[Folklista] UNESCO listán a táncház módszer

[dedesz]

Kedves György!

2012-02-14 12:46 keltezéssel, Németh György írta:
> Én sem szeretném, hogy a politika beszálljon a táncházmozgalomba, nem is arról van szó. De úgy gondolom, hogy ha az állam terjesztette fel a táncház-módszert az Unesco-listára, mert tudja, hogy nemzetközi szinten Magyarország kulturális megítélésében ez sokat javít, és fellendítheti a turizmust is, akkor ezt  nekünk ki kellene használni. Hosszú távú, biztos támogatási rendszert kellene kipréselni belőlük, hiszen most már nem csak egy szabadidős programról van szó, hanem világörökségről, amibe állandóan invesztálni kell, és ezt senki sem tagadhatja. Az egy más kérdés, hogy ez a kurzus, most mindenhonnan elvon, semmint támogat.
Sajnos abban nem tudok hinni, hogy kormányaink a közel jövőben érdemben 
felvállalják ezt a feladatot.

> " Mostanra kiderült, hogy az utánzás nem elég. Keresi mindenki a saját útját."
> - Honnan derült ki? Valami vizsgálat, vagy tudományos kutatás eredménye? Vagy csak az ego-k tobzódása. A mai társadalmunk sokban alapoz az egyén kezdeményezésére és teljesítményére, a kapitalizmus ugyanis individualista társadalom. De az visszataszító vadhajtásnak számít, ha úgy érvényesülhet valaki, hogy tehetségtelen. Nálunk sok tekintetben egy túlhajszolt individualizmus üli lakodalmát, olyanokat is magával ragad - akik nem esnek a  Gaus-görbe középső szakaszára, nem lehet ugyanis mindenki tehetséges.
Félreértesz: nem vagyok individualista, és nem is erre gondoltam. A 
népzenei és néptáncos kutatások értek el olyan mélységet, hogy 
adatközlőre lebontva ismerte meg a hagyományokat. Azt írták le, hogy 
nincsen egy statikus, adott csoportra jellemző stílus, hanem van egy 
"ideál", ami valójában sosem létezik, mert személyre szabottan jelenik 
meg. (Szintén Pávai István gondolata.)

> '"keresi mindenki a saját útját" - vagyis a zenész keresi a saját útját .Ez azt jelenti, hogy az individuum fölébe került a közösségnek - ez ha bekövetkezett, akkor annak már nincs köze a népzenéhez, a néphagyományhoz, az már fogyasztásra szánt tömegzene. Persze koncerten, mindenki azt csinál, amit akar, mindenki olyan zenét játszik, ami számára érdekes.  De nem kellene a műfajokat összekeverni, ettől van ez az óriási fogalmi káosz.
Kellene vagy sem, korunkban divat a műfaji keveredés, a határok 
áthágása, összemosása...
A zenészek ésa táncosok között jelentős különbség van: amíg egy faluban 
jelentős számú ember táncolt, és úgy alakította a hagyományt, hogy maga 
is művelte, addig ez egy élő, önmagát szabályozó aktív tevékenység volt. 
Azonban  zenész kevesebb volt, falvanként jó ha egy banda. Itt általában 
úgy történt a "változások szabályozása", hogy a zenészek mindig is 
tanultak egymástól (öregjeiktől, más falvak muzsikusaitól, művészektől, 
rádióból, stb.), kísérleteztek, és a közösség visszajelzései alapján 
alakították a muzsikát, muzsikájukat. Itt is volt egy ideál, és egy 
konkrét megvalósulás. Mekkora különbség van a széki, vagy a kalotaszegi 
prímások közt...
Ezt a virtuális ideált mindig az adott helyen és időben a zenész 
keltette életre, egyértelmű, hogy benne van a teljes személyisége. Így a 
játékában a hagyományokból, a személyiségéből és a tévesztésekből 
keveredik az a muzsika, amit hallunk. Nem hiteles az a muzsikus, aki 
elődje - legyen az adatközlő(!) - játékát próbálja egy-az-egyben CD 
minőségben előadni, Keresnie kell az ideált, az általánosat, és 
hozzátenni magát, azt amitől ez élő tud lenni.
Sajnos egy nagyon fontos elem hiányzik: a közösség, és annak a 
kontrolláló szerepe. Maradt a közönség, és ennek sokkal passzívabb és 
széttartó visszajelzése.

