[Folklista] Olvasnivalók a cigány zene, magyar zene kérdéséhez - egyszerű válasz nincs

[Turzó Sándor]

   Ajánlom még Sárosi Bálint: Cigányzene... című művét.                Üdv: Turzó S      
Keszthelyi Imre <keszthelyi at tilos.hu> írta:
>http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-1130.html
>
>http://www.kislexikon.hu/cigany_nepzene.html
>
>
>
>„A 'cigányzene' nem azonos a cigányfolklórral, hanem előadói stílus,
>hangszerelés és hangzás, amit az egész világon a magyar kultúra részeként
>ismernek és elismernek.
>A cigányzene-magyar nóta hagyományosan a szórakoztatást szolgálja.
>Szövegei ennek megfelelően elsősorban tréfásak, vidámak, vagy éppen
>szomorkás-nosztalgikusak. Gyakori témák a boldog vagy be nem teljesedett
>szerelem, az élet apró örömei, a bor, a tánc, a mulatozás; nosztalgia a
>fiatalság, szülőfalu, régi szokások után, az idő könyörtelen elmúlásának
>tudomásul vétele.”
>(ciganyzen.lap.hu)
>¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
>NAGYVÁRADI SZÜCS MIHÁLY: A cigányzene helye a magyar kultúrában
>„E szerény írás azt szeretné bebizonyítani, hogy a cigányzene a magyar
>kultúra ré-
>sze. Ugyanakkor tisztázandó, hogy mit nevezünk cigányzenének, mert cigányzene
>a cigányok népzenéje, de cigányzene az is amit a mulatókban hallani, igen
>magas
>fokon, hiszen a mûvészetük apáról fiúra száll. Véleményem, mely messzemenõkig
>nélkülözi a szakszerûséget, az, hogy a cigányok szórakoztatás céljára
>mûvelt zené-
>jét teljes egészében magyarnak tartom, amelyre a cigány néphagyomány
>pontosab-
>ban mûvészet mit sem változtatott.
>Az pedig vitán felüli, hogy a zenész cigánydinasztiák leszármazottai
>hozzátesz-
>nek ahhoz a technikához, amire õsei mgtanították, egyszerûen fogalmazva
>szüle-
>tett zenészek, akik rosszmájúak szerint vonóval jönnek a világra, így az sem
>ritka, hogy a zeneszerzést is sikerrel sajátítják el.
>A magyarországi cigányzenészek eredete a homályba vész, de ha valaki búvárko-
>dásra vagyis kutatásra adja a fejét, mindenképpen Vályi István, református
>lelkész
>hiteles 1776. évi dokumentumait kell alapnak tekintenie, s így a cigányság
>indiai
>eredetével szembesül, de térjünk vissza a hazai viszonyokra, hisz ez áll a
>magyar fel-
>fogáshoz legközelebb.
>Hazánkban elõször 1416-ban említik õket, amikor a Barcaságban, pontosabban
>annak székhelyén, Brassóban pénzt és élelmet adtak az Egyiptomból iövõ Emmaus
>úrnak és 120 társának. A közelmúltban a Szépmûvészeti Múzeumban Luxemburgi
>Zsigmond királyunkra emlékezvén kiállítást rendeztek. A kiállítás
>részletekbe menő-
>en taglalta az európahírû uralkodó erényeit, hibáit, a két ország rendezte
>kiállítás ré-
>vén megtudhattuk, hogy a letelepedett cigányságnak 1423-ban menlevelet
>biztosított,
>hiszen a magyar lovasságnak szüksége volt kovácsmesterekre és más
>hiányszakmát
>gyakorlókra.
>A teknõkészítõk ( vájok), vályogvetõk, rézüstkészítõk mellett szép számmal
>vol-
>tak muzsikusok is, akik népszerûségüket e hat évszázad alatt csak növelték.
>A XVIII. század elejérõl fellelhető levéltári anyagok már név szerint is
>megemlí-
>tik Barna Miskát, aki a Szepes megyei Illésfalván rendezett versenyen első
>dijat
>nyert. Megjegyzendõ, hogy a Szepességben nagyon sok híres prímás művelte a
>szó-
>rakoztatás magasiskoláját, gondoljunk csak az egyik legnagyobbra:
>Czinka Panna
>sajógömöri cigány hegedűsnőre, kinek az atyja ugyancsak muzsikus volt.
>Nevéről és szépségéről legendák keltek szárnyra. Ami bizonyos, hogy
>gazdája Lányi Já-
>nos a gömöri földbirtokos jó képességû tanárokkal tanítatta a tehetséges
>kislányt.
>A művészihagyomány ápolása abban is tetten érhető, hogy egy nagybőgőshöz
>ment feleségül, akivel rövidesen zenekart alapított, melyben férjének két
>testvére is helyet kapott, sőt később gyermekei is az együttes tagjai
>lettek. A földbirtokos bőkezűen gondoskodott róluk, hiszen házat, telket
>adományozott nekik, és díszes egyenruhát készíttetett a zenekar számára.
>Maga Czinka Panna is egyenruhában járt, ahogy az Markó Miklós
>Cigányzenészek Albuma címû, a Millenniumra megjelent kötet címlapján
>látható.
>Amikor Czinka Panna jobblétre szenderült, a cigánymuzsikusok mellett a
>hálás magyar tö-
>meg részvételével helyezték örök nyugalomra.
