[Folklista] Könczei Csongor: Magyaros táncház?

2009. Sze. 11., P, 15:26:45 CEST

http://www.folkradio.hu/alforum.php?forum=1052

2009/9/11 Kemecsei Gábor <kemecsei at folkradio.hu>

> Könczei Csongor:
> ADJÁTOK VISSZA
> "Magyaros" táncház?
>
>
> "A táncház összehoz, és nem szétválaszt." (Könczei Ádám)
> (Tárt kapujú táncházakért. In: Művelődés XXX. évf. 11. szám, 1977: 17.)
>
> Közismert tény, hogy a városi táncházakat megjelenésük óta próbálja
> kisajátítani megannyi ideológia, hatalmi és/vagy politikai erő.
>
> Nyár, a tánctáborok ideje. A kilencvenes években induló hazai népzenei
> és néptánctáborok választéka egyre bővül, jelenleg majdnem kéttucat
> erdélyi és moldvai településen szerveznek június első felétől augusztus
> közepéig ilyen jellegű táborokat, gyakran egymással párhuzamosan többet
> is. A régiós, minőségi és mennyiségi eltérések, üzleti vagy kevésbé
> üzleti vonatkozások mellett egyben valamennyi megegyezik: fiatalokat (és
> kevésbé fiatalokat) próbál a tánc és a muzsika erejével összehozni.
>
> Ha összeadom a heteket, akkor eddigi életemből több mint egy évnyit
> töltöttem el szolgáltatóként (hol zenészként, hol táncoktatóként, hol
> szervezőként) ilyen táborokban, tehát rendelkezem némi rálátással, hova,
> merre alakul a tánctáborok közönsége, közössége. Természetes
> folyamatként észlelhető a technikai modernizáció hatása, a
> nemzedékváltás, körülírhatóak a különböző zenei és öltözködésbeli
> divathullámok, megfigyelhető - az egészet átitató hagyományőrzés
> igényéből fakadóan - magának a táncháznak a hagyományozódása (avagy a
> folklorizmus folklorizációja), ezzel együtt sajnos egy bizonyos fokú
> kopás is (például, hogy az ifjabb nemzedékek már nem tudnak énekelni -
> se szöveg, se dallam, se ritmus, azaz "se kép, se hang" - de ez egy
> másik írás témája lehetne...). De én itt most nem ezekről, hanem egy,
> szerintem az erdélyi táncház létét alapjaiban veszélyeztető jelenségről,
> egy exportáruként érkező, "zavaros-magyaros" ideológia térnyeréséről
> szeretnék értekezni.
>
> Közismert tény, hogy a városi táncházakat megjelenésük óta próbálja
> kisajátítani megannyi ideológia, hatalmi és/vagy politikai erő, manapság
> azon mélynemzeti ideológia, amelyik eredendően nem jellemző sem a
> hagyományos táncház, sem a hetvenes években induló városi táncházak
> világára. Mert a falusi fiatalság táncháza a spontán tánckedvet szolgáló
> mulatság kötetlen formája volt, magyarán egy közösségi szórakozás (és
> nem mellesleg a párkeresés helyszíne), sem több, sem kevesebb annál. A
> városi táncház pedig - legalábbis itt, Erdélyben - ezt a hagyományos
> szórakozási formát úgy emelte át egy teremtett, mesterséges környezetbe,
> hogy a puszta táncmulatságon kívül magát a közösségi élményt is
> megpróbálta átmenteni: nálunk a táncház mindenkinek szól, bárki bejöhet
> és bekapcsolódhat, mert "mindenkit megajándékoz az összetartozás olyan
> érzésével, amelynek harmóniáját épp az biztosítja, hogy a közösségi népi
> kultúra egyúttal az egyén művészi önkifejtésére, kiteljesedésére ad
> alkalmat." (I.m.: 17.)