> " ne legyenek kizárva a friss dolgok, mert ezekben nagyon nagy erő, élet van."
> Ne legyenek kizárva az értékes dolgok - ennek van értelme. A friss dolgok sokfélék lehetnek. A "Győzike-projektek is friss dolgok, meg Karádi Katalin vonós zenekarral, meg a sekélyes magyar nóta boogie kísérettel.
> Azok a pop-rock zenekarok, akik népzenei dallamokat, hangszereket emelnek be zenéjükbe, soha nem tolongtak a népzenei pódiumok körül azzal, hogy ők népzenét játszanak, engedjék őket oda, tudták, hogy amit csinálnak, az a saját műfajukba tartozik, csak nem olyan, mint a nagy többség. Ha a népzenészek kezdenek pl. kávéházi magyar nótát, cigánynótát, vagy pop-rock zenét játszani, miért ragaszkodnak a népzenei pódiumhoz? Valószínűleg azért, mert nehéz bevenni  a céljaiknak megfelelő világot, nehéz elfoglalni azt a pódiumot, nehéz a sok profi között feltűnni. Sokkal egyszerűbb kitűnni a többi népzenész közül, hiszen mindig vannak bizonytalan ízlésű emberek, akik megetethetők ilyen "friss" dolgokkal. Ha tehetségesek, nyomuljanak a megcélzott műfajban, ha tehetségtelenek, akkor ne rombolják nálunk az ízlést.
Nem állítom, hogy minden új dolog jó! Azt sem, hogy a népzenei 
színpadokra mindennek fel kell férnie. Az biztos, hogy a falusi zenész 
sem úgy játszik évekkel később, mint azelőtt: változik, fejlődik, 
alakul. A Muzsikás együttes sem az első CD-jét (bocs, az még lemez volt) 
zenéli folyton. A változás örök. A népzene "friss" dolog: mindig 
alkalmazkodik a körülményekhez, integrál és szelektál. Ha ezt elhagyjuk 
belőle, elhal, lényegét veszti el, a közösségi és a személyes jellegének 
ideális arányát.
Nagyon nehéz, de nem nagyon látok más esélyt, mint bízni abban, hogy a 
zenészek jól viszik tovább a hagyományokat, a közönség pedig jól "vágja 
le" az értéktelen, szükségtelen részeket.
Az érdekes kérdés, hogy mi kerüljön fel a népzenei színpadokra? Hol 
legyenek meghúzva a határok? A más dolgok időt-teret vesznek el, de 
adhatnak új lendületet is. Nem érzem annak a veszélyét, hogy a népzene 
kiszorulna a saját színpadáról, jelenlegi tereiből. Küzdenie kell a 
bennmaradásért - de nem ez a küzdelem viszi előre?


