[Folklista] Könczei Csongor: Magyaros táncház?

[Kiss Eszter Veronika]

Kedves Bálint!
Egy-egy rémtörténetet mindenki, minden közegről és jelenségről tud
mondani, miért lenne kivétel éppen a táncház? Amíg zenéltem, én is
többször futottam bele ilyen alakokba, volt, hogy éppen Balázzsal
együtt találkoztunk hasonló alakokkal úgy 10 évvel ezelőtt, de
valahogy mindig sikerült lerendezni balhé nélkül, és több ilyen
részeges őrjöngő idővel megszelidült, és ma már normális táncházas,
aki táncol vagy énekel, és nem hőbörög. Az eredeti cikk nem arról
szólt, hogy egy-egy skinhead vagy futballhuligán betéved az egyébként
nem zárt körű rendezvényre, és balhét csinál, vagy egyszerűen csak
visszataszítóan viselkedik. Arról sem, hogy ahol italt mérnek,
szükségszerűen akad néhány részeg, világnézettől, népzenei
ismeretektől függetlenül. Ez megfelelő "kidobóember" kérdése, amit az
adott táncház megszervez, ha túl nagy arányúnak ítéli meg. Idióták,
provokátorok, jelmezes személyiségzavaros alakok, pszichiátriai
esetek, bunkó hozzá nem értő okoskodók mindig voltak, vannak és
lesznek, ez egy másik jelenség. Az sem baj, ha valaki nem tud
táncolni-énekelni, nem mindenki született bele ebbe, ha ott van, csak
ragad rá valami. Ha nem méltóan viselkedik, ki kell tessékelni, ha meg
csak nézelődik, de nincs múltja a közegben, akkor meg had nézelődjön,
erről szólna a nyitott kapu.
A cikk a tánctáborok, táncházak rendszeres törzsvendégeiről szólt,
azokról, akik táncolnak, énekelnek, nem részegek, de mellesleg Wass
Albertet akarnak mindenkivel olvastatni, akik szintén táncolnak és
énekelnek, de nem részegek, és ilyen-olyan pólóban feszítenek,
ilyen-olyan "rasszista" vicceket mesélnek, vagy esetleg ha kicsit
többet isznak, "térdig járnak az oláh vérben", legalább egy dal
erejéig. Amúgy nem skinheadek, nem futballhuligánok, és nem öltöznek
sem Ludas Matyinak, sem darutollasnak, sem másnak.
A gond inkább az, hogy máson szocializálódott az anyaországi, és máson
az erdélyi táncházas társaság, ruházatban, szokásokban, viccekben,
olvasmányokban, véleményben, s ami egy erdélyinek szokatlan, idegen és
zavaró, arról egy budapesti meg nem érti, mi ebben a gond, mert hogy
nála meg az a természetes. Ez persze leginkább egy tánctáborban derül
ki, ahol egyik a másikkal hosszabb időre egy fedél alá kerül. Én azért
akkora véleménykülönbséget, mint amire Csongor írása utal, nem
érzékeltem soha, lehet, hogy egy-egy embert ez nagyon zavart, de a
tánctáborosok többsége jól tolerálta egymást. De mondom, 1-2
rémtörténet mindig akad, szerencsére azonban nem ez a jellemző.
De mondok mást is. Magyarországi székely körök bálján is akadt
erdélyi, aki nem táncolni, hanem kötekedni ment, és persze "székely
szarta magyart". Mégsem általánosította senki az egyszem idiótát.
Üdv::
Eszter




2009/9/13 Bodnár Balázs <bodnar.balazs at tundok.hu>:
> Kedves Endre!
>
> Szerencsésnek mondhatod magad, ha még nem találkoztál ilyennel.
> Sajnos meg kell, hogy erősítsem Bálintot. Fel tudok sorolni több konkrét
> esetet is, de mindegyik kb. ezzel a "csattanóval" zár, és gyanítom a
> listán lévő zenészek nagyobbik részét ha megkérdezed, mindenki tud
> mondani ilyen, vele megtörtént esetet, még ha nem is ez dominál majd a
> bulik számát tekintve.
