[Folklista] Hold Viola

[dedesz]

Kedves Listatagok!
(aki még bírja)

Hallottam már a Holdviolát, de nem hagyott bennem mély nyomokat - lehet, 
hogy a lista "reklámja" után majd belehallgatok.

Szerintem a magyar népzenét a magyarok 20 %-a ismeri, és jó, ha 5 % 
szereti - tehát alapvetően réteg műfaj.

A gyermek is születik, fejlődik, feláll, majd felnőtt emberként alakítja 
a világot, és újra elmúlik, ki-ki mekkora nyomot, űrt hagyva maga után. 
Sok-sok különböző egyed. Együtt, és egymással versengve. A dallamok is 
így vannak. Ezek között vannak nekünk kedvesebb népdalok, népzenék, 
amelyek ugyanúgy hatnak másikakra, mint ahogy rájuk is hatottak.

Nekünk nagyon gazdag gyűjteményünk van a népzenénkről, annak egy 
meghatározott korszakáról, de még így is csak az adott korról készült 
egy időben elnyújtott pillanatkép, jó ha a teljes népzene 1 %-áról.
Azonban arról senkinek nincs adata, hogy 50, 100, 300 vagy 1000 évvel 
ezelőtt milyen volt a népzenénk, és az erről alkotott képünk 20 évente 
változik, fejlődik...
A népzenénk múltjáról így is többet tudunk, mint a jelenéről. A 
hagyományos értelemben vett népzenéről - a paraszti társadalom 
megszűnésével - már nem is beszélhetünk. Igazán ÉLŐ népzenéről nem is 
beszélhetünk.
A népzene továbbéléséről viszont igen! Az elmúlt évtizedek mozgalmainak 
köszönhetően a dallamaink nem maradtak a ZTI archívumában, hanem új 
életre keltek, új táptalajt kerestek.
Az élő népzene egy folytonosan változó valami, amit mindenki másként 
lát. Adatközlő zenészeink már azt is hibásnak, károsnak tartották, amit 
a szomszéd falu prímása másként játszott, hát minket hogyne zavarna a 
más zenei irányzatok "torzító" hatása?
De kár ebben kardoskodni. A népzene megkeresi magának a helyet, 
megfürdik mindenben, ahol idegenül hat, ott úgy sem marad sokáig, ahol 
magára talál, ott megveti a lábát és virágozni kezd. Mindenkinek, minden 
stílusnak "joga van használni" a közös kincsünket - ilyen világban 
élünk, minden keveredik.
Aki a népzenét "ketrecbe akarja zárni", az semmivel sem tesz mást, mind 
aki idegen köntösbe öltözteti - nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, 
élni hagyni! Persze a népzenei elemeket tartalmazó műveket lehet 
szeretni vagy nem szeretni, ez mindenkinek saját dolga, és dolga: ez 
határozza meg, mi fog megmaradni!

Azt se felejtse el senki, hogy az "IGAZI" népzene számunkra nem létezik: 
a lejegyzett dallamokat hallgató gyűjtő, a fonográf, a felvevő 
jelenlétével megzavarta a népzene természetes kereteit, és a 
továbbadáskor is elvesz belőle. A népzene interpretációjának fontos 
része, hogy a közöset mindig egyedivé és egyszerivé teszi az előadó 
személyisége, adott állapota. Ezt nem teheti másként a legautentikusabb 
előadó sem, és mást tesz hozzá a kis falu határában éneklő parasztnéni, 
mint a nagyvárosi legérzékenyebb előadó... felesleges lenne ezt elvárnunk.

Szeretem a népzenét, különösen a miénket! Jó lenne, ha minél többen 
megismerhetnék, megszerethetnék, de nem várom el, hogy mindenki azt 
gondolja, hogy az autentikus népzene a muzsika csúcsa. Bizony, Kodály, 
sőt Bartók is írt remekműveket, még olyanokat is, amit egy népdalból 
"fordítottak ki".
A népzene nem CSAK A MIÉNK! A népzene mindenkié, és ha azt szeretnék, 
hogy minél többen megszeressék, akkor nem szabad kardoskodnunk a saját 
ízlésünk mellett, hagynunk kell, hogy a dallamok élhessék a saját 
életüket, és mindenki úgy hangolódhasson rájuk, ahogy neki könnyebb. Az 
érték megmarad, a kevésbé értékest elsodorja az idő szele.
Ha merev határok közé zárjuk a népzenét, ugyanúgy rosszul érzi magát, 
mintha nagyon idegen környezetbe szóródik. Szeretve, ölelgetve, 
magunkhoz szorítva (csak az enyém) megfojtani ugyanúgy "bűn", mint 
megfeledkezve róla szétszórni, elhanyagolni, tudomás sem véve róla.

Fogadjuk el, hogy mások vagyunk, és ebből kifolyólag máshogy közelítünk 
meg dolgokat, és örüljünk annak, hogy mindenkinek lehetősége van 
kiválasztani a neki tetszőt.

Ahogy én sem tudom megkülönböztetni, hogy mi a különbség a drum & bass 
és a hipp-hopp között, nem várhatjuk el a "pop rajongóktól" sem, hogy 
meg tudják különböztetni a népzenét a világzenétől (főleg, hogy utóbbi 
meghatározása nem is tisztázott).

Örüljünk annak, hogy minél többen nyúlnak a népzenéhez, keresik 
gyökereiket! Örüljünk annak, hogy dallamaink visszatérnek hozzánk, hogy 
keresnek bennünket, hogy egyre többet találkozni népzenei elemekkel, 
hogy a magyar zenéknek sajátos arculata van, hogy a fiatalok érdeklődnek 
a magyar zene iránt! Szeressük a nekünk tetszőt és biztassuk a 
többieket, hátha tovább fejlődnek!

Dedesz

-- 
Deáky Péter - Dedesz
7300 Komló, Akácfa u. 1/2.
30/501-1821
dedesz at freemail.hu