[Folklista] Pálfi Csaba: A gyöngyösbokréta története

[Zagyva Natália]

Nemrég szó volt itt a listán arról, hogy mennyire hiteles a bátai
gyöngyösbokrétás csoport üvegestánc koreográfiája. Most látom, hogy a
Muharay Szövetség honlapján olvasható Pálfi Csaba: A gyöngyösbokréta
története című cikke. Hátha titeket is érdekel:
http://www.muharayszovetseg.hu/index.php?menu=132

Egy részlet belőle:

Györffy István kitűnően megírja: miért került sor arra, hogy néprajzos
szakembereket vonjanak be a Bokréta Szövetség ellenőrző munkájába.
"Mikor Paulini Béla Budapesten a csákvári parasztokkal színművet
mutatott be, maguk a Néprajzi Múzeum tisztviselői tanácsolták neki,
hogy a néppel azok eredeti hagyományait mutassa be...Sajnos azonban -
mint ilyen esetben máskor is történni szokott - sok helyen a
néprajzilag iskolázatlan vidéki betanítók és rendezők "belejavítottak"
a népi hagyományokba. Némely helyen már csak töredékeit találták az
ősi népszokásoknak, ezeket tehát saját fantáziájuk szerint
"kiegészítették". Nem elégedtek meg a hagyományos egyszólamú
népdalokkal, ezeket több szólammal tanították be. A táncokból pedig
ütemes tornagyakorlatokat csináltak, noha napról-napra láthatták
falun, hogy a magyar nép egyazon nótára sem táncol egyformán, hanem
ki-ki egyénisége, temperamentuma szerint másképp járja. Baj volt a
kosztümökkel is. Sok helyen kiveszett már az ősi viselet, s a nép a
szüreti mulatságok népies jelmezében jelent meg, vagy a magyaros
jelleg nélküli ruháját nemzeti színű pántlikákkal rakta meg, hogy
"magyar ruha"., legyen belőle. Ez a hagyomány rovására elburjánzó sok
hiba nem a népet terheli, hanem a laikus helyi rendezőket, akik -
tisztelet a kivételnek - jobban akartak a hagyományokhoz érteni, mint
maga a nép. A VKM már korábban meglátta, hogy szakemberek irányítása
és ellenőrzése nélkül a Bokréta Mozgalom hamar lejárja magát. Ezért a
Gyöngyösbokréta számait ethnographus szakemberek ellenőrzése alá
rendelte...Sajnos, az ellenőrzés anyagiak hiányában 1936-ig abban
merült ki, hogy a szakemberek a Szent Istváni ünnepségek alatt
rendezett előadások bemutatóin a főelőadás előtt pár órával
megjelentek, de a betanított számokban nem tudtak jóformán semmit sem
változtatni, így csaknem minden előadás a betanítók egyéni
elképzelését tükrözze vissza. A Magyar Néprajzi Társaság tagjai
tisztában voltak azzal is, hogy ily módon a hagyománymentés jelszava
alatt maga a hagyomány megromlik, s évtizedek múlva a mondvacsinált
jelenségeket az időhiteles hagyománnyá avatja, félrevezetve a jövő
ethnographusait, ezért sürgették a legteljesebb és legszélesebb körű
néprajzi ellenőrzést." (Ethnographia, 1936.)

Érdemes az egészet elolvasni.
Nati