[Folklista] Folklista a jövőben!

2014. Dec. 11., Cs, 10:56:09 CET

ez bizony igazsag...
On Dec 11, 2014 9:27 AM, "Szász József Árpád" <SzaszJ at otindustries.hu>
wrote:

> Válaszul az alábbit szánom:
>
>
>
> "A banda"
>
>
>
> Ide s tova 44 éve, hogy néhány "zenész srác" a falusi muzsikusok semmihez
> sem hasonlító varázslatos játékára bukkant. A széki bütykös újjak mesteri
> játéka, a görbe nyirettyűk zökkenőmentes lendítései a bélhúrokon olyan
> tömör hangzást csaltak elő az ütött kopott hangszerekből, hogy a Cseausescu
> rezsim titkosszolgálati tevékenysége ellenére is beindították a fiatal
> értelmiségiek egy jó részét, akik napról napra közelebb és közelebb
> merészkedtek a csoda forrását felkutatni. Olyan lelkesedéssel,
> dirrel-dúrral vágtak neki az ismeretlen és végeláthatatlan útnak, hogy kit
> előbb kit utóbb, de szinte minden szabadgyökkel rendelkező "hangászt" :),
> vagy akár csak "hangfilkót" :) elért a magyar lélek minden egyes dúrja. Így
> aztán apraja nagyja nekilátott és az elcsent dűvők számtalan variációival
> táncot lopott a mozgásra kiéhezett lábakba, akikkel együtt kisebb nagyobb
> bandákba verődve önfeledt örömökben élték a felnőtté, éretté válás egyénre
> szabott időszakát.
>
>
>
> E "sajátos érzelmi világ" műkedvelők tucatjából faragott művészt, és a mai
> napig is növekvő mozgalom éltetőjeként, a történelmi kor fájdalmaitól
> kiégett kulturális életet felélesztő számtalan művet is mondanivalóval
> szolgált ki. Művészek sokasága ragadott fegyvert, paripát, hogy elhódítsa,
> vagy akár csak felpezsdítse a műfaj iránt vonzódó nagyérdeműt. Lemezek
> tömkelege, színpadi produkciók, filmek, zenekari koncertek, néptánc-népzene
> találkozók kerültek be joggal a köztudatba széles e nagyvilágban. A
> cicomáktól mentes kifejezés-kultúra teret hódított magának és mára már
> intézményes keretek között is igyekszik az utókor számára is elérhetővé
> tenni e termékeny kor kulturális örökségét.
>
>
>
> A sikertörténet mellett, ahogyan a természetben is lenni szokott, azért a
> bő négy év tízed, a "globalizmus vasfoga" nem hagyta magára a kezdeti
> löketből, a tiszta forrásból felszabadult "energiát" sem, hisz mára már
> tucatjával jelennek meg a különböző érdekekből minősítésekre, elismerésekre
> hajazó produkciók is. Sajnos már nem egy művészeti vezető, rendező, vagy
> koreográfus kényszerből vagy sem, tudatosan vagy tudatlanul, de mégis csak
> szinte éhbérért dolgozó profi táncosokat kizsigerelve próbálja "nagyot
> mondással", úgymond "művészi fogásokkal" kivívni a népzene és néptánc iránt
> nyitottságot mutató, a kor mellékhatásaiként megjelenő információdömping
> függőségnek kisebb-nagyobb mértékben áldozatául esett társadalmának
> elismerését. Mindemellett ráadásul minden adódó fórumon igyekeznek minden
> számukra szokatlan, a művészi trendektől eltérő produkciók szerzőit még az
> alkotás csirájában elfojtani, illetve nevetségessé tenni a "szakma" előtt.
>
>
>
> Mielőtt még kinyílnának a bicskák, jelzem, hogy nem haragot, gyűlöletet
> szeretnék szítani, hanem mert minden bizonnyal Velük együtt a
> népzene-néptánc szerelmeseinek családtagjaként ezúttal zavartalanul élhetek
> a visszajelzés jogával, annál is inkább, mert a Banda Budapestre való
> érkezésekor is valami hasonlóra számítottam. Még egy darab, amelyet lehet a
> "kritikus szem" górcsöve alá vetni. Régóta foglalkoztat ugyanis, hogyan is
> lehetne a felfedezéseinket, gondolatainkat, művészi elképzeléseinket
> egyenrangúan, egymást tisztelve, az ihlet az alkotás örömét megőrizve
> átadni, átvenni. Hogyan is tudnánk "meggyógyítani a pácienst", hogy
> legalább neki ne ártsunk.
>
>
>
> No de nem sokat kellett ezeken rágódnom, még a függöny sem gördül, máris
> ott találom magam a darab kellős közepében, amely a néptánc műsoroktól
> szokatlan módon, némán kezdődik. Alkalom arra, hogy lecsendesedjünk, hogy
> lerakjuk a vélt vagy valós terheinket. Minél nagyobb a csend, annál nagyobb
> a figyelem. Még ha nem is értjük hőseink minden mozdulatát, érdeklődést
