[Folklista] mi a példa?

[Berecz Katalin]

     Normal   0         21         false   false   false      HU   X-NONE   X-NONE                                                     MicrosoftInternetExplorer4                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         Kedves Sára!

  Az érintett hozzátartozójaként, lehet nem kellene, hisz nem vagyok teljesen elfogulatlan de nem bírom megállni, hogy néhány szóval ne válaszoljak a leveledre.
A kritikádat teljes mértékben elfogadom és egyet értek vele, de szeretném kicsit kiegészíteni.
Egy táncos ha színpadon van, érezze jól magát, legyen energikus, ne látszódjon rajta a kifáradás legkisebb jele sem, hisz a közönség úgy tudja élvezni az előadást, ha azt látja hogy a táncosoknak nem megerőltető amit csinálnak, nem lihegve énekelnek és teljes odaadással, minden gondolatukkal és porcikájukkal jelen vannak. Egy táncosnak mindig örömöt kell sugároznia a színpadról, ha azt akarja elérni, hogy a nézők jól szórakozzanak. Engem elkeserít, mikor olyan táncosokat látok, akiknek arcukon nem a szívből jövő lelkesedés látszik, hanem az egész más gondolatokat eltakaró színjátszott mosoly. Nem az a lényeg hogy ki hányszor mondja hogy háp, ezek felszínes dolgok, a lényeg a közönség tapsából, hangulatából, reakciójából és szeméből tükröződik vissza.
Ezenkívül egy ilyen díj megítélésekor az a jó zsűri, aki észreveszi, látja és figyelembe is veszi azt a munkát, azt az időt, melyet egy táncos a táncok tanulásával tölt. Személyesen látom, hogy bátyám mennyi időt tölt adatközlő felvételek aprólékos tanulásával, gyakorlásával. Bosszúságomra, (a szomszéd szobában lakik) nem telik el úgy nap, hogy ne táncolna legkevesebb 3órát. Felvételeinek se szeri se száma, mégis napi használatban vannak. Én nem tartom elrettentő iránynak, ha olyan ember kap jutalmat, akinek rengeteg energiája és munkája és nem utolsó sorban hatalmas lelkesedése van abban, hogy most ilyen szinten tart. Nem merném véleményem ilyen nyíltan hangoztatni, ha nem támaszkodhatnék olyan nagy emberek véleményére, akik el kell ismernünk, nagy szakemberek. Gondolok itt a zsűri tagjaira, akik mindnyájan letettek már az asztalra valamit. Számomra eléggé mérvadó hogy kiknek ítélik oda a díjat.

          Ezek a gondolatok jutottak most eszembe, köszönöm aki végig olvasta, és köszönöm Sára, hogy nyíltan megmondod amit gondolsz, tanulni csak ebből lehet. Ígérem át adom a kritikát, hogy okulhasson az István belőle!

   Utóiratként idéznék Berzsenyi Dániel A táncok c. verséből, melyet egy előző levélben ajánlott valaki, köszönet érte:


       „Majd maga fellobbanva kiszáll a bajnoki táncra 
 (Megveti a lyánkát a diadalmi dagály),
 S rengeti a földet: Kinizsit látsz véres ajakkal
 A testhalmok közt ugrani hőseivel.
 Titkos törvényit mesterség nem szedi rendbe, 
 Csak maga szab törvényt, s lelkesedése határt. 
 Ember az, aki magyar tánchoz jól terme, örüljön! 
 Férfierő s lelkes szikra feszíti erét.”


    
Üdvözlettel: Berecz Katalin

   

________________________________________________________<br>Nyári, Ablak AKCIÓ!<br>Ablakok 6 légkamrás profilból, most akár 50% kedvezménnyel!<br>Magyarországon elsőként nálunk: Nyílászárók, már passzívházakhoz is!<br>http://ad.adverticum.net/b/cl,1,6022,333944,412885/click.prm