[Folklista] A vitázóknak

2009. Aug. 31., H, 18:15:55 CEST

     Normal   0   21         false   false   false                             MicrosoftInternetExplorer4                Normal   0   21         false   false   false                             MicrosoftInternetExplorer4              Kedves Boby!

       Hagy kezdjem egy kicsi messzebbről.

       Az ember társadalomban él, mert együttműködés nélkül már rég kihalt volna, (ki se fejlődik). Még az állatok nagy része is együttműködik, hogy biztosítsa a továbbélését, gondoljunk csak a gnúk vagy a költöző madarak vándorlásaira. Az együttműködéshez kommunikációra van szükség.  Az emberek között ennek egyik, ha nem a legfontosabb eleme a nyelv. Ahhoz, hogy megértsük egymást, a szavak jelentéssel bírnak, és a jelentéseket közmegegyezéssel elfogadjuk. Az összetettebb dolgokhoz fogalmakat, sőt fogalomrendszereket alkotunk. Itt is szükség van közmegegyezésre. Szűkebb csoportok (pl. szakterületek, tudományok) speciálisabb témakörrel foglalkoznak, így sajátos fogalomrendszert hoznak létre, nekik is szükség van viszont egymás közötti közmegegyezésre, hogy abban a szűkebb körben szót értsenek. Ha valaki atomfizikával foglalkozik, és a véleményét meg akarja osztani a többi atomfizikussal, és a szakmai fogalmaknak önkényesen más jelentést ad, vagy felkészületlenségből más jelentést gondol, a társai a legjobb esetben nem értik, hogy mit akar mondani, rosszabb esetben szélhámosnak, vagy őrült káoszteremtőnek tartanák. Például az atom szerkezetéről folytatott értekezésben az atom alatt az iont, a neutron alatt az elektront, a neutrinó alatt az atommagot érti stb., és így írja meg értekezését, akkor, amit leír, elég nagy zagyvaság lesz. 

     A falusi élet dolgairól is sokféle fogalmat alkottunk, ezek egy része a hétköznapi életbe tartozik, másik része már a tudományéba. A hétköznapi élethez nem mindig szükséges, hogy éles fogalmi elhatárolódások legyenek, a tudományos életben viszont a fogalomalkotásnak szabatosnak kell lennie. Aki egy adott szakterülettel foglalkozik, igyekszik több-kevesebb sikerrel elsajátítani a szakmai fogalmakat, jelentéseket, adatokat, történeti viszonyokat, hogy felhalmozhassa azt a tudást, ami saját tevékenységéhez szükséges. Ehhez értenie kell, hogy mit mond a másik, és szeretné, hogy őt is megértsék. Csak így jöhet létre a szakmán belüli együttműködés, és magas színvonalú produktum. Ha szükségünk van a másik ember, vagy közösség tudására, azt csak precízen megfogalmazott, szakmai közmegegyezésen alapuló fogalomrendszerekkel kaphatjuk meg tőlük maradéktalanul és viszont. 

      Így érthető, hogy a népzenében, a néptáncban, és minden más népművészetben is precízen meg kellett fogalmazni, és a szakmában közmegegyezéssé tenni az alapfogalmakat. Tehát, hogy mi a népművészet (népzene, néptánc, stb.). Az eredmény hogy, az népművészet (de ezt már az eddigi vitákban Pávai István, Vavrinecz András, Agócs Gergely és még sokan mások nálam jobban leírták), amelyet szoros együttműködésben élő közösség rövidebb-hosszabb idő alatt teremtett. Hogy teremtheti meg a közösség, amikor a zenét nem a nép, hanem zenészek produkálják, a fából készült tárgyak pedig fafaragók, asztalosok keze munkája? Na, ez itt a kulcskérdés! Szükséges, hogy a közösség az együtt megszenvedett, kialakított, állandó kontroll alatt lévő szükségletei, igényei, ízlése, túlélési érdekei alapján ezt elfogadja, igényt tartson rá (megrendelője legyen), és megbecsülvén azt, utódaira, akár aktív résztvevőként, örökül hagyományozza.  

       Két mozzanat is lényeges: hogy használják, és hogy hagyományozzák. Tehetséges táncos hiába talált ki valamilyen új figurát, vagy akár teljesen új lépés sorozatot, ha azt a többiek nem akarták, vagy nem tudták megtanulni. Vagy ha voltak is, akik megtanulták, nem vált tömegessé, vagy nem tanították meg az utódaiknak. A harmadik mozzanat, amiről nem szóltam, az a helyi stílusjegyek, amihez nem kell sok magyarázat. A stílusjegyek, tágabb értelemben a stíluskörök - profán megfogalmazásban - a szükséges biztonságérzetet jelentették a hasonló életviszonyok között élő, gazdasági, kereskedelmi együttműködésben álló közösségek, települések általuk kontrolálható világában. 

      A „nulladik”, azaz a legfontosabb mozzanat az együttműködés. Nem hiába fordult elő minduntalan a hozzászólásban. Egyedi, öntörvényű kreativitás  lehet értékes, de híján van az együttműködésnek.

       Tehát, ha megszűnik a közösségi szűrő, ha a közösség nem fogadja be a saját normarendszere, szokásai közé, ha a használatban nem csiszolja a saját képére, nem alakítja át a helyi stíluskör szerint, ha nem hagyományozza tovább az utódokra, mert a polgárosodással felbomlott, tehát már közösségi kontroll nélküli iparművészek, zenekarok, tánctanárok dolgoznak heterogén tömeg fogyasztására, akkor az már nem népművészet, nem népzene, nem néptánc. És ez nem értékítélet, mint ahogy a népművészet (népzene, néptánc) sem az.

  Németh György

Bobar Zoltan <fiszmoll at gmail.com> írta: 

> Sziasztok Listások!
>  Régen írtam, mert nem volt olyan vita, amibe szívesen belefolytam volna. Ez
> a kis eszmecsere a népi-nem népi ill. műnépi témában, viszont mint tudjátok
> érdekel.
>  Azért mert valami nem 100 éves, még lehet jó és lehet magyar és lehet
> művészi ÉS lehet "népi" is. Mi az, hogy "népi"?
>  Annyira kicsinyes dolog szerintem leszólni valakit azért mert előveszi a
> régit és új köntösbe öltözteti. Ezt már korábban is hangoztattam, hogy ne
> piszkáljuk egymást feleslegesen.
>   A reklám egy másik téma. Azért lehet, sőt kell is szólni! Az ember
> mindenhol hülye reklámokba botlik, legalább itt NE!
>  A "régi" dolgokat, amik egyébként nem is olyan régiek, elővenni, használni,
> felhasználni nem bűn! Ki használhatná fel, ha nem mi? Akkor ki????????????
> Az, hogy a leporolt és a mai kornak megfelelően átalakított neonépi,
> nevezzük dolognak, dolgot használja e valaki, vagy kedveli e a NÉP, az majd
> eldől.
>  Köszi a figyelmet!
> 
> Bobár Zoltán Boby
> _______________________________________
> Minden nap frissül a Folkrádió honlapja:
> www.folkradio.hu
> 
> 

<br><br>________________________________________________________<br><a href="http://ad.adverticum.net/b/cl,1,6022,342194,423138/click.prm">
Akár 200-250 ezer forint a tanévkezdéshez! Igényelj Diákhitelt szeptember 15-ig, és októberben már meg is kapod! Diákhitel - Legyél, aki lenni akarsz!