>
> Ebből az alapvetésből indult 1977 februárjában az első erdélyi táncház
> Kolozsváron, igaz, helyzete akkor igen előnyös volt: "A kolozsvári
> táncház - nem szalasztván el természetes adottságát - sajátos többlettel
> is büszkélkedhetik. Míg a legtöbb táncházban ugyanis a városiak a népi
> kultúra eredeti képviselőivel rendszerint csak mint ritka vendégekkel
> találkozhatnak, itt mindig együtt vannak velük. Ennek módszerbeli haszna
> is vitathatatlan: a közvetlen átadás és átvevés előnye. A városiak
> közvetlenül is megfigyelhetik az eredetit, így a káprázatos legényes
> táncokat is, a Filep Istvánét, a Csorba Jánosét és a többiekét, s az
> együtt-táncolás révén szinte vérükké válhat az eredeti stílus, de a
> táncmestertől tanultakat is nyomban ellenőrizhetik, folyamatosan
> összevethetik, szembesíthetik az eredetivel. Az együttlétnek azonban -
> mély demokratizmusa révén - fölbecsülhetetlen az emberi, társadalmi
> szerepe. A táncház összehoz, és nem szétválaszt. Fesztelen tegező
> viszonyba hozza össze a falusi (és nemcsak falusi származású),
> többségükben még a népviseletüket is őrző fiatalokat a városi közép- és
> főiskolásokkal és munkásfiatalokkal." (Könczei Ádám: Tárt kapujú
> táncházakért. In: Művelődés XXX. évf. 11. szám, 1977: 17.) Persze, az
> idézett kezdet óta eltelt három évtized, s közben a világ nagyot
> változott. Ugyanakkor a táncháznak az a sajátossága, hogy képes az
> említett közösségi élményért különböző érdeklődésű, foglalkozású,
> származású stb. személyeket összehozni, azaz különböző társadalmi
> rétegeket megszólítani, nálunk egyelőre megmaradt. Egyelőre, mert az
> utóbbi években - elsősorban a határon belül szakadt magyarok
> "jóvoltából" - megjelent nálunk is egy olyan jelenség, ami ellentétes
> ezzel a táncházas sajátossággal.
>
> Hogy miről is van szó? Néhány éve figyelem, ahogyan a "táncházas"
> viseletek kelléktárában terjednek például a honfoglaláskori
> viseletdarab-utánzatok. A leggyakoribbak az övön viselt tarsolyok, de
> láttam már nemezelt mobiltelefontartót is. Baj ez? Önmagában
> természetesen nem, csak hűen tükrözi a táncos és zenei hagyományaink
> ősiségére vonatkozó tévhitet. Pedig néptánc- és az ezt kísérő hangszeres
> tánczenei kultúránk velejéig európai, semmi, de semmi köze nincs a
> honfoglaló őseink kultúrájához, azaz, képletesen fogalmazva: ahogyan
> latin betűkkel írunk, úgy "latin motívumokat táncolunk" is! (Erről
> részletesen: http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=256) Szóval, ha
> valaki azért visel egy tánctáborban ilyen tarsolyt, mert ezáltal is ki
> akarja fejezni magyarságát, hát viselje, csak ne váljon
> propaganda-viseletté, mint a szintén terjedő "magyaros pólók" (ahogyan a
> világhálón nevezik és árulják őket). Mert egyre több ilyen pólót lát az
> ember a tánctáborainkban, és sajnos, már nemcsak határon belül szakadt
> magyarokon. (Kedvencem, mely szerint magyar ember nem lehet turista - na
> ez a leghagyományőrzőbb: valószínűleg őseink nemezelt pólóin is ezt
> írta, amikor végigégették Európát. Amúgy, meg persze, mindent vissza, s
> ezt nem "az ajtóig meg vissza, a szeretőm add visszára" értik. Vagy itt
> az idei slágermez az emigráns kultuszíró idézetével, hogy visszaigénylik
> a hegyeket. Hát vigyék. Lehetne például, igaz, kisebbített formában - a
> pesti Vajdahunyadvár mintájára - az Alföldön egy "nemzeti hegyparkot"
> létrehozni: egymás mellett a madarasi Hargita, a Királyhágó és
> Székelykő. És akkor az alföldi gyerek sem a vasúti töltésről szánkózna...)
