[Folklista] UNESCO listán a táncház módszer

[dedesz]

Kedves György!

(egy kis "pihenő" után)

2011-12-19 13:43 keltezéssel, Németh György írta:
> Az állam, a felterjesztéssel,  és annak az UNESCO általi elfogadásával, felelősséget vállalt a mozgalomért, ettől kezdve az ő ügye is. De csak akkor, ha erre állandóan emlékeztetjük, és pénzt, támogatást, intézményi struktúrafejlesztést stb. kikényszerítünk belőle.
Az állam nem jótevő, és nem egységes.
1. Egyrészt az aktuális politikai akaratot hajtja végre. Most elvileg 
nemzeti kormányunk van, érdekük lenne meglovagolni a népi mozgalmakat, 
de nem foglalkoznak velük.
Ha a politika "beszállna" a táncházmozgalomba (valószínűleg propaganda 
célból tenné) azzal nem hiszem, hogy jól járnánk.
2. Másrészt a jelentősebb, egységesen megjelenni tudó igények meg tudnak 
támogatódni általa. Ha ez vonatkozna ránk, akkor nem lennénk ilyen bajban.
3. Intézményein keresztül különböző helyeken és időben teret ad a 
mozgalomnak. Ebben az a nehézség, hogy ezek folyamatos mozgásban vannak, 
egyfolytában improvizálni, módosítani kell.

> Ehhez azonnal vissza kellene állítani a műfaji tisztaságot. Nem elvitatva, hogy mindenki  olyan zenét játszik, amilyet akar, és olyan rendezvényt tart, amilyen az eszébe jut, de táncház és népzene néven ne legyen semmi, ami nem oda tartozik, mert akkor a pénz és energia, támogatás és fejlesztés nem a "Táncház-módszert szolgálja.
Míg, amikor az autentikus hang és hangzás újdonság volt, akkor mindenki 
arra törekedett, hogy a lehető leghűségesebben leutánozza az 
"adatközlőket". Mostanra kiderült, hogy az utánzás nem elég. Keresi 
mindenki a saját útját. Ezt előre tervezni nem lehet (vagy nincs 
értelme). Utólag lehet értékelni, de igazából több tényező határozza meg 
a továbblépést: a népszerűség, fogyaszthatóság, esztétikai érték, 
használhatóság... összességében bízzunk benne, hogy az marad fenn, ami 
hosszútávon előreviszi az "ügyet".

> Nincs ésszerű magyarázat például arra, hogy támogatást kapjon és a Táncháztalálkozó legfrekventáltabb helyén, a népzenei koncertek keretében, tehetséges népdalénekesek Karády Katalin Halálos méreg c. dalát, népies vonós zenekari kísérettel énekeljék.   "Halálos méreg  Csókolni téged   Mert mint a vulkán  Úgy ég a szád.Amado Mio  Csak rád kell néznem  Őrjöngve kérem  Az éjszakát.Száz szerelmes sátán  Csábítva csábít  Menekülni már  Soha nem tudok  A rabod vagyok én.Száz szerelmes sátán Bennem rád vágyik Örök izgalom ül az arcomon Gyere angyalom már.Ne engedj sírni Nem vagy te ember Ha néked nem kell Az én szívemHalálos méreg Az ölelésed  És mégis érzem Hogy kell nekem."Hogy kerül a csizma az asztalra?A Lajtha-teremben zajló programok a táncház- és népzenemozgalom kirakata, óriási felelősség, hogy mi kerül oda. Ha ez a követendő minta, ne csodálkozzunk, hogy káosz van a fejekben. De nem való se a Táncháztalálkozóra, se népzenei pódiumra sekélyes magyar nóta boogie-ba oltva.Azt a kevés pénzt, amit mostanában esetleg ki lehet csikarni, ne hagyjuk elfecsérelni olyan dolgokra, amelyek értéktelenek, nem tartoznak a táncházhoz, és magukban is megélnek.Rakjunk rendet a saját házunk táján.
Nem ismerem a konkrét produkciót. Nem gondolom, hogy a Táncháztalálkozón 
van értelme kizárni a "távoli hajtásokat", ezek sokak számára lehetnek 
vonzóak. És szerintem a találkozónak nem csak a műfaj megmutatása a 
célja, hanem a bázis erősítése, bővítése is. A műzene és a népzene 
mindig élő kapcsolatban volt egymással (lásd népdal --> magyarnóta, 
műdalok --> autentikus repertoárba, népi használatba), ez ma is működik, 
ha más körülmények között is. Sok érdekes kísérlet van, és köztük sok 
tetsző. Azt hiszem nem lehet elsődleges értékmérő a műfaji tisztaság!
Ebben a helyzetben az erősítés a mozgalom fenntartásának legfontosabb 
eszköze a határok okos kezelése: meghúzása és oldása. Legyenek 
nyilvánvalóak a legfontosabb értékek, de ne legyenek kizárva a friss 
dolgok, mert ezekben nagyon nagy erő, élet van.

