[Folklista] Vajon...

[Kiss Eszter Veronika]

Kedves Lista!

Bocsánat hogy ismét beleszólok.
Azt hiszem, alapvetően elbeszélünk egymás mellett. Egy dolog, hogy mit
hoz a konyhára a világzene (pl. hány későbbi táncházas embert), és egy
egész másik, hogy milyen minőséget képvisel. Ilyen értelemben van egy
társadalmi és egy szakmai vetülete, de ebbe most nem mennék bele
részletesebben. Szükség van populáris formában is a népzenére, ezt
senki sem vitatja, igény van rá, tehát lesz is, ezzel önmagában sokat
nem tehetünk se pro se kontra. Jó is, hogy van, és lehet is magas
szinten művelni, akkor is, ha teszem azt rock-ba vagy egyenesen popba
ültetjük. Az íreknél van rá elég szép példa. Azonban engedtessék meg,
hogy ha már van, beszéljünk a műfaj hiányosságairól is. Persze azt is
lehet, hogy megveregetjük egymás vállát, jól van gyerekek, minden
tökéletes, dőljünk hátra nyugodtan, vagy beszélhetünk magunk közt
arról (is), mi az, ami e téren korrekcióra szorul, és amire legalább
részben hatással lehetünk.
Nagyon sok fiatal becsülettel végzi a dolgát, de a világzene élre
törésével ezt sokan a könnyebbik útként választják, hiszen ott
nincsenek szabályok, bármit lehet, a határ a csillagos ég, tehát nem
kell megtanulni mindent, elég felületesen valamiket ismerni, máris
színpadképes lehet az ember. És ez az, ami ellen vagyok.
Bartókra és Kodályra akkor szeretünk hivatkozni (én is), amikor
kifogyunk az érvekből. Ők egész más téma. Ők a magasművészetbe
ültették a népzenét, nem a populárisba, és nem is voltak autentikus
előadók, csak gyűjtők. Beszéljünk inkább két szélsőségesen eltérő mai
példáról. Ott van pl. a Kerekes és Nox. Mindkettő népdalokat dolgoz
fel. Gondolom, a különbséget nem kell illusztrálni. A valódi különbség
az, hogy a Kerekes tökéletesen ismer mindent a felhasznált dallamok
autentikus előadásmódjáról, nem kevés kilométere van benne, hogy
finoman fogalmazzak, és nem kis zenei kreativitás társul hozzá, hogy
így integrálják a dallamokat egy másik műfaj jellegzetességei közé,
amiben szintén otthon vannak. A Nox sem nem művelt a népzene terén,
sem nem kreatív zeneileg, sőt, valahol a legalján táncol a minőségi
elvárásaimnak, nyilván nem vagyok vele egyedül. Azért írom ilyen
szájbarágósan, hogy éreztessem a különbséget világzene és világzene
között (a Nox persze nem igazán az, viszont népdalt is feldolgoz, de
említhettem volna a tuctucos népi gyermekdalokat is). A legtöbb
világzenés próbálkozás valahol a kettő között mozog. Amelyik ebből a
szürke középszerből ki tud törni, ott általában alapos tudás van
mögötte, pl. Dresch, Borbély, Csík, vagy említhetnénk ifj. Csoóri
Sanyi és Ökrös Csabi találkozásait a nemzeti rockkal.
A mai fiatalokról szólva, harmincas fiatal(?)ként nem szapulni akartam
senkit sem, de tudom, hogy amikor még zenekarom volt, illetve népi
hegedűt tanítottam, mennyit küszködtünk sokakkal, akik lusták voltak a
dolgok mélyére ásni magukat, ugyanakkor majd meghaltak a haknikért.
Sok ilyen táncost is ismertem, akik "falura jó lesz" felkiáltással
inkább egyfajta látszattudásból próbáltak megélni. Ez a világzene
gagyi oldala, hiszen sokan lettek közülük a műfaj életetői. (Nem azt
mondom, hogy minden fiatal ilyen, én jó pár ilyet ismerek.)
Kell, hogy legyen, és jó, ha van, de legyen tényleg jó, nekem ez az
elvem, és fenntartom azt az állításomat, hogy a mai kínálatnak csak
csekély részét tudom értékes és időtálló alkotásnak felfogni, miközben
ehhez képest az első világzenei vonulat, pl. Kiss Feriék fantasztikus
népzenészek és zenészek. Tehát azt vallom, hogy aki világzenész, még
több kellene legyen, mint egy "sima" autentikus népzenész, hiszen neki
a népzene mellett egy másik műfajban is alapos ismereteket kell
szereznie, ráadásul aki a számokat írja, annak még komoly zeneszerzői
vénára (vagy inkább elsősorban arra) is szüksége van. Ilyen pedig
kevés van, ehhez ugyanis a tehetség mellett hosszú évek munkája
szükséges.
De ez is csak egyik oldala a kockának. Van egy olyan vetülete is a
problémának, hogy egyesek azt szeretnék elhitetni, hogy a népzene
csakis feldolgozásokon keresztül képes tömegekre hatni. Ma
értékválságot élünk, Beethovent éppúgy nem értik és nem ismerik, mint
a gyimesi keserveseket, Jókait is ugye próbálják mai nyelvre
ültetni... Lehet, hogy én vagyok az a kivétel, aki erősíti a szabályt,
én az autentikus népzenével találkoztam először, utána a
Bartók-Kodály-féle feldolgozásokkal, és csak jóval később a populáris
világzenével. Mégis meg tudott szólítani a népdal, vagy a pusztán
hangszeres népzene, talán ezért is szelektálok erőteljesebben a
világzenék hatalmas tömegében. Csík Janiéknál is az tetszik, hogy
igenis oda teszik az autentikusat is a koncerteken, minden változtatás
és világzenésítés nélkül és azt is veszi a nép.
És sajnos valós probléma, hogy az Artisjusnál a világzenére szerzői
jog és lóvé jár, még ha kevés is, de jár, az autentikusra meg semmi.
Az autentikus műfaj nagy előadói erről sokat szoktak panaszkodni.
Kodálynál az a csodálatos, ahogy egy kórusműben Palestrina, a magyar
népdal és a XX. század zenei nyelvezete összeér. Az István, a
királyban Géza temetése a hasonló, amikor a mezőségi halottkísérő
átvált gregorián-szerű dallamba egy rockzenei közegben, csak hogy két
egész más feldolgozást állítsak párhuzamba, olyanokat, amiket nem
feltétlen sorolunk a világzene kategóriába. Na ezt az áthallásos
minőségi szintet hallom vissza ritkán a világzenei dömpingben. Persze,
lehet, hogy csak én teszem túl magasra a lécet. Vagy a világzene szó
túl tág gyűjtőfogalom.

