[Folklista] Könczei Csongor: Magyaros táncház?

[dedesz]

Sziasztok!

Egy ideje távolról figyelem az itt folyó vitát vagy párbeszédet - nagyon 
sokat tanultam belőle. Köszönöm.

A táncházas közösség, ahogy minden közösség továbbélése, léte 
szempontjából nagyon fontos, hogy húzza meg és oldja a határait!
Ha ezt nem tudja JÓL (hatékonyan) tenni, akkor elsorvad, vagy önmagát 
emészti fel. Úgy érzem, hogy a külvilággal való kapcsolatunkkal baj van:

    * Miért nem jelenik meg megfelelő súllyal a népművészetünk a
      médiában, miért akarja ezt a többség lerázni?
    * Miért nem érzi még minden ember a népe művészetét sajátjának,
      miért néznek furcsán erre?
    * Miért látják sokan zártnak a táncház-mozgalmat?
    * Miért van görcsös, merev elzárkózás egyesekben a határterületeket
      érintő dolgokkal kapcsolatban (feldolgozás, népművészeti elemek
      alkalmazása, stb.)?

Nem tudok még nyilatkozni egy két-három éve folyamatosan újra és újra 
előkerülő élményemről, az élő népművészetről:
A kárpát medencei hagyományok a XIX-XX. századot megelőző energikussága 
már valóban nem létezik, Dobszai László már az új stílust sem tartja 
igazán magyar népzenének. Én viszont egyre többször találkozok olyan 
elzárt(abb) közösségekkel, ahol hagyományaikat még mindig a maguk 
természetességében élik, és a régi hagyományok közt, szinte 
elválaszthatatlanul ott találhatóak az újabb jövevény elemek. Amíg a 
kultúra integrálni tud, addig én élőnek tartom. Az az érzésem velük 
kapcsolatban, hogy ők nem egy "kihaló félben lévő zárványok", hanem a 
hagyományaik valami olyan általános értékeket örökített rájuk, ami a mai 
világban is túlélésre teszi őket képessé: nem képesek a gazdasági 
versenyben előrébb jutni, de életük emberi léptékű, egész-séges - és ki 
tudhatja, meddig fog a gazdaság uralkodni felettünk.
A népművészettel foglalkozók a hagyományok őrzésének csak a múzeum 
jellegű formájára képesek, ha éltre akarják kelteni - bármilyen 
formájában - már feldolgozzák, a mai viszonyok közé, színpadra, 
táncházba, stb. emelik a hagyományokat - ez mindenképpen feldolgozás; 
nem beleszületés, hanem a hagyományokból azokat teszi magáévá, amit 
saját kultúrájába (amibe beleszületett) be tud emelni. A hagyományos 
közösségek megszűntek, nincs más út: mit tudunk magunkkal vinni a ránk 
hagyott múlt értékeiből?

Az ideológiai kérdések nem ide a listára valók, mindenesetre 
elgondolkoztató a hitelesség kérdése abban az esetben, ha egy 
nacionalista vagy un. jobboldali alap szinten sincs tisztában saját népe 
kultúrájával.

Dedesz

-- 
Deáky Péter - Dedesz
7300 Komló, Akácfa u. 1/2.
7625 Pécs, István u. 50.
30/501-1821
dedesz at freemail.hu