>Tisztelete halála után sem szűnt meg, versekben énekelték meg muzsikusi
>erényeit, kvalitá-
>sait, életének fontosabb stációit. Szobra Sajógömörön ma is zarándokhely
>amelyre a he-
>lyi cigányság mellett a magyarok is méltán büszkék.”
>Arra az időre tehetõ a cigányzenekarok összetételének kialakulása is.
>Ahogy az érte-
>lemszerû, a prímás (első hegedűs) játszotta a dallamot, míg a kontrás
>(másodhege-
>dűs) a kíséretet, a bőgős az ütemet, vagyis a ritmust Később egyre nagyobb
>szeletet
>követelt magának a sikerbõl a cimbalom és a klarinét is, és ez ma is tart,
>gondoljunk
>csak egyik-másik hangszer sokperces szólójátékára is.
>A cigányzenekarok egyre fokozódó népszerűségük miatt meghatározó szerepet
>harcoltak ki a toborzók (verbunkos) stílusának kialakításában. Ennek a
>korszaknak
>a krónikákban helyet követelő kimagasló alakja
>Bihari János (1764--1827)
>Volt, aki 1801 szilveszterén mutatkozott be a székesfővárosban. Ettõl
>kezdve népszerűsége rohamosan ívelt felfelé. A híres muzsikust 1814-ben a
>bécsi kongresszus előkelő vendégei is nagy ünneplésben részesítették. Ma
>már szinte feledésbe merült az a művelődéstörténeti tény, hogy Bihari
>játékát Beethoven is több alkalommal meghallgatta, és egyik melódiáját az
>István király című nyitányában is parafrazálta. 1815. július 1-jén a
>Margit-szigeten Ana Pavlovna nagyhercegnő tiszteletére rendezett
>ünnepségen is muzsikált. Egy szerencsétlen baleset következtében a keze
>többé már nem szolgálta művészetét. Teljes szegénységben távozott az élők
>sorából.
>A nótaénekesek körében az eredeti cigánydalok (vagyis nem cigánynóták
>vagy cigányzenekaros kísérettel elõadott műdalok) a hatvanas évek végétõl
>kezdtek népszerûvé válni, amely siker napjainkban is tetten érhető. E dalok
>gyűjtésében és népszerősítésében nagy szerepet vállalt egy nagyváradi
>színész-
>nő, aki annak idején a helyi 25 tagú Dankó Pista-zenekarban kamatoztatta mű-
>vészi hajlamait. A legenda szerint kijárt az olajgyár melletti Czinka
>Panna ci-
>gánytelepre nótát gyűjteni. Erre egy újságírónő: Implon Irén biztatta,
>mert te-
>hetséget látott benne, ugyanakkor megmentette az eltűnőben levõ pótolhatat-
>lan értékeket.
>Hadd idézzek néhány dalrészletet:
>
>Bíró uram, bíró uram
>bevádolok valakit,
>mert a szeme, szemefénye
>ha ránézek, megvakít.
>Bíró uram, bíró uram
>tegyen törvényt, ha lehet
>Büntetése rabság legyen,
>börtönőrnek engem tegyen.
>Engem adjon hozzája.”
>
>Mikor mentem Szovátára, sejhaj
>vettem neked selyemszoknyát, sejhaj
>selyemszoknyát, fakanalat
>hadd verjem főbe magamat.”
>
>Ezek után már nem vitás, a mûvésznõ: Kovács Apollónia
>Azt hiszem, hogy a bőség zavarával küszködök, és kapkodok ide-oda, mert nem
>szeretnék egyoldalú, sőt elfogult lenni, de nem hagyhatok ki egy párost,
>akik önál-
>lóan is remekelnek, de ahogy együtt tercelnek az páratlan, utánozhatatlan:
>Madarász Katalin és Gaál Gabriella mûsoraikban népdalok, magyar nóták és hi-
>teles cigánydalok szerepelnek.
>A cigányzene jelentőségét abban látom, hogy a nagy tömegekhez szól, és nem
>igé-
>nyel magas zenei kifinomult iskolát. A műzene pártolásának története
>hazánkban
>a főnemességnek volt a kiváltsága (lehetősége). A követendő mintát az
>Esterházy-
>család nyújtotta. Esterházy Pál (1635--1713) Kismartonban zenekart
>alapított, és az
>ő neve hozható kapcsolatba a barokk zene első dokumentumával, az 55
>kantátából
>álló Harmónia Caelestis-szel. Ez a pezsgő zenei élet csak a kiváltságosak
>joga volt,
>egy relatíve szűk társadalmi rétegé.
>Volt azonban egy könnyebben elsajátítható, értékesebb nemzeti zenei anyag: a
>XVIII. századi magyar tánczene. Ebből alakult ki később a katonai toborzó,
>ahogy
>fentebb már említettem. Ezt a zenét fõleg cigánybandák játszották ezért
>tévesen a
>cigányzenével azonosították, még Liszt Ferenc is a Párizsban 1859-ben
>megjelent
>„’A cigányokról és a cigányzenérõl Magyarországon’” címû könyvében.
>Ennyi érv talán elégséges ahhoz, hogy megerősítsem: igen a magyar
>cigányzene ré-
>sze a magyar kultúrának, nevezhetném akár hungarikumnak, amely nem juthat a
>szegedi papucs sorsára, amit nincs immár kinek gyártania.”
>ROM SOM
>I. évfolyam 1. szám
>2006. december
>
>
>
>
>
>
>
>
>___________________________
>
>Minden nap frissül a Folkrádió honlapja: www.folkradio.hu
>
>Folkrádió a Facebook-on: http://www.facebook.com/folkradio
>
>