>
> De miért gond, ha valaki "magyarosan" öltözködik? Hiszen nem a ruha
> teszi az embert, s a táncházban mindenki úgy öltözik, ahogy kedve telik
> benne. Vagy mégis? Mert a be- és leszólások, a hangoskodóan irányzott
> (általában politikai) értékítéletek vagy akár (általában rasszista)
> viccek már túlmutatnak az egyszerű "táborozó táncházas" státuszon. Mert
> alapállásból nem szereti a románokat (sem), de táncol román táncokat,
> hiszen "az egykor a miénk volt". (Hogy sem a miénk, sem az övék, hanem
> közös európai tánchagyomány? Ugyan már, ezt biztosan a nem "magyaros"
> kutatók mondják. De nyugi, ismerek olyan román néptánckutatót is, aki
> szerint az erdélyi magyarok tánckultúrája "lopott holmi". Erről ennyit.)
>
> És tényleg: miért kell sátrat, autót mindenféle mélymagyar kütyüvel
> felvértezni? Miért kell "hajrá magyarokat!" üvölteni, amikor a
> cigányprímás behúzza a rendet? Mit keres egy néptánctábor programjában
> kiemelt helyen az íjászat és lovaglás? Miért kell ideológialag elfogult
> és hamis tudást közlő, a magyarság "szellemiségével" foglalkozó
> "történeti-néprajzi" előadásokkal nyomulni az erdélyi táncházas közegben
> (is)? (És a teljes tudathasadás: tábori sörsátor, a szomszéd asztalnál
> egy "magyaros pólóban" ülő fiatalembernek megszólal a mobiltelefonja. A
> csengetés egy manele. Hogy a Guţa sámándobja...) Meg egyáltalán, ez az
> öltözet mitől "magyaros"? A póló ideológiai üzenetétől? A tarsolyt
> díszítő ősi motívumkincstől? Vagy inkább a viselők fejében kavargó
> mételyezett zagyvától?
>
> Szóval nem jó, nagyon nem jó, nem egészséges és nem helyes ez a
> jelenség, mert veszélyesebb a bajuszpödörgetős bőszmagyarkodásnál, mivel
> kizárásos politikai ideológiákat próbál terjeszteni egy olyan közegben,
> ami eredendően a mindenkié. Mert a táncház nem a viselettől és nem a
> harsány magyarkodástól lesz "magyaros", hanem egyszerűen a tárgyától és
> az erre építkező közösségi élménytől. Ilyen egyszerű.
>
> S ha már az emigráns kultuszíró. Az egyik táborban megállít egy hölgy,
> hogy olvastam-e a hegyeket sirató emigráns kultuszírónak ezt és ezt a
> novelláját. (A hölgyet nem ismertem, több táborban is láttam, később
> tudtam meg, hogy a szóban forgó szerző egyik határon belül szakadt
> kiadója.) Mondom, nem, nem olvastam. És azt? Azt sem. Akkor egyáltalán
> mit olvastam az emigráns kultuszírótól? Semmit. Semmit?! Döbbenet az
> arcán. (Mégis, egy "néptáncoktatót" szólított meg!) Hogy-hogy? Mondom -
> tábori szolgáltatóként próbálván finoman fogalmazni -, egyszerűen nem
> tartozik irodalmi érdeklődésem és ízlésem körébe. (Meg egyáltalán: kinek
> mi köze ahhoz, hogy felnőtt fejjel mit olvasok vagy sem?) A dolog nem
> hagyja nyugodni, félóra múlva újból megállít, elém tesz egy idézetet,
> olvassam, ugye, milyen szép, milyen "sokatmondó"? Mondom, biztosan
> (ámbár közhelyektől hemzsegő mondatokat más is írt), de értse meg, engem
> ez az író, meg ez a téma hidegen hagy. Ingerülten kifakadt: Te román
> vagy? Na tessék! Ez azért nem semmi, már itthon is lerománoz egy határon
> belül szakadt. Többek között ezért sem olvasom az emigráns kultuszírót.
