[Folklista] keresem:legényes

[Pávai István]

Verus írta: "mi értelme azoknak a beszélgetéseknek, vitáknak, melyek a
néphagyomány továbbélése vs. dogmatikus változhatatlansága, múzeumosítása?"

Szerintem nem kell dogmatika, múzeumosítás, változhatatlanság a népzene
esetében.
Legutóbb egy előadásomban pontosan azzal érveltem, hogy egy CD-lemez azért
alkalmatlan pl. egy Zerkulától gyűjtött népzene bemutatására, mert ha
másodszor feltesszük, a CD ugyanúgy játssza a zenét, mint első alkalommal,
holott Zerkula másodszor már kissé másként játszaná. Ez a másként játszás
persze nem egy kiagyalt változtatás, hanem a népzenét hagyományosan játszó
zenész lelki-tudati mechanizmusából, az előadásmód specifikumából ered.
Nem hiszem, hogy múzeumnak vagy akár utánzásnak lehetne nevezni, ha valaki
azt játékmódot tanulja meg, ahogyan pl. Zerkula játszott. Mert akiktől ő
tanult, azok sem pont úgy játszottak, mint ő. Ő is változtatott, mégpedig
minden eljátszáskor, ismétléskor. Aki őt többször hallotta, könnyen
felismerte puszta hangzás alapján, mert volt egy egyéni stílusa. Ugyanakkor
annyit nem változtatott, hogy ne lehetne felismerni, hogy ugyanannak a
vidéknek a zenéjét játssza, mint a többi gyimesi prímás. Itt tehát A
VÁLTOZTATÁS MÉRTÉKE NAGYON FONTOS.
Ha feldolgozást készítünk, akkor is változtatunk, de annak a mértéke,
milyensége egészen más, mint a hagyományon belüli variációs lehetőségek
egyéni kiaknázása esetében. A feldolgozónak (jó esetben) egyéni
mondanivalója van. A hagyomány szerint játszó zenész a közösségi
"mondanivalót" fogalmazza állandóan újra egyéni módon. Mind a kettőt lehet
jól vagy rosszul csinálni, egyiket sem lehet kizárni, csupán a különbségre
hívom fel a figyelmet, meg arra, hogy ebből csak az egyiket lehet népzenének
nevezni. EZ az élő hagyomány.
Igazán szerencsés, aki mindkettőt jól tudja csinálni.

Üdv. Pávai István
U.i.: A harmonikáról majd legközelebb.