> "Azt gondolom, hogy ezzel már nem lehet mit kezdeni: a táncház-mozgalom
> egyszeri és megismételhetetlen pontja volt az, amikor a friss tudományos
> kutatások egyből átkerültek a gyakorlatba. Ehhez kellettek azok a
> kivételes személyiségek, akik tudtak és akartak "nyitni", és kellett az
> a közeg, ami erre fogadókész volt."
> Ebbe nem szabad szerintem beletörődni.  Meg kell ismételni, visszatérni ehhez a gyakorlathoz.A népzene- és néptánckutatók, ha bármivel fordul hozzájuk az ember, önzetlenek, segítőkészek, nem rajtuk múlik. Meg kell teremteni azt a légkört, hogy lássák is értelmét a segítségüknek, lássák, hogy megfogadjuk a tanácsaikat, hogy ne azt érezzék, hogy a tudományt, az analízist, az ismeretek rendszerezését, a forráskritikát egy  megvetendő, íróasztal melletti szócséplésnek tartjuk, mert mi tudjuk a tutit, mert haver a cigányzenész, együtt iszunk, manelére együtt táncolunk velük a restiben. Egy általam nagyra becsült táncházas népzenetudós írta, éppen itt a folklistán:  " a mozgalom kiszélesedésével egyenes arányban csökkent az átlag szakértelem szintje, miközben soha nem volt ennyi lehetőség a tájékozódásra, az archívumok tele vannak gyűjtésekkel, a könyvtári polcok rosk
> adoznak a szakmai kiadványok százaitól, de nem sokan olvassák ezeket."
Az egyre nyilvánvalóbb, hogy a "szakma" és a "Mozgalom" között nő az űr, 
vagy a távolság. Ez személyiség kérdése is - még is egyre nehezebb erre 
a kapcsolatra jó példát találni: a kutatók mintha bele lennének fulladva 
a töménytelen anyagba, a folkkocsmában meg ki a francot érdekel az 
agymenésük.