> Pávai István írta  Varnus Xavér provokációja kapcsán, hogy az egyik zenei rendszer nem érthető a másik zenei rendszer szemszögéből. Ebből az is következik, ha feldolgozzuk a népzenét, vagy készen vett elemekkel párosítjuk,  egyúttal  más zenei rendszerbe transzponáljuk.
> Pávai István: "A népzenét jórészt már a népzenei revival mozgalom egy jelentős része is félreérti, és félreértve interpretálja.(...) A nyugati divatos szórakoztató zene kizárólagos hívei meg saját ismert zenéjük modorába átdolgozva kívánják hallgatni a népzenét, mert ők meg csak azt a zenei rendszert ismerik, annak paramétereit kérik számon minden más zenétől. Olyan kort élünk, amikor nem a közönség képezi magát, hogy felérjen egy magasabb minőségű zene szintjére, hanem elvárja, hogy azt butítsák le az ő képzetlenségi szintjére. "
> Hát itt tartunk. Az egy tévhit, hogy a más rendszerekbe átemelt népzene akár egyetlen hívet is toborozna a népzenének, hiszen abból a népzenét megismerni már nem lehet. Jó példa erre akár a NOX, de a Kerekes is.  Bármit mondott is a két zenekar a céljairól, az ilyen zenekarokat már egy másfajta zenei rendszer és egy másfajta világ vonzza, és ahhoz keresnek "friss", az ottani törvényszerűségeknek megfelelő tündöklésre alkalmas eszközöket. Ők maguk se törődnek, hogy bárkit is toborozzanak a népzenének, csakis a pénztárcájuk érdekli őket.
> Kerekes: http://www.youtube.com/watch?v=AN2dx18Z9pA
Érelemszerűen a közönség formálja a zenét. Ez jó vagy sem, így van, így 
működik. Ez a felvétel viszont azt bizonyítja a számomra, hogy vannak a 
népzenéből táplálkozó zseniális dolgok. Semmiképpen sem nevezném 
népzenének, de fontos értéknek, ami a miénk. Ez és a hasonló dolgok 
hoztak életre olyan világhírű, sikeres dolgokat, mint a Naplegenda, és 
sorolhatnám... ezek világszinten egyedülállóak. A népművészetünk 
rendkívüli, és az ebből született újabb feldolgozások is büszkeségeink 
kell, hogy legyenek.
Az, hogy ez milyen hasznot hoz a népzenének... ? Fontos ez? Egyáltalán 
értelmezhető?
Az biztos, hogy emellett van egy csomó olyan felületes megoldás, ami 
csak a divatot lovagolja meg, és semmilyen újdonságot, értéket nem 
hordoz - na ettől már jobban tartanék.

> A táncházmozgalomnak meg kellene újulnia, a táncháznak magának nem. A táncház egy "modell",  az már adott, amelyet a legjobb tudásuk alapján alkottak meg a táncok sokaságából, sokféle dialektus, tájegység szerint. Az más kérdés, hogy az azóta beemelt vidékek táncai, már nem azon a színvonalon lettek kiválasztva, így kerültek a moldvaiba nem folklórizálódott polgári táncok stb.  Se a módszer, se a táncház modell már nemigen változhat, hiszen letűnt korok hagyományán alapul, az meg már nem tud változni. Az esetleges újabb információk hatására a tudomány által módosított álláspontok átvezetése nem jelent lényeges változást, a táncház-modell egy merev rendszer, úgyis mondhatnám, hogy dogma.
Oké. A táncház-modell állandó (bár amennyire én ismerem, ennek is 
sokféle megvalósulási formája volt/van). De a táncházmozgalomnak miben, 
hogyan kellene változnia?

> "az önfenntartó paraszti társadalom olyasmit tudott, ami sok problémánkra adhatna ma is megoldást"
> Sajnos a tudás, a tudatosság az kevés volt, nagyon sok minden az életviszonyaikból, értékrendjükből, életmódjukból, és az öröklött szokásokból és hagyományokból fakadt. A többségén soha nem is gondolkoztak, csak éltek, ahogy elő volt írva. A közös éneklés és tánc, ami szintén nem tudatos jellem- és közösségformáló célkitűzésként jelentkezett, viszont ma nagyon hiányzik az emberek életéből.
Ezen az igényen alapul a táncház-mozgalom.

> "De a TISZTA FORRáS mindig ott van, és vissza-vissza térünk."
> Én is ebben bízom, és várom a csodát...
"Ne várd, éld!" - nem tudom ki mondta, csak eszembe jutott.
Nem tehetünk mást, mint hogy mi használjuk a tiszta forrást, és magunkon 
úgy szűrjük át, hogy minél hitelesebben adaptálhassuk az adott helyzetre.

Köszönöm gondolataidat, mert figyelmeztettek arra, hogy választásaimnak 
fontos következményei vannak!

Minden jót! Dedesz

-- 
Deáky Péter - Dedesz
7300 Komló, Akácfa u. 1/2.
30/501-1821
dedesz at freemail.hu