[Folklista] Magyarok Erdélyben és Magyarországon

[dedesz]

Kedves Listatársak!

Sajnos ilyen és ehhez hasonló szituációkkal szembe kell néznünk. És ez 
még sokáig így lesz.
Furcsa, hogy az a magyar kultúra, amelyiknek egyik meghatároz(hat)ó 
jellemzője (VOLT?), hogy mindent magába olvaszt, befogad és a saját 
képére formál - ma a megosztottságban élen járó...
Trianon nem a határainkon történt, hanem bennünk, amíg nem tudjuk 
feldolgozni, hogy ennek részben mi vagyunk az okai, ez nem velünk 
történt, hanem mi hagytuk, hogy így legyen... Hagyták az akkori 
magyarok, és hagyjuk most is. És ne gondoljatok itt most semmilyen 
konkrét politikai megnyilvánulásra - sajnos ez zajlik itt a listán is...
Meg tudná valaki mondani, hogy ha két magyar találkozik, miért megy 
egyből három felé?

Dedesz

DonkaZsolt írta:
>   Kedves Listatagok,    Engedjétek meg, hogy egy rövid történettel reagáljak a László levelében leírtakra.   Történt , hogy pár héttel azután az átkozott esemény után-amit a politika "népszavazás" néven illet- Erdélyországba, Györgyfalvára utaztunk barátainkkal a jó öreg Pitti bácsihoz (aki nem ismerné Jaskó István), hogy felpróbáljuk és átvegyük a korábban tőle rendelt ruhákat és egy jót beszélgessünk vele egy pohárka ital mellett.  Amikor a ház kapujában álltunk és a kapu kinyittatott Pitti bácsi felesége állt előttünk lehajtott fejjel és megtört tekintettel. Felemelte fejét, szúrós tekintettel szemünkbe nézett és így szólt: -A magyarok megtagadtak minket, mi nem tagadjuk meg magukat. -Jöjjenek bé... Mondanom sem kell, mi játszódott le bennünk. Első reakciónkban a földet bámultuk mert azt szemléltük talán, hogyan lehetne alábújni szégyenünkben. Azután beléptünk.  Leültünk a konyhában körben, ahogy tettük azt már korábban is ebben a házban, majd üdvözöltük Pitti bácsit és átadtuk a kis ajándék pálinkánkat is neki. Ezt ő szépn megköszönte és leült, majd úgy 5-8 perc erejéig  nagyon kínos és fájdalommal teli súlyos csend nehezedett ránk. Mindannyiunkra! A földet néztük és néha egy-egy pillanatra egymást, miután Pitti bácsi jó kedélyének köszönhetően poharakat rendelt feleségétől és töltött egy pohár pálinkát mindenkinek. Ezután kicsit megoldódott a hangulat és a nyelvünk, így sikerült felül kerekednünk ezen a nyomasztó légkörön és megkezdődött lassan és halkan a beszélgetés.   Úgy éreztem akkor, gyász ült ránk. A nemzet gyásza volt ez, valaminek a vége és talán valami más világnak, más kornak  a kezdete. Mi szégyenkeztünk azon honfitársaink miatt, akik talán soha nem jártak a föld ezen csodálatos részén, akik soha nem tartottak kezükben történelem könyvet és soha nem ültek le egyetlen "Pitti bácsi" -asztalához sem. Személyszerint én borzasztóan szégyeltem magam . Azóta is bennem él ez a nap és azóta is fáj az a talán soha be nem gyógyítható seb, amit a felelőtlen politikusok okoztak a magyar nemzetnek országhatártól függetlenül.   Üdvözlettel,    Donka Zsolt

-- 
Deáky Péter - Dedesz
7300 Komló, Akácfa u. 1/2.
30/501-1821
dedesz at freemail.hu