> (Azonban azt tegyük még hozzá, hogy a közel 300 utolsó táncos
> élményemből mondjuk 200 kellően zártkörű volt ahhoz, hogy ott ilyen ne
> fordulhasson elő. :) )
>
> Üdv:
> Balázs
>
> On v, 2009-09-13 at 02:17 +0200, Endre Q wrote:
>> Tisztel Bálint!
>> " ezek az esetek nem különlegesek az élményeim között, hanem tipikusak!
>> Ilyen és ehhez hasonló történetek nap mint nap előfordulnak"
>>
>> Ha ezek az élményeid nap mint nap előfordulnak, mint írod, tedd már hozzá ,
>> légy szives, hány esetből hány ilyen?
>> Én hozzátenném a saját tapasztalataimat,élményeimet.
>> Az legutóbbi kb. 300 népzenés-néptáncos élményem között egy sem volt ilyen.
>> Nálam ez a "tipikus"...
>>
>> Üdv
>> Endre
>>
>> 2009/9/13 Tárkány-Kovács Bálint <cimbalom at freemail.hu>
>>
>> > Néhány történettel járulnék hozzá ehhez a témához, amelyet Könczei Csongor
>> > cikke indított el. Csatlakoznék Vavrinecz Andrishoz, én is egyetértek a cikk
>> > szerzőjével. Mindenféle elmélkedés helyett én inkább a tapasztalatimat
>> > mesélném:
>> >
>> > Talán két éve Pécsett, a Dóm tér melletti gesztenyefa soron kirakodó vásár
>> > volt, végig a sétányon sörpadokon üldögéltek az emberek. Zenész barátaimmal
>> > ide letelepedtünk, előkerültek a hangszerek. Ekkor a távolból elcsíptem
>> > néhány hangfoszlányt vm revizionista nótát, de jó messziről. Kalotaszegi
>> > legényest kezdtünk (kezdtek, cimbalom nem volt persze) játszani, az
>> > asztaloknál ülők örömére. Már vagy 10 perce zenéltünk, mikor megjelent egy
>> > igen rövid hajú, "nagymagyarország" nyakláncos fiatalember, aki azzal
>> > indított, hogy megmarkolta az éppen játszó brácsás vonóját, hogy hagyja
>> > abba, majd elkezdett hőzöngeni, hogy játszunk vm rendes zenét mert már 10
>> > perce ugyan azt játszuk (3. hangnemben a 7. legényest) Na persze mi azonnal
>> > elpakoltunk. Ment még a hőzöngés jött még egy két haverjuk, hasonló
>> > kiművelt, tar emberfő. Az aztaloknál ülők csak lopva merték odasúgni
>> > távoztunkban, hogy nekik tetszett a zene és sajnálják.
>> >
>> > Egy másik eset egy pesti táncházban történt. Beültünk zenész barátaimmal az
>> > italpult melletti kuckóba, ahova csak egy asztal fér, és elkezdtünk (illetve
>> > kezdtek mert cimbalom nem volt nálam) zenélni a magunk kedvére, míg bent
>> > folyt a táncház. Ott lődörgött egy pár fiatal, de ez nem a katonás,
>> > bakancsos előző típus, hanem a focihuligán, Lansdale márkájú kapucnis
>> > melegítős csapat volt. (A Lansdale-t azért kedvelik mert ha fölévesznek egy
>> > kicipzárazott melegítőt akkor az letakarja a márka-felirat elejét és a végét
>> > a mellkason, marad az NSDA felirat látható, amely már majdnem NSDAP)
>> > ELkezdtek nótát kérni, először csak vm Nád a házam teteje szerűt. "Tedd be a
>> > Nád a házamat!" Mondtam h az a DJ akire gondol, mi eljátszuk. "Akkor
>> > játszátok mindegy!" Az h nem ismeri azokat akiktől kér vmt az nem zavarta,
>> > de mi próbáltunk tanítólag, befogadólag, és barátian föllépni. ELjátszottuk,
>> > de azért szóltunk h itt ez nem szokás, meg nem így meg hasonlók. Aztán
>> > kijött a nagy sláger, az aluljárók kolduszenészeinek is nagy kedvence a
>> > Székely himnusz. Mivel a többiek zenéltek és beljebb ültek nekem kellett
>> > kommunikálnom. Mondtam h az egy himnusz, ez meg egy kocsma, itt mindenki
>> > részeg, és ez a hely méltatlan egy ilyen ünnepi dalhoz. Na ebből valahogy
>> > kiforgatta az úriember eszekereke, hogy én nem vagyok elég magyar, és
>> > mutatóújjávval fenyegetve közölte h ő megjegyzett magának. Egyébként akkor
>> > körbenéztem: ott volt egy törzsvendég, egy középkorú úr, kurucnak öltözve,
>> > bordó-bársony gúnyában, darutollas foveggel a fejében, csizmában, olyan
>> > részegen h beszélni nem tudott. Egyébként táncolni nem tud, egy két dalt
>> > talán (sokszor láttam) Ott volt egy jobboldali lap újságírója, szintén merev
>> > részegen. Ő is rendszeres vendég, se énekelni se táncolni nem tud. Ott volt
>> > még ez a pár fiatal focihuligán, és akkor én teljesen idegennek éreztem
>> > magam a táncházban. A magyarkodó, de a magyar kultúrát nem ismerő
>> > visszataszító részegek közül ki is menekültem.
