[Folklista] Nem értem!

[Németh Mihály]

Jó volt hallani Szaszi téged, rólatok. Hajrá Cuháré!
:o)

Egy itteni példát felhozva:
Próbálunk eredeti anyagokból felépülő, minőségi és alapos és lelkes és
csapatépítő munkát végezni (hobbiból, ellenszolgáltatás nélkül) DE.

Mit szoktatok azzal a jelenséggel csinálni, ha:
1) a fiatal pl. egy "sima" ugrósnál sem emeli a tisztelt fenekét, mitöbb:
meg van győződve róla, hogy amit csinál az tökéletes
2) ha fellépési időpont közeleg rendben folynak a próbák, ezt követően a
buli fontosabb és nem látjuk két hónapig az illető(ke)t
3) egyáltalán miért gondolják, hogy munka nélkül bármilyen eredmény is
várható?
4) miért nem zavarja őket, hogy negyed gőzzel végzik ezt?
5) ha egy kicsit keményebben próbál az ember ösztönözni akkor miért
sértődnek meg?
6) miért TÚL egyszerű az alapi és miért TÚL bonyolult a mezőméhesi és miért
TÚL átlagos a szilágysági?

Pedig úgy próbáljuk továbbadni, ahogyan azt már nagyon-nagyon sokaktól
láttuk, tapasztaltuk, s ahogy bele is szerettünk e táncba, zenébe.
Sajnos nem igazán vagyunk abban a helyzetben, hogy megmondhassuk nekik:
köszönjük szépen, nem kell próbára járni, mert örülünk, hogy egyáltalán
vannak.
Miért olyan nehéz táncházakba "elrángatni" őket?
Nagyon egyedi eset?
Csak táncnál van ez? 
Csak késői kamaszoknál? 
Tényleg csak a fellépés számít?

Eléggé vegetatív életmód nem?

:)))
Egy rég nem látott hozzászólót idézve: "határtalan bizalommal"

Mitya