> "Vannak akik még falura költözni, faluközösséget alapítani is megpróbálnak a hagyományuk újraélése céljából." A táncházmozgalom sokféle áramlatot, törekvést vonzott, megszállták a legkülönbözőbb csoportok, sokan a saját ideológiájuk terjesztésének, céljaik megvalósításának színterét látják benne. Az egyik ilyen áramlat egyfajta romantikus anarchista társaság, akik megcsömörlöttek a kapitalizmus profithajszolásától, az állandó versenytől, és a ma már nem létező önmagát egyszerü újratermeléssel reprodukáló korábbi falusi társadalom változatlansága, idillikus, tévé és McDonalds nélküli nyugalmassága iránti nosztalgiából lepték el a táncházat. A táncház, egy városi XX., XXI. századi szórakozási formaként persze ezt megadni nem tudja, ezért vannak, akik elmenekültek a városból, és erdélyi, moldvai istenháta mögötti  falvakban keresik a boldogulásukat. Ez anakronizmus, hisz ott is más az élet, más már az életmód, ráadásul csak bizonyos független egzisztenciájú emberek tehetik ezt meg. Bartók soha nem mondta, hogy állítsák le a  villany bevezetését a falvakba, soha nem mondta, hogy ne hallgassanak az emberek rádiót, ne építsenek több járdát, tudta jól, hogy a fejlődés, a változás megállíthatatlan, nem megtagadta az új technikai eszközöket, hanem éppenséggel használta.
Ez igaz, de  a mai civilizáció a városi lét egyeduralmát, a technika 
"megváltó" voltát hirdeti, miközben egyre-másra jelentkeznek a 
válságjelenségek. Hiba lenne ezeket nem figyelni. Az emberek rosszul 
viszonyulnak a rendelkezésükre álló eszközökhöz, az önfenntartó paraszti 
társadalom olyasmit tudott, ami sok problémánkra adhatna ma is megoldást 
megfelelő transzformálás után, ehhez lehetnek tanulságosak is ezek a 
kísérletek.

> "A táncház-mozgalomnak nem ez az első válsága, sőt... a szerencse, hogy
> mindig kitalált valami újat, ami izgalmassá tudta tenni, amitől bővülni,
> fejlődni, változni, alkalmazkodni tudott. Egy igazi mozgalom folyamatos
> válságban van, és ez motiválja arra, hogy újabb és újabb megoldásokat
> vagy próbálkozásokat hozzon létre, így tud fennmaradni." Most nem tudom, hogy mire gondolsz, válságban nemigen volt eddig, lehet, hogy voltak zökkenők, konfliktusok, megoldandó problémák, ezek elkerülhetetlenek voltak,  hiszen spontán módon jött létre, nem intézményes, a feltételeket, módszereket, tevékenységi területeit előre  lemodellezett, kidolgozott formában. Így, ha véget ért a sínpár, megakadt a dolog, a továbbhaladáshoz kénytelen volt a mozgalom újabb sínpárok  lefektetésére.  Éppen a sok előnnyel járó spontaneitás miatt nem jött létre azonban egy mindent átfogó, többféle tudomány által közösen leírt analízis magának a táncháznak a mibenlétéről. A résztvevők, a táncházcsinálók, a média, a zenészek és a hivatalos szervek sokféle elképzelése, magyarázata az évek alatt egy széttartó folyamattá vált, ezerfelé  futnak a szálak, szétforgácsolva az erőket, ellaposítva az eredeti célokat.Nagyon mély válságnak tartom a mostanit, és mindenképpen lépni kellene, hogy kilábaljunk belőle, de ennek ellenére optimista vagyok. Hiszek benne, hogy jönni fog egy újabb generáció, mely felkiált: " a király meztelen!" , mert rájönnek, hogy nem népzene, és nem  táncház, amivel most sokszor etetik őket, és a  már rosszabb feltételek ellenére, újra kivívja magának az igazi, hiteles hagyományokkal való közös együttélést.
Egy mozgalomban természetes a széttartás és koncentráció váltakozása. Ez 
a mostani szakasz valóban egy nagyon széttartó állapot, de ez benne az 
örvendetes is: sosem jutott olyan széles rétegek elé a népzene, mint 
most, pl. hányan ismerik a Csík zenekart (most mindegy, hogy miért), 
vagy Szalonnáékat, vagy Pál Pista bácsit (még a k. RTL-Klub/TV2 is 
lehetőséget látott benne)... ez persze együtt jár azzal, hogy 
szélsőséges dolgok is születnek. De a TISZTA FORRÁS mindig ott van, és 
vissza-vissza térünk.

Dedesz-- Deáky Péter - Dedesz 7300 Komló, Akácfa u. 1/2. 30/501-1821 
dedesz at freemail.hu