> csal ki belőlünk. Ki ez? Mit akar? Miért? Aki járt Erdélyben, a mezőségen,
> vagy akár csak vidéken, talán többet megért a mozdulatokból, de ha nem,
> akkor is megszólít. Tudjuk belül, lassan felismerjük, hogy minden mozdulat
> valós. Aztán persze nemcsak a gyengébbek, az erősebbek kedvéért is jönnek a
> vőfélyek, és ripsz-ropsz egyértelművé teszik: lakodalom van! A mi
> utcánkban, a mi falunkban, a mi lelkünkben.
>
>
>
> Nem egy lakodalmat láthattunk, akár darabban is, de nem tudom, hányon
> kellene részt venni, hogy ennyi élményben lehessen részünk ilyen röpke idő
> alatt. A zseniális rendezői időérzék hezitálás nélkül tanúsítható úgy a
> zenei sorok, mint a tánc, a beszéd, a vetítés, a dramaturgiai részeket
> illetően. Ezen közlő eszközöket a rendező remekül ötvözi, így rendkívül
> tömör koncentrációban kaphatjuk meg a mezőségi lakodalmak
> jellegzetességeit. Árpi! Gratulálok!
>
>
>
> Miközben a Banda tagjait külön-külön és együtt is, a kulisszák mögött és a
> nyilvánosság előtti útjukon is végigkísérhetjük, a falura jellemző
> különböző karakterek "együgyűnek" tűnő világába, a velük kialakult
> kapcsolódási mechanizmusba kapunk bepillantást. A szereplők, úgy a
> táncosok, mint a zenészek olyan átéléssel, megnyílva viselkednek, hogy
> kétség sem merül fel a felől, hogy minden egyes mozdulatot, minden egyes
> gesztust értenek és azonosulni is tudnak velük. Ítéletmentesen,
> tisztelettel fogadják el az egyének illetve a közösség esendőségeit,
> beleérzik magukat, hisz tudják elkerülhetetlenek azok abban a környezetben,
> abban a korban, abban az élő organizmusban. Életünk, a párválasztás
> megpecsételésének e neves alkalmán, a "Banda" által a palatkai zenészsorsba
> repítve nem véletlen, hogy meg sem jelenik az idilli menyasszony és
> vőlegény. Nem véletlen, hogy csak a zenészeknek jut csirkecomb, az is csak
> zugban. Nem véletlenül van akkora jelentősége annak az egy szál
> cigarettának. A tipikus, hétköznapi lagzi mindenki számára evidens. Ebben
> viszont sokkal fontosabb az ember esendősége, amely néha szinte
> kibírhatatlan fájdalommal jár akár a benne élőnek, akár a kívülállónak, a
> nézőnek. És persze az esendőségen felüli, azt leküzdeni tudó ember öröme,
> "leánykás násztánca", amely így az erdélyi humorral, a vőfélyek viccesre
> karikírozott aranyköpéseivel, a kiválasztott jellegzetes karakterek
> gesztusaival fűszerezve, a "mezőségi lakodalommal" megértésre,
> együttérzésre, némelyünket akár továbbgondolkodásra is sarkall.
>
>
>
> Talán minket is, a táncház mozgalom nagy családjában ténykedőket egyenként
> is megszólít és változásra int. Talán azon zenészeket is, akik a nemzetközi
> fesztiválok nagy színpadjain szégyellik, amikor a hangpróbákon
> hangszerenként bele kell vonózni azt az egy-két mezőségi bőgő, kontra
> hangot a mikrofonba a nagy sztár virtuózok szólamai után. Talán azon
> alkotókat is, akik lódobogásokban, csili-vili térformákban,
> magaslábemelésekben, cirkuszi mutatványokban látják megoldhatónak a
> lélekben kiüresedett, elszürkült társadalom felélesztését. És talán
> megértjük, hogy a kezdetek kezdetén nem véletlenül fedezték fel a "bütykös
> újjak mesteri játékát", hogy nem véletlenül tudott Erdély olyan
> elemózsiával szolgálni az életre kiéhezett fiatalságnak. És talán
> táncművészeink és magunk is fel tudjuk egyre jobban vállalni saját
> táncunkat is, bár annyira, mint a potyaleső gumicsizmás táncra kiéhezett
> figura a lakodalmi menetben.
>
>
>
> Annyiszor kell megnézni a Bandát, vagy akár csak ráemlékezni, hogy ez
> sikerüljön!
>
>
>
> Szász József Árpád
>
>    2014.12.10. Budapest
>
>
>
> ui.
>
> én sem minden reklámot szeretek, de örülök, hogy legalább ilyenkor
> egymáshoz szólunk,
>
> meghívjuk egymást, életjelet adunk magunkról, hajrá!!!
>
>
>
> akinek nem tetszik, le lehet iratkozni,
>
> egyébként ennek nem örülnék,
>
> inkább használni kell a törlést :)
> ______________________________________
> http://folkradio.hu
>