>
> És valószínűleg sokkal hasznosabb volna, ha a táncházba járók,
> népzenével, néptánccal foglalkozók a "magyaros" szövegek helyett Bartók
> Béla, Lajtha László vagy Martin György szövegeit, tanulmányait olvasnák.
> Mert, ha már idézeteknél tartunk, akkor Bartók írta 1943-ban, hogy "ha a
> zenei folklór nagy hálával tartozott is a nacionalizmusnak, ma az
> ultranacionalizmus annyit árt neki, hogy ez a kár sokszorosan meghaladja
> amazt a hasznot" (Bartók Béla: Népdalkutatás és nacionalizmus. In:
> Bartók Béla: A népzenéről. Magvető Kiadó, Budapest, 1981: 83.), Lajtha
> 1948-ban, hogy "a különböző népzenék kapcsolata tanítson meg arra, hogy
> mi, Európa népei sokkal mélyebben vagyunk egymás testvérei, mint ahogy
> azt tudnánk és hirdetnénk" (Lajtha László: A népzene alkotói
> megközelítésének különbözőségei Bartóknál, Kodálynál és saját zenémben.
> In: Lajtha László összegyűjtött írásai I. Akadémiai Kiadó, Budapest,
> 1992: 135.) és Martin, hogy "Kelet-Európa népei még nem tudják magukról,
> hogy sajátos nemzeti tánckultúrájuk mennyire közös gyökerekből
> táplálkozik s mennyire azonos módon zajlott le az egyedinek tartott és
> igen messziről, a homályos történeti múltból eredeztetett
> tánckultúrájuk, sajátosan egyedinek és egyszerinek vélt nemzeti táncuk
> kialakítása. A ténylegesen meglevő különbözőségeket az illető népek
> paraszttánc-kultúrája kisebb-nagyobb területeinek eltérő fejlődése,
> fáziseltolódása hozta létre. Lényegében tehát az elkésett fejlődésből
> adódó különbözőségeket az öntudatosodó nemzeti elitréteg domborította
> ki, ideologizálta és stilizálta politikai törekvéseinek megfelelően. [...]
> A történeti mítoszok továbbápolása helyett a tudománynak az igazságot
> kell feltárnia a helyes nemzeti önismeret érdekében." (Martin György:
> Népi tánchagyomány és nemzeti tánctípusok Kelet-Közép-Európában a
> XVI-XIX. században. In: Ethnographia XCV. évf. 3. szám, 1984: 360.)
>
> Szóval felhívnám a határon belül szakadtak figyelmét, hogy mifelénk a
> táncházba (egyelőre) be lehet jönni jobbról is, meg balról is, lentről
> is, meg fentről is, sőt átlós és rézsútos irányokból is. Hogy nálunkfele
> a magyarságot (egyelőre) még normálisan lehet megélni, pólók,
> bekiabálások, kioktatások, propagandairodalom nélkül és főleg nem mások
> ellenében. Hogy a mi táncházunk akkor is magyar, ha éppen románul vagy
> cigányul táncolunk benne, mert nálunkfele ez is természetes (és ráadásul
> mi értjük is, hogy más nyelven mit énekelünk és csujogatunk). Mert
> nálunk "a táncház összehoz, és nem szétválaszt." Egyelőre. Tegyünk érte,
> hogy minél több ideig így legyen!
> Transindex, 2009.09.10.
> _______________________________________
> Minden nap frissül a Folkrádió honlapja:
> www.folkradio.hu
>
>


--