>> >
>> > Harmadik élményem már kellemesebb. A valamikori Almássy téri táncházban
>> > volt egy fiatal ember, aki ludas matyinak öltözve, bőgatya-szerű nadrágban,
>> > csizmában, borjúszájú ingben, mellényben, és két derékig érő copfban jelent
>> > meg minden alkalommal. Így is érkezett, tehát az utcán is így közlekedett.
>> > Mivel nap mint nap találkozom a néptánccal, népzenével szembeni
>> > előtítélettekkel a magyar társadalomban (ez egy másik kimeríthetetlen téma)
>> > ezért engem zavart, h ez a fiú mintegy magára ölti az előítéleteket, és úgy
>> > öltözködik, ahogy azt sokan minden táncházba járó hülyéről gondolják.
>> > Másrészről ez egy szabad ország, azt csinál amit akar. Hát tegye! Aztán egy
>> > britt ismerősömet is levittem, mutogatni neki a kultúránkat, egyből ezt a
>> > ludas matyit kezdte videózni. Persze neki ez a figura megint egész mást
>> > jelentett mint nekem. Na de elhatároztam, h ha ennek az embernek joga így
>> > lejárni, akkor nekem meg jogom vele beszélni. Legközelebb megkérdeztem miért
>> > jár így, hogy nem zavarja-e ha bolondnak tartják az utcán, és az se
>> > zavarja-e h engem is bolondnak tartanak mert egy társaságba járunk.
>> > (Churchil-lel ismerem azt az anekdotát, h egyszer meghívták partyra, amit
>> > úgy utasított el, hogy csak nem gondolják hogy elmegyek egy olyan klubba,
>> > ahová meghívnak egy olyan alakot mint én!?) Próbáltam ezeket a kérdéseket
>> > egyébként nem bántóan, hanem komolyan megkérdezni, mert tényleg kiváncsi
>> > voltam mit gondol ezekről. Sajnos nem sokat tudtam meg. Azt felelte hogy ő
>> > keres valamit, és ez a ruha ennek a keresési útnak a része. Ő legalább békés
>> > volt.
>> >
>> > Több törénettel nem fárasztom aki idáig elolvasta a levelet. Annyit teszek
>> > még hozzá, hogy ezek az esetek nem különlegesek az élményeim között, hanem
>> > tipikusak! Ilyen és ehhez hasonló történetek nap mint nap előfordulnak. De
>> > azt hiszem ez nem a táncházakról szól, ez egyrészt az egész magyarságot
>> > érintő identitás zavar, másrészt az aktuális politika által gerjesztett
>> > hisztéria, indulat, frusztráció, pótcselekvés, illetve egy kis magán
>> > bolondéria. Ez mind elmúlhat.
>> >
>> > A beszélgetésre szívesen elmentem volna kedves Tanárnő, de legalább ezzel a
>> > pár történettel remélem hozzájárulok az eszmecseréhez! Elnézést a
>> > rövidítésekért ha vkt zavar!
>> >
>> > Tárkány-Kovács Bálint
>> >
>> >
>> >
>> _______________________________________
>> Minden nap frissül a Folkrádió honlapja:
>> www.folkradio.hu
>>
>
> _______________________________________
> Minden nap frissül a Folkrádió honlapja:
> www.folkradio.hu
>
>