Eszter



2010/3/16 Pető Szabina <feteke at freemail.hu>:
>
>>Bocsánat, de nem látom a fogalmi problémákat. Volt egy kulturális és zenei terület, ahova betört a magyar népzene. Most (évtizedek óta) van egy máik terület, ahova szintén betört. Az eredmény annyiban más, amenyiben eltérő a két zenei terület. Attól még a mechanizmus ugyanaz.
>
>>És bármenniyre hihetetlen, sok ember téved be úgy egy táncházas helyre, hogy a feldolgozások fogták meg és már bele is csöppent abba, hogy feldolgozatlan népzenét halljon. Vagy nekem annyira speciális a baráti köröm, hogy 30-40%-ban innen érkeznek, vagy ez tényleg működik.
>
>>Ám az egészből azt akartam hangsúlyozni, hogy rengeteg fiatal nagyon komolyan veszi a népzenét, a népi kultúrát. Többen vannak, mint bárhol máshol és nem fair őket szapulni nagy általánosságban, mert igenis átvették a stafétát és nem csak a táncházat viszik tovább, hanem egy olyan értékrendet, ami két-három generációval korábbról gyökeredzik. Gyűjtik, tanulják és tanítják nagy alázattal. Műkedvelőként nagyon nagyra tarom őket. Szerintem nincs itt olyan nagy baj, sőt! Ritkán szólok bele a vitákba, de úgy éreztem, ezt el kellett mondanom.
>
>>Bízva a további szép útban és fejlődésben, szép napot kívánok mindenkinek sok-sok zenével:
>
>>
>
>>Pető Szabina
>
>
> <a href="http://ad-emea.doubleclick.net/clk;223247875;46892748;b?http://www.mkb.hu/lakossagi/hitelek/lakashitelek/mkb_bubor_plusz_hitelprogram/index.html?cmp=mkb_bubor_lakashitel_2010_tavasz_freemail_link" target="_blank">Árfolyamkockázat nélküli lakáshitelt keres, könnyen átlátható kamatokkal? Ezt nyújtja az MKB BUBOR Plusz Hitelprogram!</a>
> _______________________________________
> www.folkradio.hu
> Ha teheted, ajánld fel adód 1 százalékát a Folkrádió működtetésére! Adószámunk: 18565449-1-09. Köszönjük a tavalyi támogatást!
>