[Folklista] Nem értem!

[dedesz]

Németh Mihály írta:

Szia!

Nem lesz könnyű!
Nem a táncpedagógiából kiindulva.
> Mit szoktatok azzal a jelenséggel csinálni, ha:
> 1) a fiatal pl. egy "sima" ugrósnál sem emeli a tisztelt fenekét, mitöbb:
> meg van győződve róla, hogy amit csinál az tökéletes
>   
Ha jól tudom Lévai Péternek van egy módszertana erre ( csak gyerekeknek?)
> 2) ha fellépési időpont közeleg rendben folynak a próbák, ezt követően a
> buli fontosabb és nem látjuk két hónapig az illető(ke)t
> 3) egyáltalán miért gondolják, hogy munka nélkül bármilyen eredmény is
> várható?
> 4) miért nem zavarja őket, hogy negyed gőzzel végzik ezt?
> 5) ha egy kicsit keményebben próbál az ember ösztönözni akkor miért
> sértődnek meg?
> 6) miért TÚL egyszerű az alapi és miért TÚL bonyolult a mezőméhesi és miért
> TÚL átlagos a szilágysági?
>   
Ha jól sejtem kamaszok, vagy fiatalok - ha majd felnőttek lesznek már 
idejük sem lesz rá :-(
Amit leírtál, abból is látszik: nem a tánc, nem önmaguk fejlődése, nem a 
stílus, nem a kihozzam magamból a legjobbat a fontos nekik.
Akkor mi?
A NAGY célok, az álmok. Csak abba vágnak bele, amit elég nagynak látnak 
ahhoz, hogy megmozduljanak. Nekik tetsző csomagolásban kell tálalni 
mindent. Akkor fogják felemelni a seggüket, ha meg tudod nekik 
magyarázni, hogy ennek milyen fontos szerepe van a világbéke 
szempontjából. Akkor jönnek próbára, ha komoly célok állnak előttük. 
Lusták, mert mindent készen kapnak, és még nem érezték meg az 
izzadsággal megszerzett apróságok valódi értékét.
Amíg valóban azt teszik, amit kell addig nekik vonzó csomagolásban kell 
tálalnod mindent. Választhatsz mindent úgy, ahogy eddig, csak össze kell 
állíts nekik egy tervet, ahol mindennek nagy távlatai vannak.
Vigyázz, mert ha valakik beindulnak, akkor hamar önállósodnak, és akkor 
már nem tudod "megetetni", de lesznek olyanok, akik nem tudnak 
megfelelni önmaguknak, és elbuknak, ők csak a kedvetekért, a személyes 
varázsotokért fogják megtenni amit.
> Pedig úgy próbáljuk továbbadni, ahogyan azt már nagyon-nagyon sokaktól
> láttuk, tapasztaltuk, s ahogy bele is szerettünk e táncba, zenébe.
> Sajnos nem igazán vagyunk abban a helyzetben, hogy megmondhassuk nekik:
> köszönjük szépen, nem kell próbára járni, mert örülünk, hogy egyáltalán
> vannak.
>   
Ennyire nem szabad elkeseredni, de a feltételeket, szabályokat mindig jó 
tisztázni!
> Miért olyan nehéz táncházakba "elrángatni" őket?
>   
Kérdezd meg tőlük? Nincsenek pasik/csajok? Rossz a zenekar? Nem tudnak 
improvizálni? Félnek kiállni? Keveset táncolnak szabadon? Nem látják a 
vezetőiket táncolni, nincsenek közeli példáik? Nem látják értelmét, nem 
öröm még nekik a tánc ("át kell őket verni", hogy fontosnak érezzék 
magukat), magukat akarják mutogatni a színpadon - nem kapnak érte elég 
elismerést?
> Nagyon egyedi eset?
>   
Nem.
> Csak táncnál van ez? 
>   
Egyáltalán nem.
Ne is ott keresd a megoldást. Ifjúság-pszichológia, szociológia. Pl. a 
Ranschburg Jenő: ... erkölcs, autonómia lehet kiinduló pont. Nem tudom a 
pontos címét most. A szakirodalom nagyon vegyes, de vannak igazán jó 
munkák (talán a MEK-ben is)!
> Csak késői kamaszoknál?
>   
Igen. Vagyis nem. Náluk jellemző, de van aki nem növi ki ezt. Manapság 
30 fölött válnak felnőtté a fiatalok, de sokak ragadnak meg kamasz 
szinten (se - "hajrá fradi").
> Tényleg csak a fellépés számít?
>   
Nem a kamaszoknak a NAGY feladatok.
> Eléggé vegetatív életmód nem?
> :)))
>   
De.
> Egy rég nem látott hozzászólót idézve: "határtalan bizalommal
Türelem és ötlet!

Dedesz