat fűzik érzelmi szálak, hiszen
a származás, egy etnikai közösséghez való tartozás önazonosságunk fontos
alapját képezi. Ezért érthető, hogy a népzene bármilyen feldolgozásának
kérdése sokkal érzékenyebb téma, mint mondjuk, hogy Carl Orff 1937-ben
milyen középkori diák-melodiáriumok mely témáit hogyan hangszerelte meg.

Bizalommal

Agócs Gergely

2014. február 6. 1:08 Németh György írta, <nemgy at freemail.hu>:

> Kedves listatagok!
>  Szóljatok hozzá, mindenki elmondhatja a véleményét.*
> Egy kis adalék a vitához: nézni és hallgatni való: 1. Hej Dunáról fúj a
> széllel kezdték - Nox
> http://www.youtube.com/watch?v=uSCupRunCM4 2.  Csángó boogie, meg Ethno
> Funk -Kerekeshttps://www.youtube.com/watch?v=AN2dx18Z9pA
> 3. Cimbalibandhttps://www.youtube.com/watch?v=q_Jy_KX8cgo
> 4. Besh o Dromhttp://www.youtube.com/watch?v=DrCO3XhT61k
> 5. 70-es évek slágerei - Csík zenekarhttp://
> www.youtube.com/watch?v=nfHhQZw3BNw
> http://www.youtube.com/watch?v=mKBK-6h_4kE
> *
> Előbb-utóbb ha belekezdett, mindenki ide jut. Az üzleti alapú
> tömegkultúra, ha akarják, ha nem, mindenkit beszippant. Sokszor akarják is.
> Végül is nem maradhat szűz, aki beszáll a kuplerájba. A megvalósult
> gyakorlat azért a legtöbb esetben árulkodik az eredeti - leplezett -
> célokról is.
>
> Mentegethetjük őket egy darabig, hogy  missziót teljesítenek, és a
> folklórt közel viszik olyan közönséghez, mely magától nem érdeklődik a
> népzene iránt. Nincs bizonyíték, hogy ilyen esetben tömeges pálfordulat
> állna be. Arra viszont igen, hogy eredeti népzenei dallamokat, népies
> motivumokat, és a népzenei pódiumokat - jobb híján - ugródeszkának
> használják a piacra való betöréskor, hisz a kitűnni vágyás, valamilyen
> eredetiség felmutatása nélkül nem lehet a piaci területen sikereket elérni.
> És arra is van bizonyíték, hogy az eddig népzene iránt érdeklődők ízlése,
> értékorientációja elbizonytalanodik, a belépő újabb és újabb generációk meg
> egyre kevésbé vallják már azt a bartóki elvet, ami annakidején a
> táncházmozgalom létrehozóinak célkitűzése volt: "csak tiszta forrásból."
> Németh György
>
>
> ______________________________________
>
> Köszönjük a Folkrádió 2014-es működtetésére nyújtott adományokat. Már csak
> az év utolsó 37 napjára való pénz hiányzik. Ha segítenél, itt találod a
> tudnivalókat: http://www.folkradio.hu/alapitvany/adakozas
> Folkrádió Közhasznú Alapítvány
> Számlaszám: 11713005-20391074
> Adószám: 18565449-1-09
>